Mauritánia. Nem elég, hogy meleg van, mint a Pokolban, poros a levegő de szerencsére száraz is, ám nem tudod összeizzadni a pólód, mert amint egy csepp verejték is kiszabadul a pólusaidból el is párolog, de még vízum is szükséges, mintha bárki is olyan gyakran akarna idelátogatni Afrika hónaljába, de komolyan! Mindenki inkább vágyik Dubaiba, Egyiptomba, ha az arab kultúra ékességeivel akar ismerkedni, sőt, még a sivatagokat is előbb jrják be teveháton lovagolva a beduinokra vadászva meg a piramisokra. Ha nincs Shadiya és Anubis, akkor a seggük rég nem landolt volna a Nouachotti reptéren olyan könnyen. Mert ugyan Ena könnyedén szerez hamis papírokat, s wicca boszorkány léte lévén kiválóan adja el magát, két ascának megfelelő alibit biztosítani azért jóval nehezebb lett volna még neki is. Apropó ascák. Kíváncsian fordul a cipekedő társaság felé más is annyira szenved e, vagy csak az ő hófehér ír seggét viseli meg ez az aszaló meleg. Bár egy külön szatyrot csak a naptejnek szentelt, még így, egy a tűző nap ellen védő kalapban sem érzi túl védettnek magát, pedig mindenki nevetségére már a repülőn bekente magát, akár Drakula.
- Ena? - szólal meg mögötte a hang, mire kis híján a csomagjaiban elbotolva perdül meg.
- Nazim! - vigyorodik el, és nevetve a saját bénaságán visszanyerve az egyensúlyát elszökken a táskái mellett, és a férfi nyakába ugrik, nem zavartatva magát még a rosszalló tekintetek türkében sem. - Thaira nem tudott elérni, reméltem, hogy nincs bajod. - mormogja a férfi vállába.
- Kissé lekötött a munkám, meg hogy neked ugráljak Vörös. - szorítja meg a férfi, majd segít neki rendben földet érni. - De itt vagyok, elhoztam amit kértél. - paskolja meg a táskát, és egy fintorral a hajába túr, majd a nyakára dörgöli a pólója ujját. - Azért azt remélem tudod, hogy nem fogsz elégni, ha olyan rétegben vakolod csak be magad mint a normális emberek.... ráadásul rendes naptej? Semmi házi cucc? - cukkolja mire Ena a szemét forgatja,és karon ragadva odébb húzza a társaság felé.
- Először is, kapd be oroszlán, másodszor....ők itt – egy pillanatra megakad,mert fogalma sincs mi is legyen a sorrend....illene e először Anubist bemutatni, vagy ahogy illő lenne először a lányokat....fenyőbe a rendszerrel! Lévén, hogy még mindig tart a feytől, kissé megfeszülve pillant rá, majd tekintete tovább siklik, ráér később azon agyalni, hogy miféle halálsakálokat szabadít rá a férfi álmában, amiért most lehet bunkó lesz.... Ez az Ena, bátor vagy, nem remegsz mint a dermedt puding a hűtőben, de nem ám! - …. Shadiya, és a fey akihez tartozik Anubis. És a két fiatal akiket írtam,  Aeryn és Siegfried. - marad a közép út, bár így is hallani a hangján a feszültséget, ami lassacskán azért elillan. - Mindenki, ő itt Nazim, a kaland további részében a sofőrünk, és pilótánk. - csap az arab férfi vállára.
- Szalam Alaykom! - hajol meg Shadiya és Anubis felé a véroroszlán, majd a két asca felé fordulva Ena hallja, ahogy mélyen beszívja a levegőt, mintegy kíváncsian, ők mégis ki-mi félék. - Üdvözletem! - szól hozzájuk már angolul. - Segíthetek valakinek vinni a táskáját esetleg? - elsősorban a hölgyek felé tekint, de Anubisra is ráesik a pillantása, ugyan ő nem boszorkány, ám hite révén nagyobb tiszteletben tartja a seeliet, mint a wicca azt elsőre gondolta volna. - A szállás egy fél órányira van, az autó kint parkol. -
- Ahh remélem van benne klíma, mert én már most meghalok. - rántja a vállára a táskáját a lány, a másikat pedig a kezébe kapja, a hegtenger már szépen gyógyul a hátán hála annak, hogy az Átoktól sikerült megszabadítani, így már kellemetlen húzódás és gond nélkül mozog.
- Van, de neked javasolnám a csomagtartót, iszonyat büdös az a kence mait magadra vakoltál... - szúrja oda Nazim, mire a wicca vállat von.
- Jobb mintha oroszlánszagom lenne. -
- Touche. - akinek kell segít a csomagjaival Nazim, és mutatva az irányt elindul végül kifelé. - Akkor a vízumot kegyed segítségével sikerült ennyire hamar elintézni ugye? Tahira említette, hogy az Egyiptomi boszorkány kör tagjainak segítek majd, és nagyon örülök a találkozásnak. Milyen Írország? - kíváncsiskodik udvariasan.
Kint a hőség nem olyan mellbevágó, mint amire számítana az ember, de csupán azért, mert a reptéren sem viszik túlzásba a klímát, és az épület hűtését, így nincs eget rengető különbség, csupán a fény az, ami a félárnyékból a vad világosságba vált hirtelen. Egy kis transit felé indul az idegenvezetővé avanzsált férfi, először az utas, majd a csomagtér ajtaját nyitja, mozdulatai olyanok, akár a jól megkomponált táncmozdulatok. Cseppet sem hivalkodó, és az emberi szem csupán kellemesen ragad rajta, ám aki természetfeletti, és gyakorlott, könnyedén leszűri, hogy ilyenre csak egy vérállat képes. Nazim szemei nem feltűnően játszanak az oroszlánja arany mélységében, ám ha valakin ott felejti a pillantását, az láthatja az arany pettyeket a barna íriszekben.
- A képződmény amihez készülnek kocsival jó öt órányira van a szállástól, ám oda már másféle jármű szükséges, ez a homokdűnéken és a sziklákon nehezen menne át, viszont a hoteltől bérelhetők terepjárók, vagy dromedárok. - folytatja, amint mindenki beszállt, és elhelyezkedett, mondhatni végig Anubishoz és Shadiyához beszél, amint Ena jól szórakozik, és a két ascához hajolva sutyorogja oda nekik.
- Ne vegyétek magatokra a kirekesztést öreg lelkének ez olyan, mintha ti a szuperhőseitekkel találkoznátok. Vagy Istennel...ki mit hisz felsőbb erőnek, meg menőnek. - vigyorog, ami csak még szélesebb lesz érezvén magán Nazim feddő pillantását.
- Apropó szuperhősök. Ti milyen csoda képességgel vagytok megáldva? - néz a lányról a fiúra kíváncsian, mert a repülőn éppenséggel a vevőköre értesítésén és az elkövetkezendő héten érkező szállítmányok koordinálásával volt elfoglalva. Mert aki azt hiszi, hogy egy boltvezető wicca élete megáll, ha kalandra indul, az bizony eléggé naiv. S bár egyszerű lenne felbérelni valakit az ilyen esetek lebonyolítására, túl sok érték van abban a házban, amit kapzsi kis törp lelke rámerne bízni másra – a bongyor hajú druidát direkt számításba sem vette, s a miértjét a lelke mélyén igyekszik nagyon vastag mohatakaró alá bújtatni. A pszichológus igen komoly bizalmi, és kötődési gondokat ásna felszínre kislány....


