Macha keserűen mosolygott vissza Shadiya-ra. - Pedig olyan közel voltunk. Alig néhány rituálé, és az eget vörösre festette volna a szenteskedő írek vére. De már... mindegy. Nem tudtam szánni az öregasszonyt. Nem tettek mást, csupán kielégítették az unseelie beteges étvágyát és táplálták a sóvárgását a nagyságra. A sok élet, amit elvettek mind értelmetlenül veszett el és került idő előtt a Morrigan elé. Már ha oda kerültek, de nem olyannak ismertem, aki kérdés nélkül továbbengedett valakit Arawn-nak. - Lehet bilincset kapni annak is, aki nem rendőr? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben elindultam. Lefelé tartva rengeteg résnyire nyitott ajtó nézett velünk szembe, de Shadiya bocsánatkérésére mind becsukódott. Úgy tűnt a kíváncsi szomszédok az ókor óta folyamatosan részesei voltak az emberek életének. Cliodhna sikolyai pedig biztosan felkelthették az érdeklődését azoknak, akik az épületben voltak, de kérdezni szerencsére nem mert senki. Odalent a vörös-kék villogásban a boszorkány-felügyelő sietve átfurakodott a kollegái között és odasietett hozzánk. - Megvallom őszintén, amilyen erőket éreztem nem voltam benne biztos, hogy épp ki ölt meg kit. De örülök, hogy maguk jöttek le. Átadtam neki az ernyedt leányt, tőle pedig hamar átvette két egyenruhás rendőr, alig egy pillanatra villantva meg a felcsúszott kék kabátok alatt a karjukra rajzolt tetoválást. Két másik rendőr megbilincselte és elvezette a két warlockot, így már csak hárman ácsorogtunk az épület előtt. - Igazán köszönöm a segítséget, Mr. Nyle, Miss Sedat. Megmentettek jó néhány életet. - nyújtott kezet Duncan felügyelő, amit el is fogadtam. - Hálás vagyok, hogy a Smaragd Liget megbízott bennünk. Végülis ezért vagyunk itt, felügyelő. - Persze, de azért na. Sok fejfájást okozott volna még, ha nincsenek. Ha bármi van, csak szóljanak, megteszem, amit tudok. Egy pillanatra körbenéztem a felgyűlt rendőrautókon, és nem tudtam megállni, hogy ne kússzon az arcomra egy halovány mosoly. - Ami azt illeti, nem ártana nekünk egy fuvar. Sajnos nem autóval jöttünk.
A kérdésből már tudtam, hogy a nagyúr egyelőre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy elkerülte őt a pornók világa, de még a Szürke ötven árnyalata és leszármazottai is. Az ő idejében még bizonyára kötéllel csinálták… mert hogy csinálták az biztos, nem lehetett ez ennyire új találmány. - Ömmm…. nossss…. Igen, kaphat az is bilincset, aki nem rendőr, csak igazából nem tartóztathatsz vele senkit. - … csak játékból. De ezt már nem tettem hozzá, mert valószínűleg nem értette volna az utalást, és ha elkezdtem volna magyarázni, akkor az már igazán nem ideillő lett volna, talán még illetlen is, és ráadásul nem gondoltam, hogy nekem kéne felvilágosítanom egy hatezer éves pasit. Jobb is volt így, hogy ő ment elől, és én leghátul, így nem látta senki az arcomat, és mire leértünk már sikerült rendeznem a soraimat és főleg a gondolataimat. Még le kellett zárnunk ezt a történetet. A rendőrök átvették a két warlockot és Sadie-t is. Reméltem lesz annyi eszük, hogy kórházba szállítsák csak a biztonság kedvéért. Elmosolyodtam, amikor Anubis fuvart kért a felügyelőtől. Mondhatta ma, hogy rendőrségi akció, letartóztathatott két gyilkost, és most még utazhat egy szirénázó rendőrautóban is. Ez igazán az ő napja volt. - Esetleg a későbbiekben szívesen találkoznék a covenjükkel, akár egy ünnepen, vagy bármikor. Ha egyesítjük a forrásainkat és a kapcsolatainkat, az később még szülhet jó dolgokat. – tettem hozzá. Egy hosszú távú szövetség a Smaragd Ligettel csak jól jöhetett. – Illetve egy személyesebb jellegű kérés, ha már így kedvesen felajánlotta… Megadná Lady Hatchwood telefonszámát? Időnként lehet felhívnám csak beszélgetni. – meg sem próbáltam titkolni, hogy nagy hatással volt rám az öregasszony, és talán szívesen beszélgetett volna velem néha ő is, mint egyik halál-papnő a másikkal.
Gyanítottam azt a felügyelő is pontosan tudta, hogy ahogyan ő megkeresett minket, egy nap mi is megkereshettük őket. Ennek ellenére Shadiya kérése egy jó módja volt annak, hogy ezt nyomatékosíthassuk, a felügyelő pedig kellően zavarba is jött tőle. - Óh, hogyne. Gondolom a rangidősök is megismernék a két Ni... akarom mondani a közel-keleti kollegákat, akik megállították... Tudják. - mondta, elharapva a mondat végét, mintha ezek ellenére is félt volna kimondani a banshee nevét. Nem erőltettem, a szokásokat és babonákat nehéz volt levetkőzni. A hitet pedig méginkább. - Ha gondolják, csatlakozzanak a következő gyűléshez. Majd hívom önt, kisasszony, ha a vének eldöntötték, hogyan is legyen. Morrigan beavatottjának kérdésére viszont Duncan felügyelő enyhén meghökkent, amit egy tovaszálló pillanat erejéig engedett kiülni az arcára. - Hát... Nanonak csak vonalas telefonja van, de ha szeretné, persze. Ha esetleg betévedne hozzá, kérje meg, hogy csináljon áfonyás piskótát, nagyon jó benne. És hogy küldjön nekem is. A felügyelő az egyik rendőrautóhoz vezetett minket, elkerülve a kollégái kíváncsi tekintetét. Nem sikerült megfejtenem, hogy civilekként bámultak meg minket egy bűnügyi helyszínen, vagy feyként egy távoli isten követői, de mindkettőt pusztán nyugodt arccal fogadtam, próbálva nem ellenségesnek látszani. A változatosság kedvéért megint eleredt az eső, ahogy visszafelé tartottunk, de ahogy elhaladtunk a legutóbbi támadás helyszíne mellett, most nem ugrott elénk senki. Az autó nyugodtan gurult a nedves aszfalton, a fák, noha kissé kísértetiesek voltak, megmaradtak pusztán fának, és a madarak is inkább riadtan repültek el előlünk. Cliodhna, úgy tűnt, egyelőre tényleg visszatért a Fátyol mögé. Az ír sziget megszabadult. Nekünk pedig ideje volt pihenni.
Kezdőlap 
Macha keserűen mosolygott vissza Shadiya-ra.
A kérdésből már tudtam, hogy a nagyúr egyelőre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy elkerülte őt a pornók világa, de még a Szürke ötven árnyalata és leszármazottai is. Az ő idejében még bizonyára kötéllel csinálták… mert hogy csinálták az biztos, nem lehetett ez ennyire új találmány.