Nazim

Csipet csapat & Ena

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

The big team

Csekkolás után megszólal néhány kérdőjel. A fejemben, ha érdekel. Magas hangon, ha éppen tudni akarod az igazat. Valamelyik úgy kezdi jaj istenem, és általában azzal fejeződik be "mi a fütyülőst keresel te itt?" Bilbó is csak 50 évesen ment kalandra.
De én nagyon lelkesen kérdeztem meg Shadit (Anubiszt nem mertem) mehetek? Összehajtogathat kézipoggyásznak, mert marha jó vagyok már villámból. Például töltőnek. Az ember rászorul, ha van nála minimum egy telefon. Amikor nagyon koncentráltam, ugrott néhány százalékot. Más is történt, mert kb. 0-24 ezt csinálom. Hajlamos vagyok rápörögni a dolgokra, ha kicsit is közük van valami elvonthoz és a szupererő nagyjából ilyesmi. Kértem betegszabadságot a képregényboltban, hogy szerezzek időt is. Nem mertek kirúgni, mindenki tudja, hogy meghalt az utolsó rokonom, meg a pszichiáterem. Azt kevesebben, hogy én öltem meg. Mivel leszoktam és néha rám ront pár barátságtalan elvonási tünet, vagy pánikroham, simán eladom magam őrültnek, elég remegve belépni és másba törölni az izzadt tenyered.
Rengeteg szart hoztam magammal, háromnegyed részben kütyü. Ben bácsi örökségéből vettem egy nintendot, ami elég pimasz dolog. Engesztelésképpen rákarcoltam egy rip Mr. B-t az oldalára. Le szoktam takarni az ujjammal miközben játszom, mert marhára zavar. A nyakamban füles, de raktam a kézipoggyászba fényképezőgépet és egy régi tabletet ócska billentyűzettel, pót fülest, rágót pokemoon tazot, nem tudom minek, de rajta van charizard, hátha.
Megpróbálom elfoglalni magam a repülőúton, sokat vagyok mosdóban, mert rámjön egy kisebb pánikroham felszálláskor, hogy nem raktam be altatókat. Szóval átöltözök, mert totál leizzadok már az út elején. Tuti mindenki azt hiszi a repüléstől paráztam be. Már ha észrevették a majrét, mert alaposan becsuktam magam és csak néztem a Wc-n keresztül látszódó levegőt. Marha nagy filozófiai kérdéseket latolgattam a klotyóba bámulva, például mennyire pocsék meló lehet kipucolni.
Természetesen dögmeleg van. De mint a rohadás! Csak levegőt veszek és máris lenyelek egy sivatagot.
Megnézem mindenki más milyen jól bírja és kicsit furán érzem magam, hogy tazót hoztam naptej helyett. Jön egy csávó és megszagol minket. Rögtön sápadok, hátha magamon felejtettem valami büdöset. Csajok előtt ez elég gáz.
- Jó napot, hívhat nyugodtan Siginek, ha gondolja, könnyebb megjegyezni.
Meg kevésbé német. Ha engem kérdeztek Enának marha jó illata van, nem érezni rajta az égést, ami engem vár, ha nem veszek valami hasonlót. Körbefordulok ki cuccát vihetem, mint "oroszlán" biztos Lannsinter az ipse. Szürke, gurulós bőröndömről csak úgy ordít a tesztoszteron. Nem úgy terepmintás, animés kitűzőktől virító hátizsákomról (vannak rajta nagymellű nők, pl Darkness a Konosubából), lazán egyik vállamon pihen, jól le is húzza, elektrotechnika+ a szemét, amivel megpakoltam. Aeryn motyóját hozom. Nem mondta, hogy lehet, de a biztonság kedvéért azért nálam van.
Ha Ena nem mondja, a büdös életbe nem tűnt volna fel, hogy ignorálnak. Vigyorogva legyintek, mint aki lenyelt egy marék speedet.
- Az lenne a fura, ha nem venne semmibe. Mondjuk Aeryn elég menő a telekinézissel, de én Thor elszenevesedett könyöke vagyok.
Rántok vállamra vett hátizsákomon, büszkén, hogy kézrátétellel telefont töltök. Totál összerezzenek, amikor Nazim mégis megszólít.
- Hát…Flash? De nem gyorsaságban. Vagy Thor? Egyszer majd. Ciklon, de az még nagyon kezdetleges. Pikachu? Totálisan. Ön is valamilyen ascendant lenne?
Szállok be a kocsiba még azon szenvedve, hogy megszagolt a pasas. Shadiyát merem csak megkérdezni, de rohadt nyomatékosan.
- Ha a szállásra érünk lesz idő zuhanyozni? Vagy rögtön izé? Mit is csinálunk?

Homokozó

Utazást szervezni mindig bonyolult volt. Öt ember utazását megszervezni még bonyolultabb. Öt ember utazását megszervezni egy harmadik világ béli afrikai országba pedig egyenesen rémálom. Amikor megláttam a repülőút hosszát átszállással, már akkor sejtettem, hogy ez nem lesz sétagalopp első-osztályú jegyek ide vagy oda – amit szintén hosszas telefonálgatások után tudtam csak lefoglalni az idő rövidsége miatt -, de legalább sikerült a körülményekhez képest normális szállást találnom. A mauritániai öt csillagos hotelek menősége messze elmaradt európai, vagy akár az arab-félszigeti társaiktól, de annál alább nem adhattam, mert egyrészt egy istennel utaztam együtt és a boszorkánykör kitért volna a hitéből, hogyha azt akartam volna, hogy kunyhóban aludjon, másrészt pedig három útitársunk ír volt. Az egy dolog, hogy melegük lesz és a légkondit megváltásként fogják megélni, de ha csak fogat mosnak csapvízzel már akkor két hétig fetrengeni fognak a betegségtől, és olyan helyet kellett találnom, ahol számíthattam rá, hogy még a reggelihez felszolgált gyümölcsöket is ásványvízzel mossák meg, vagy legalább felforralják előtte a csapvizet. És szükségünk volt normális orvosi ellátásra is, hogyha mégis megtörténne a baj, valaki figyelmetlen, és akkor még nem volt szó a szúnyogok terjesztette nílusi lázról vagy a maláriáról.
Próbáltam ezekkel az információkkal a lehető legkevésbé traktálni útitársaimat, mert így is elég stresszes lehetet nekik már csak a hőségbe belegondolni, de azért eltettem egy csomó szúnyogriasztót, és mindenkinek legalább ötször elmondtam, hogy a víz nem iható, csak végszükség esetén, és hogy fürdeni és kezet mosni lehet vele, de fogat mosni már nem. Az öltözékek megint egy másik kérdés volt. Persze bízhattam volna bennük, hogy felnőtt emberek és meg fogják oldani, de azért nem ártott, ha tudtak tippeket valakitől, aki a sivatagban nőtt fel. Világos színek, könnyű anyagok, főleg vászon, de azért takarjon, nem azért mert bárki prűd lenne (de azok, ez az ország is muszlim ország volt hivatalosan), hanem mert a nap két perc alatt vörösre égeti a pigmenttelen tejszínű ír bőrüket, az egész testüket meg nem kenegethették folyton.
Már akkor fáradt voltam, mire végül felszálltunk a repülőre, így az út nagy részét végigaludtam, kényelmesen elvackolva magam az első osztály hatalmas párnázott ülésein, a légiutas kísérő még párnát és takarót is adott. Párnára mondjuk kevésbé volt szükségem, nagyrészt Anubis vállán nyugtattam a fejem.
Leszállás után hangosan húztam végig a gurulós bőröndömet a reptéren, de innentől már inkább Enát követtem, hiszen a helyi vezetőnket ő intézte el. Vagy hát Nazim sem volt éppen helyi, ha jól értelmeztem, de közelebb volt, mint mi, és előbb is ide tudott jönni, hogy kicsit elsimítsa nekünk a terepet. Magas, jóképű férfi volt, ha nem tudtam volna Enától, hogy véroroszlán még akkor is feltűnt volna a macskaszerű mozgása és a ragadozó tekintet. De persze lehet, hogy csak beleláttam így, hogy tudtam, mit kellett nézni. Diszkréten megvártam, hogy Ena bemutasson mindannyiunkat.
- Salam Alaykum, Nazim. Köszönjük, hogy eljött és a segítségünkre van. – mondtam udvariasan, miután követtem a kocsi felé. Nem szorultam segítsége, ami a csomagjaimat illette, a bőröndöt húzni tudtam, ezen kívül csak egy sima oldaltáskám volt, nem voltam az a hátizsákos típus. Az oroszlán csevegést kezdeményezett, végülis ez sokkal jobb volt mint a kínos csend, így nem akartam megnehezíteni a dolgát.
- Igen, szerencsére az ilyenekben a körnek már nagy gyakorlata van, és szerencsére adtunk elég motivációt, hogy csipkedjék magukat. – pillantottam fel itt Anubisra. – Írország pedig… Nedves, és hűvösebb, mint amit szeretek, de ki miben nőtt fel ugyebár. – nevettem fel, miközben hátra néztem a három útitársunkra, akiket pont ez a meleg visel meg. – De az írek vendégszeretők, ameddig nem hozza fel az ember a skót focicsapatokat és a protestánsokat.
Beültünk a kocsiba, és elindultunk a városba a szálloda felé. Néztem én is a térképet, hogy a Szahara Szeme azért kicsivel odébb volt a fővárostól. Az ember nem is gondolná, hogy Afrika és vele együtt a sivatag is sokkal nagyobb volt, mint gondolná az ember, hála a világtérképet torzításának. Óriási távolságok voltak, végeláthatatlan dűnékkel.
- Én a terepjáróra szavazok. Az állatokkal sok probléma van, lassúak, de főleg az az révem, hogy terepjárót tudok vezetni én is, mehetünk két kocsival, egy dromedárral viszont nem hiszem, hogy boldogulnék. Még lovagolni se tudok.
Közben fél füllel azért próbáltam hallgatni hátul a két felemelkedett és Ena beszélgetését, de nem szóltam közbe, csak amikor Siegfried előre hajolt, hogy kérdezzen.
- Lesz idő zuhanyozni, ha akartok aludni is, és enni is. Ennyire nem sietünk, ráadásul be kell még szereznünk néhány dolgot, mielőtt elindulunk a Szahara Szeméhez. Szóval, hogy mit is csinálunk, kirándulunk egyet, megfejtjük az emberiség egyik nagy titkát, utána lemegyünk beszélgetni a szfinxel. Aztuán meglátjuk. – vagyis meglátjuk, hogy válaszolunk-e a találós kérdésekre, vagy felrobbantjuk a seggét néhány kézigránáttal.
- Ena, te intéztél valamit tűzerő ügyben? Vagy ön, Nazim? Mert ha nem akkor lehet rá kell szánnunk még egy-két napot, hogy beszerezzük ami kell, hogy legyen B meg C tervünk is, mire a helyszínre megyünk. Már szóltam a covennek, hogy legalább derítsék ki, kit kell keresnünk, ha ilyesmit akarunk.
Nem volt nálam pisztoly sem, nem vihettem fel a repülőre, bár egy hatalmas fejlett gólem ellen az lehet nem is ért volna sokat. Inkább egy vállról indíthatós rakétavető lett volna, jó, de pár AK-47 se ártott volna, de mindenekelőtt kézigránátok, az volt a legjobb tippem. Felemelkedettek, boszorkányok, véroroszlánok és fey-ek ide vagy oda, de modern fegyverek mindig biztos módszert jelentettek.

Arabian Nights

This mystical Land of Magic and Sand

-----------------:O:-----------------

Sosem gondolkodtam el azon Horus miért temetkezett ilyen messze a szülőföldjétől. Talán egyszer, valamelyik életében lakott itt, vagy pusztán tetszett neki a szem hordozta jelkép. Bármelyik is volt, most kifejezetten megnehezítette a dolgunkat, ugyanis Mauritania kívül esett azon a területen, ahol egykor tiszteltek. Persze a boszorkánycoven láthatatlan csápjai ezt az országot is körbefonták, és az itt élő Allah-hívők is végeredményben hozzám kerültek, de itt kevesen estek térdre pusztán a nevem említésétől. De ha Imhotep ide rejtette az Idő Homokját, kénytelenek voltunk vállalni ezt a hosszú utat.
A lelkesedés, amivel a velünk élő két Felemelkedett, főképp Siegfried viseltetett egy ilyen veszélyes és bizonytalan küldetés felé először meglepett, de végeredményben kezdtem őket kiismerni annyira, hogy megértsem. Kalandnak hitték. Egy izgalmas, misztikus történetnek, aminek a részesei akartak lenni. Nem tántorítottam el őket, ha képesek voltak vigyázni magukra az erejük még hasznos lehetett. Akárki is volt az ellenségünk.
Míg Shadiya a vállamnak dőlve szendergett, az idő nagy részét én olvasással töltöttem. Kissé túl sokat időztem képernyők előtt, így most tudatosan álltam ellen a repülőgép fejtámlájába épített szerkezetnek, helyette egy dublini könyvtárból szerzett történelemkönyveket olvasgattam. Sok minden történt, míg a Fátyol mögött voltam, és bár Shadiya mindent megtett, hogy felzárkóztasson, ahogy ő szokta kifejezni magát, néha én magam sem tudtam mire voltam kíváncsi. Így hát olvastam ami csak elém került. Háborúkról, felfedezésekről, hódítókról és meghódítottakról.
Ena, az ősboszorkány az átok lekerülése óta sokkal élettel telibb volt, bár mintha sosem tudott volna pusztán egyetlen dologra figyelni. Az elméje hamar elunta, ha nem lebegett a szeme előtt két-három probléma, így általában keresett magának. Javarészt a telefonján.
Mikor a hosszú út véget ért, a repülőgépből kiszállva szinte ismerős barátként fogadott a meleg, kimasszírozva a dublini hidegben belém ivódott nyirkosságot és felpezsdítve a gondolataimat. A kísérőnk, a rejtélyes Nazim már várt ránk, és míg Ena köszöntötte, engem jobban lefoglalt, hogy a lelkébe pillantsak. Rossz szokás volt, amiről igazán le kellett volna szoknom, de ez egyelőre váratott magára.
Nazim felől nem csak egy, de két lélek színeit is láttam, ami a bőreváltók sajátja volt. Érdekes. Persze egy pillanatig sem gondoltam, hogy egyszerű ember lenne, de ez egy új fejlemény volt. Sosem volt még dolgom bőreváltókkal, nem ismertem a motivációikat, ezért azt sem tudtam, mennyire lehetett megbízni bennük. De azok alapján, ahogy egymást köszöntötték a boszorkánnyal és ahogy aztán felénk fordult egyelőre nem tűnt megbízhatatlannak.
- Salam. - feleltem a köszöntésére egyszerűen. A kérdéseire Shadiya nagyrészt válaszolt, így én csak egy bólintással toldottam meg, miközben a vállamra vettem egy fekete sporttáskát. Egyáltalán nem olyan dolgok voltak benne, amire valaki egy ilyen utazóeszköztől számított, a fehér különböző árnyalataiban játszó ruhák fölött tégelyekben balzsamok, füstölők, hieroglif írásokkal tarkított tekercsek és fa lapocskák hevertek. Még az indulás előtt egy unalmasabb órám termékei voltak, egyfajta végső védelmi vonalként az útitársaimnak, de egyelőre még vártam vele, hogy odaadjam őket.
- Noha felettébb nosztalgikus lenne teve vagy szamárháton átvágni egy sivatagon, osztom Shadiya véleményét. Lehet, hogy fontos lesz az idő. Hallott róla, hogy rajtunk kívül más érdeklődött volna a Szahara Szeme vagy Hórusz Sírja után?
Reméltem, hogy az Ena által talált tekercsek voltak az egyetlen írásos emlékek, amik Imhotep tettéről árulkodtak, de sosem tudhattam biztosra. És ha ő megtalálta őket, talán másnak is szerencséje volt.
A fegyverek kérdése engem is érdekelt, még ha egyelőre őriztem is a reményt, hogy nem kell megküzdenünk Hor-em-Akhettel. Biztos voltam benne, hogy az egy minden eddiginél keményebb csata lenne. Cliodhna és Bastet szinte gyermekjátéknak tűnnek az óbirodalom végső fegyvere ellen.

-Ugyan, akiknek Ena segít, azoknak én is. Mellesleg kezdem megszokni, hogy egyikünk mindig tartozik a másiknak, és ha jól emlékszem most ő áll nyerésre, így ha lenne választásom sem lenne, ha értik.  – megerősítésképp sem kell a viccára nézzen, a vöröske elégedett vigyora így is sok mindent elárul. Mivel mindenki viszi a sajátját, így lezseren indul kifelé. Arra hogy Sigit nyugodtan becézze csak bólint köszönetképp, de Ena tudja, hogy bár az oroszlán barátságosan viselkedik, kell pár káromkodással teli élmény ahhoz, hogy bárkit is jelzőkkel illessen, vagy becézzen. Neveltetéséből fakad, és ez a karót nyelt udvariaskodás  a lányt roppant módon szokta szórakoztatni. – Gondolom, elvégre nem minden covennek adatik meg, hogy ténylegesen szolgálhatja a feyét. – mert bár mind a seeleik mind az unseeliek hasznot húznak abból, ha a boszorkány vagy warlock megidézi őket, az már nem kötelességük, hogy miután testet öltenek – milyen szèp szó valakinek az elfoglalására-, velük is maradjanak. Míg a Földön tartózkodnak az erejük táplálja azt akikkel meg akarják osztani mindaddig amíg imáikkal, rítusaikkal éltetik. Shadiya szavaira mély hangon nevet fel. – Miért érzem, hogy ezekbe a csapdákba már belefutott? De valóban, amire még érzékenyek az a sör és az akcentusuk. –
- Héj! Mi baj az akcentusunkkal?! – kéri ki magának a vöröske, tettetett felháborodással, miközben még jobban a fejébe húzza a kalapot ahogy kiérnek. – Legalább nekünk rendes betűink vannak, nem kriksz-krakszokkal visszafelé írunk. – dünnyögi, majd Shadiya felé fordul. – Magadra ne vedd, csak néha a macskák orrára is rá kell koppintani. – vet egy szúrós pillantást Nazimra, de látni, hogy nem veszi komolyan egyikük sem a beszólást.
- Akkor marad a terepjáró, javaslom bejelentkezéskor már foglalják le, mert hamar elkapkodják őket. Nem egy nagy turistalátványosság az ország, de sokan ugyan így vannak vele, hogy a hagyományos utazás csak a piramisok felé izgalmas, itt mivel azok nincsenek, jobb az autó. – Nazim könnyedén vezet a káoszra emlékeztető forgalomban, ahol a motorosok és a kis teherautósok de még a szamár-szekeresek is azt hiszik elsőbbségük van.
- Ez azért meglep, hogy nem tudsz tevegelni… - jegyzi meg a wicca Shadinak, de hangjában nincs semmi cukkolás, ő is életében egyszer ült dromedáron, hazafelé azt is elhagyta szóval legutolsó lenne aki ezért megkövezi a boszorkányt. Pláne, hogy ő előbb vezetné el a négylábú sivatagi hajót mint a terepjárót, épp ezért hálás, hogy a nő máris jelentkezik a második sofőri posztra. – Bár én meg vezetni tudok pocsékul, szóval nekem is megfelel a terepjáró. – ad hangot a gondolatainak, majd Sigi felé fordul.
- Thor? Azta. – vigyorodik el, de nem kerüli el a figyelmét Aeryn hallgatagsága, és az amilyen pillantással döfi le a fiút, amikor az lelkesen beszél mindkettejükről. Mondjuk a csajszi eddig sem beszélt sokat, az arcán meg olyan világfájdalom és undor tükröződik, hogy Ena csodálkozik mindezt hogy tudja magában tartani. – Hoztam naptejet nektek is, szerintem majd a szállón kenjètek be magatokat. – túr a táskájába és egy-egy tégelyt odaad a két ascának. – Hadd szagolja csak a vén macska.  – cinkosan kacsint Aerynre, hátha ezzel oldja némileg az ellenszenvet, amivel a másik méregeti. Egyikük sem ismeri a másikat, így nem veszi magára ezt a bizalmatlanságot, minden esetre reméli oldódni fog.
- Csak egy fél napja vagyok a városban, ezalatt nem hallottam senkitől, hogy a képződmény felé indult volna, vagy erről érdeklődne. A szállodában sincsenek sokan, nem a turista időszak van, az majd hónapokkal később kezdődik, így többnyire üzletemberek és egy-két kutató tartózkodik itt. Ezért nem lehetetlen, de információm még nincs róla, a kora esti órákban találkozom a helyi alakváltók vezetőjével, utána tudok majd többet mondani. – válaszolja Nazim Anubis kérdésére, mert bármennyire is elszórva és kis létszámban élnek a váltók ezen az éghajlaton, talán emiatt szigorúbb a területért folyó viszálykodás is, Nazimnak pedig ahhoz hogy ezt elkerülje be kell jelentkezzen a helyieknél, különben levadászhatják. – Nos Siegfrid akkor mondhatni kezdetleges Tini titánok mindketten? – viszi tovább a felhozott példákat a férfi egy mosollyal, majd mielőtt válaszolna a kérdésre fékez, és arabul káromkodva, hevesen gesztikulálva küldi el a keresztbe hajtó motorost hidegebb éghajlatra – mert ugye melegebbre aligha lenne értelme -, s ezután befordulva jobbra már nyugodtabb, már-már amerikai minőségű úton haladnak a szálloda felé. – Alakváltó vagyok, oroszlán. – nem titkolja, és a vöröske is már hangoztatta párszor, így nem is lenne értelme ha megpróbálná.
- Igen, beszéltem egy helyi kereskedővel, de még azóta nem jelzett vissza, holnap estére lenne a találkozó de azt csak az összekötőmtől tudom, aki hozzá irányított. Kissé….sajátságosan értelmezi az azonnal és a sürgős szavakat, szóval ha reggelig nem kapok választ egyiktől sem, akkor más megoldást kell találnunk. – sóhajt, nem szívesen áll elő ilyen válaszokkal, különösen, hogy Anubiszól még mindig tart egy kicsit. Szeret büszke lenni a kapcsolataira, nem hiába építheti őket már pár éve, de még így is kénytelen simlis alakokban bízni, amíg jobbakat nem talál, azok pedig nem hiába kapják a simlis jelzőt, ugyanis vagy beválnak vagy nem. Általában nem, ha pedig igen akkor sem Ena jön ki jól a dologból.
- Ugye nem Al-Faidot kerested meg? – jön előről Nazim kemény hangja.
- De, őt. – forgatja a szemét a válasz közben, mert már előre tudja mi fog jönni.
- Allahra te nő, megőrültél?! Felejtsd el, az a sunyi patkány a múltkor is átbaszott mind a kettőnket, majdnem otthagytuk a fogunkat miatta, fel ne vedd ha hív, mert leharapom azt az ujjad! – mordul, majd a visszapillantóban Shadiyára pillant. – Sokkal jobb ötletnek tartanám, ha Ön és a kovene keresne valakit, de este én is utána fogok érdeklődni Jaafarnál. – ezt a wicca csak egy újabb szemforgatással és egy bosszankodó szusszanással konstatálja.
- Vésztervnek hoztam egy- két alapanyagot, amiből tudunk gyártani robbanószert. – kotyogja még oda s csak a hangsúly az ami miatt tisztán kiérződik a “baszd meg” él az oroszlán felé. Még csak nem is illegális, egyszerű rúnakövek és még egy pár összetevő, de a láthatatlanná tévő rúna végett a táskáján az ellenőrzésen egyszerű női piperéknek tűntek a kézipoggyászában. Mire nem jó a mágia?!
- Persze, mert az legutóbb is olyan faszán bevált mi? – állítja le a motort az alakváltó a hotel előtt.
- Arról nem tehetek hogy az egyszerű “ha nem aktiválod nem robban” utasítást nem tudod követni Szimba. – nyitja az ajtót a boszorkány, inkább kimenekülve a forróságba ami mellkason vágja, minthogy ott veszekedjen a férfival mindenki előtt.
- Mint mondtam…jobban örülnék ha mi találnánk valami kereskedőt. – összegzi Nazim egy pofátlan diadalittas mosollyal a történteket, és kipattanva segít akinek kell kiszállni, és cipekedni befelé, bár sejti ha eddig nem kellett most sem fog. – A recepció jobbra, és önkényesen elfoglaltam az egyik lefoglalt szobát a háromból, így sakkozzák ki az a bátor aki oroszlánnal alszik ma. – kacsint a hölgyek irányába. – Én leparkolom a kocsit, és jövök. – biccent addig is, és visszaülve a járműbe elhajt a parkoló felé.



Nazim

Csipet csapat & Ena

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

The big team

Lehet nem kellene vigyorognom a protestánsok említésén, de Shadi olyan klasszul ábrázolja az átlag ír mentalitást, hogy muszáj. Utazások előtt különben szoktam vigyorogni. Van az egésznek valami durva, izgatott rezgése. Főleg, ha kalandra megy az ember és a malárián túl is várja valami. A büdös életbe nem jutott volna eszembe Afrikába kirándulni, de a Nilikkel, két bomba csajjal (még akkor is, ha csak nézem őket) absztrakt perspektívában látom. Ami lehet, hogy nem reális. Mégis minden jól jön, ami feledteti velem a két halottat. Még a repülő klotyója is ilyen, ha engem kérdezel. Van valami fura abban, ha belebámul az ember. A lohasztó meleg is csak egy dolog ilyen társaságban és annak ellenére, hogy egy Nazim kaliberű ipse mellett a Ken babák csúf utánzata vagyok, rohadtul élvezek idegen földre lépni. Vagy felkapni Aeryn csomagját.
Azt hiszem tényleg van valami állat fétisem, mert begerjedek a dromedárokra. Nem olyan értelemben, csak hogy felmásznék egyre, csinálnék fotót instára. Vagy egyáltalán létrehoznék insta fiókot. Eddig nem volt életem, ez most tök új. Én és egy teve, vagy szfinx. Csak úgy jelölném meg ez utóbbit #műcucc, nem igazi.
Shadira élénk oldalpillantást vetek. Próbálok nem mozogni, pedig totál bezsongok. Ilyenkor helyezkedem, mintha valami extra anyag férkőzne a gatyámba azon kívül, amit a természet álmodott bele.
- Irtó király! Szfinx!
Harapok ajkamra és elszámolok tízig. Muszáj visszafogni, ha elkap a hülyegyerek gépszíj, már így is kapok az egész lényemre egy “tini” jelzőt. Bár a tini tinánok rohadt menő, egész kölyökkoromban bele voltam zúgva Ravenbe.
Shadiért kéne csinálom valami kolosszálisat. Vágom, hogy Anpu alapjáraton elhalmozza, de megtanított lőni, ami óriási dolog, ha megkérdeznél róla. Most csak bénán tátanám a pofám, de vágom ki miről dumál és esetleg eltalálom a köcsögöket. Baromi nehéz nem ujjongni. Amint Anubisz nagyúr kimondja ezt a két misztikummal átitatott szót Szahara Szeme vagy Hórusz Sírja feláll a hajam.
Lelki eredetű, ha nagyon felspannol valami, mondjuk nyerek egy játékban, vagy indulok kifosztani Hórusz sírját egy isten társaságában, bejátszik némi statikus energia. Lehet, hogy a mellettem ülők kapnak egy-két tincset az arcomba, pedig próbálom visszafogni. Aeryn már most utál érte. Vagy nem emiatt néz rám úgy, mintha ki akarna nyírni? Lehet volt valami különös a csomagjában, én meg beraktam a kocsiba és fél, hogy összetört a cucc. Zavartan előre csúszom, mert hiába támadnak óriási komplexusai az embernek Nazimtól, rohadtul érdekel mi a frász van vele.
Egész nyugodtan szidhatja az akcentusom, ez a legkevesebb. Majd ugatok, ha valami komoly baja lesz velem. Vagy talán csak csendben szólok, hogy ne már, ez fájt.
Arcomon megjelenik két Pikachu folt, amikor Ena “azta” jelzővel illeti, hogy Thor. Ki kell gyúrnom magam bazki! Most már bereklámoztam ez a villámisten stylet, nem elég, ha nem vagy kövér tíz éves, izmokat kell fújni. Zavartan hehegem a térdeimnek a semmit. Merthogy csak “ehehe” hangzik el, rossz kiejtéssel.
- Komolyan? Ú, nagyon király vagy, mert totál elfelejtettem és nem tudom mennyire tudnak angolul a helyen.
Örülök Ena naptejének. Már készültem az activityre és agyaltam rajta, az összetett szó második részével mit csináljak. Mert a tehénfejés, mint “tej” mutogatása fejben másra hasonlított.
Lehet romlana a presztízsem, ha bevallanám, nem vagyok már tini? Eléggé taccson van, nem kéne megrugdosni, úgyhogy Nazimnak csak hümmögök egyet.
Mindez kitart fékezésig. Annál a résznél egészen férfiatlan kiáltást produkálok. Ha káromkodtam volna, az állat lenne, de azt hiszem a “jaj” nem sorolható ebbe a kategóriába. Egészen, amíg…
- Azt a kurva!
Szóval ezt is megdöntöm. Kajak egy élő alakváltó? Innentől kezdve számomra már csak Nazim létezik.
- Az nagyon durva lehet! Teljesen át tudsz változni oroszlánná? Méretben is akkorára, vagy nagyobb leszel, mint a Twilightban? Nem mintha láttam volna!
Ultragyorsan megrázom a fejem. Mindaddig visszavonulok, dőlök az ülésbe, amíg megtárgyalják a fegyverügyletet, aztán rohadtul megbánom, hogy nem ilyen apám volt, mint ez a csóka. Ha ilyen lett volna, tutira nem akassza fel magát. Ena robbanószert gyárt??? Ilyen nőkből miért nem csinálnak úgy 500-at fejenként minden mukira?
- Bazzkii, nézhetem? Ahogy csinálod! Távolról, mert rázok, de bazkiii!
Engem érdekel mi volt a buli, amiben nem robbantak a dolgok, de megcsap a meleg és úgy érzem elég voltam egyelőre. Szinte rohanok a klimatizált óvóhelyre és baromi szép egyébként, de nem merek elájulni. Inkább számolok, hogy jön ki a három szoba ennyire emberre, de akárhány egyenletet csinálok, mindig lesz mellettem valaki. Shadi és Anpu együtt, az totál egyértelmű, az oroszlán viszont valamelyik csajjal akar aludni, szóval totál kétségbeesek.
- Nekem mindegy
Vágom rá azonnal, még egy laza vállrándításra is futja.
- Nem horkolok és sokat fürdök, ha kíváncsi rá valaki. De nem órákig, öt-öt perc mindig.
Próbálom eladni magam, a vörösség csak a meleg számlájára van írva, én abszolút magabiztosnak látszom, hogy lány szobatársam lesz (már ha) Eszembe jut a Betlastól a Help.

Homokozó

Felnevettem Nazim egyetértésére, ami az íreket illette, majd utána Ena kifakadására még jobban. Azt hiszem jó hangulatban fog eltelni ez a kis kaland. Ena és Nazim nagyon szórakoztatóak voltak, Siegfried pedig kifejezetten lelkes, már csak Aerynnek kellett kicsit feloldódnia… Bár talán ő volt az egyetlen, aki valóban felfogta a súlyát annak, hogy hova is megyünk, és ennek megfelelően viselkedett.
- Semmi baj, tényleg krix-kraxokkal írunk. – néztem a wiccára. – De azért azoknak, akik a britekre és amcsikra készülnek, amikor angolul tanulnak kihívás az írek angolja.
Azért nyelvet nem öltöttem rá, pedig ide igazán illett volna. Szerencsére hamar megszoktam a smaragd sziget akcentusát, de eleinte főleg telefonban tényleg nem volt könnyű. Az autóra bólintottam, ebben egyetértettünk az oroszlánnal.
- Tudod, Ena, nem vagyunk barbárok. A tevék és dromedárok a turistáknak vannak, egy igazi egyiptomi szamáron ül. – kuncogtam fel. – De azért többségünknek már van kocsija, még vidéken is.
Azért az tény volt, hogy Egyiptomot a szamarak építették fel, még most is nagyon népszerű állatok voltak főleg délen, ahol még sokan foglalkoztak datolyatermesztéssel például. Ráadásul olcsóbb volt etetni, mint megtömni benzinnel az autókat, és a mocsarasabb területeken meg főleg előnyös volt. A dromedárokat az arab-félszigetről hozták be, illetve a Szaharán átvágó tuaregek és berberek használták őket főleg… De nem akartam traktálni senkit arról, hogy ahogyan Európa, úgy Észak-Afrika sem volt annyira egységes, mint amennyire kívülről annak látszódhatott.
Hagytam, hogy a felemelkedetteink érvényesüljenek, addig gyönyörködtem a sivatagi tájban. Olyan otthonos volt. Utána viszont visszatértünk a gyakorlatiasabb témákra, mint a felfegyverkezésünk.
- Megnézhetjük Ena kapcsolatát és hogy mit tudnak az alakváltók. Átverni nem tud minket, ha folyamatosan benne vagyok a fejében, de ha nagyon kellemetlen lesz, akkor még mindig dobhatjuk a dolgot, és megeresztek pár telefont. – mondtam. Tartottam tőle, hogy talán a mieink se tudnának onnan távolról jobbat, mint amit ők találtak, de megért egy próbát, ha az „A” terv befuccsolt. Viszont minél több felé indulhattunk el, annál jobb volt. Arra nem számítottam, hogy minden simán fog menni, a fegyverkereskedők általában nem arról voltak híresek, hogy kedves és becsületes állampolgárok voltak.
A kocsiból kiszállva egy pillanatra végigperzselte a bőrömet a meleg, de csak hogy a szálloda légkondíciónálója azonnal vissza is rántson a hidegbe. A recepcióhoz sétáltam, hogy átvegyem gyorsan a kitöltendő papírokat és a szobakártyákat. Az előbbieket kiosztottam, hogy mindenki töltse ki, név, útlevélszám, állampolgárság és társai, csak a szokásos alap dolgok voltak rajta, a kártyákat pedig kiterítettem az alacsony asztalra, ami az előtérben volt.
- Ha mindent beírtatok, akkor döntsük el a szobákat. Én preferálnám, ha mi lennénk közösen… – pillantottam itt Anpura. – De törekedjünk a lehető legkevésbé kínos felosztásra.
Például fogalmam sem volt, hogy milyen kapcsolat volt Ena és a nős Nazim között, de ha ők például együtt akartak aludni, akkor talán jobb volt, hogyha a másik két szobát fiú-szoba és lány-szoba alapon osztanánk el.

Arabian Nights

This mystical Land of Magic and Sand

-----------------:O:-----------------

Ena és Nazim csipkelődése szórakoztató volt, bár csak fél füllel figyeltem, helyette inkább az autó ablakán néztem kifelé. Afrika is megváltozott manapság, de a helyiek, a színek, formák és a könnyfakasztó meleg ismerősebb volt, mint Dublinban bármi. Jobban örültem volna, ha valahol errefelé sikerül átszakítaniuk a Fátylat. Hazai földön, olyan birodalomban, ahol ismerősebb voltam és ezért sokkal nagyobb erőket tudtam volna megmozgatni. Talán Egyiptom más istenei is jobban feleltek volna. Bár ez hiú ábránd volt, a kelták sem lelkesedtek, hogy megvédjék a saját földjeiket.
- A nyelv a korszellem, Djehuti ezt mondta mindig. - szúrtam közbe a heveny vitába. - Sok dolgot elárul egy népről, hogyan beszél. Bár ebben ő volt a szakértő, én kevésbé.
Egy kissé meglepődtem, hogy Shadiya szerint otthon még ma, Taxik és Ceethree-k korában is voltak, akik szamarakon jártak, de valahogy elégedettséggel töltött el. Legalább néhány dolog állandó volt.
A fegyverek témája egy újabb, kissé paprikásabb vitát robbantott ki. Egy kissé megremegett a szám széle, ahogy Nazim azt mondta, "Allahra", de nem mondtam semmit. Legalább is erre nem.
- Nem kell az árusnak megbízhatónak lennie, csak a fegyvereknek. Azt, hogy milyen céljaink vannak egyébként is tartsuk titokban. De nem tudom hogyan tudhatna átverni minket. Legutóbb mi történt? - kérdeztem egyszerre Enát és Nazimot. A kereskedőknek régen is meg voltak a maguk alávaló módszerei, de ez általában nyerészkedésre volt. Ha tényleg megkaptuk tőle, amit kértünk, az egyiptomi coven nyilván nem bánt némi felárat.
Az autó lassan megállt egy magas épület előtt, így kiszálltunk és mindenki magához vette a csomagját. Én kéznél akartam tartani a sajátomat, a félreértések elkerülése végett, így a sporttáskával a vállamon léptem be a szálloda hűvösségébe. Vajon hogyan csináltak ilyen időt a sivatagban?
Siegfried a maga sajátos lelkesedésével fogadott minden apróságot, de szerencsére az újdonság iránti igényét most lefoglalta Nazim bőreváltása és Ena kétes megjegyzése a házilag gyártott fegyverekről. Sok mindent kinéztem a vadleányból, de ezt éppen nem. Aeryn viszont magához képest is szótlan volt és gyanakvó. És kifejezetten jók voltak az ösztönei, így óvatosan kinyúltam felé az elmémmel.
Zavar valami?
A válasz előtt azonban sokkal triviálisabb kérdések kerültek terítékre, például a szobák. Az emberek rengeteg időt fordítottak arra, hogy kijelöljék melyik szoba kinek a birtokát képezte. Túlzottan sok időt.
- Én ezt választom. - mondtam, miközben felvettem az egyik kártyát. - Én is preferálnám, hogy Shadiyával együtt, bár nem egészen értem, mi számít kínosnak a jelen körülmények között.
Végülis csak egy hely volt, ahol a halálos veszély előtt és remélhetőleg utána kipihenhettük magukat. Akármilyen vörös is lett Siegfried, nem a nászéjszakájára készült.

Egy apró igazat adó grimasszal csak rá kell bólintson arra, amit Shadi mond, elvégre ha csak így vesszük egy kezdőnek nem a legegyszerűbb az ír. Bár a skót még rosszabb, de ebbe már igazán nem fog belemenni, csak azért, hogy végül neki legyen igaza. Anubissal pedig még ha akarna sem tudna igazán vitatkozni, a háta még mindig enyhén borsózik attól, ki és mi is ő valójában, bár a szavaira csak-csak felmerül benne, hogy az oké, hogy kitűnik a népekről ki hogyan beszél, de ki és mi lenne a mérce, amihez hasonlítani kéne a másik nemzetét? Angolból gondolom a britek és az amerikaiak, bár eredendően csak-csak a britek, ha azt vesszük, honnan indult a felfedezés, meg az angol nyelv.... De aztán meg ha az ősemberhez viszonyítjuk magunkat, akkor meg már kissé túl is cifrázzuk azt, hogy jelentésekkel és szinonimákkal ruházunk fel mindent. Pfú, jó, Ena, szívj el egy cigit, vagy simán figyelj már oda a többiekre, mert az agyad megint dekoncentrált.
- Hát még mindig választanám előbb a szamarat is, mint hogy vezessek, de jó tudni akkor, hogy ki itt a barbár. - utal ezzel némi öniróniával magára, de jókedve és a mosoly az arcáról cseppet sem tűnik el, még úgy sem, hogy Aeryn a beszélgetésük alatt végig olyan arcot vág, mintha varangyos békákat kéne lenyalnia sorban.... - Szerintem a szállodában azért tuti beszélnek angolul, de ez legalább adalékmentes természetes cucc, így ha el is hagyod, nem szennyezed vele a környezetet. - s miért is olyan fontos, hogy amit elhagy az minimum ne okozza az első arra járó kíváncsi állat halálát? Nos, ha menekülni, vagy prioritásban selejtezni kell, mi fér be a talált dolgok mellé a táskába, nem mindig a kencék, meg a pipere nyer, ezt el kell fogadni. És faölelő földanya lelke amúgy sem bírja a pazarlást, és a Föld szennyezését. Bírja a mostani egyre felvilágosultabb mozgalmakat, amiben a mugli társadalom is kezd tenni azért a bolygóért amin épp élnek.
- Fura filmeken szocializálódsz Siegfried. - pillant az előre dőlő srácra Nazim, de hogy ne hagyja lógva, és némileg egyensúlyba hozza a ki-kiről mit is tud játékot belefog a mondandóba, amennyire tudja rövidre szabva. - Igen teljesen, és igen némileg nagyobb vagyok mint a mezei hasonszőrűek, de az azért van, mert az a faj amihez én tartozom már kihalt. Mármint a rendes állati másaink.- pontosít – Más oroszlán-váltók kisebb méretűek hozzám képet, legalábbis akikkel eddig találkoztam. - von vállat, és fejezi be a mondandóját, a rögtönzött szövetségük még elég ideig el fog tartani, hogy ha kíváncsi még az asca valamire, akkor kifejtheti neki később is. A fegyverszerzés témája amúgy is fontosabb kissé, minthogy felvilágosítóórát tartson, és bosszantóbb is, mert a wicca megint olyan dolgokba csap bele tenyérrel, amik simán leharaphatják a kezét.
- Ez esetben még a telefonra is több sanszot tennék, mint Fahidra. - bólint az oroszlán, Ena szemforgatásával párhuzamosan. - Legutóbb, nos csak... -
- Maradjunk annyiban, mielőtt újabb remekbe szabott történetet hallunk Szimbától, hogy a nyomkövetők a kedvencei, és szereti pénzért ráereszteni az embereket arra, akinél elrejti. - mormogja a vöröske megelőzve a segítőjüket, aki bosszús állati pillantást vet rá, halkan fel is mordul.
- Azt kihagytad, hogy ő küldte ránk a warlockot, aki később majdnem felrobbantott téged, kriptafogságra ítélve a megmaradó testrészeid. És hogy a sivatagban az elhagyott fegyverekért tönkretették a repülőm, ezért alig értem oda hozzád, és hogy abba a városba nem akarunk visszamenni egy pár évig mert még mindig vérdíj van a fejünkön. - kontráz rá a férfi, mielőtt mindenki kiszáll.
- Blabla...mint ahogy bölcs seelienk is mondta, nem bízni kell bennük, csak fegyverek kellenek. - masírozik be kissé puffogva, mindig érzékeny téma, ha valaki ennyire átbassza, márpedig amennyire naiv tud lenni, ez gyakran megesik. Kinek jó érzés, ha a hülyeségeire emlékeztetik?
- Nézheted, bárnem túl izgalmas, ahogy rúnákat vések tárgyakra. - fordul közben Sigi felé, kissé megenyhülve, hogy legalább valaki menőnek tartja, nem egy kis naiv libának – bár utóbbi érzése is hamar el fog szállni, ritkán tart sokáig haragot ilyenekért-, az eszmefuttatásokra, ki-kivel legyen egy szobában csak néma szemöldökfelvonással reagál, pláne amikor a csendes kislány magához ragadja a kulcsot, és ár el is indul felfelé. Nocsak nocsak, Szende Pofi még pukkancsabb nála? Létezik ilyen?
- Lehet a tiéd a maradék szoba Sigi, én kiveszek egyet, és magamra vállalom az oroszlánt, mert úgy könnyebb lesz éjszaka lepedőbe csomagolva kidobnom a sivatagban. - kacsint a zavarban lévő fiúra. Nem derogál neki Nazimmal egy ágyban aludni, legalább meg tudják beszélni video-chaten Thairával, mikor is meg hogy lesz megtartva a Nazim és az ő fia szülinapja, amiről nemrég említést tett, még a nyaklánc nézegetése közben. Ena úgy is sejti, hogy a szenilis Szimba elfelejtett lejelentkezni a feleségénél, ami nem kis szarvihart húzhat a fejére. - Akkor így mindenki megvan, nyugodtan menjetek fel, mikor találkozzunk újra? - pillant le az órájára, majd kérdőn fel Shadiék felé. - Én szólok, ha a kapcsolattartó felhív fegyver ügyben, de gondolom addig se ülnénk tétlenül. - igazítja meg a vállán a táskát. - Aerynre meg ráférne egy csapatépítő nyugis ismerkedés, mert láthatóan senki sem szimpi neki.- ezt inkább már csak Shadinak intézi, mert a boszorkány jobban ismeri, és mégis csak nő – és véletlen sem azért mert Anubistól még mindig fosik. Á!




Nazim

Csipet csapat & Ena

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

The big team

Furcsa volt elképzelni Shadit szamárháton. Anubiszt nem tudtam, hiába volt előttem milyen elegánsan szokott mozogni. Az ember nagyon próbálkozik, ha hajlamos dolgokra, ilyen például a dumálás. A lelkesek tudják, tetű nehéz visszafogni magukat, na most képzelj el engem, hátul egy kocsiban, kvázi mitológiai lényekkel (akkor is ha egyesekről csak szó van) mintha gumimacik dobolnának a torkomban. Kajak ha kinyitnám a szám okádnék valami pattogósat.
Bio krém! Okosan bólogatok Enának, hogy ez milyen fontos, meg én is szelektíven gyűjtöm a szemetet. Csak ezt nem vakargom közbe, tartom az egyéni csúcsot, hogy minden izgalom ellenére keveset jártatom a pofám.
A Twilightot már nem bírom kimagyarázni, így csak vágok egy grimaszt és ha valaki kérdezi 11 voltam. Kb. tényleg annyi lehettem, még Bella is bejött. De ahogy egyre fontosabb szerepet vállaltak életemben a meme-k rájöttem mennyire gáz, ha valaki folyton tátja a száját és csillogó pszichopatákra bukik. Úgyhogy a szürke 50 árnyalatáról már csak hallottam.
Nazim marha érdekes! Előrecsúszok, hogy jobban haljam és elképzelek egy baromi nagy ősállatot.
- Azta! Ez azt jelenti te is ezer körül jársz, vagy egyszerűen csak ezt a kihalt-féle formát örökölted?
Muszáj. Kicsúszik. Elnézést. A fegyverkezésnél meg lapítok, mert majdcsak a kezembe kerül valami és akkor megmutatom Shadinak, hogy bármikor eltalálok egy merev kaktuszt.
Legalább a sztori jó, legálisan táthatom a szám a hátsó ülésen, senki sem fogja rám, hogy fogyatékos vagyok. Durva mennyi menő alak van velem most egy járműben. Vajon a jelenlétem mennyire rombolja a statjukat?

Befelé menet majd ki esik a lelki szemem megint. Rúnák! Baromira nem tudnám használni őket, de bármit megnézek, amit Ena rávés dolgokra.
- Dehogynem. Hidd el, nekem az is izgalmas, ha megfogsz egy vésőt.
Különben a hotelban úgy csinálok, mint egy bálna, ha túl sokáig időzött a mélyben. Mer' itt van levegő. Teleszívom magam légkondival és úgy érzem gondolkodni is könnyebb. Kell, hiszen a legmuglibb dolgot intézzük épp, írogatunk alá mindenféle papírt.
Akkora dilemma kerekedik a szobákból, hogy én szégyellem magam. Süllyedésem ellenére azért megvonaglik szám szegélye, hogy Anubisz nem érti mi lehet kínos ezen. Valahol nagyon menő hozzáállás, ha nem agyalod túl a dolgokat. De csak piszmogok, miközben bámulom a földet és lehetséges jövőket hessegetek el lelki szemeim elől, mint reggeli merevedés a tömény nőszagtól.
Aeryn megakasztja képzelgéseim és mire feleszmélek, már elnyargal egy kártyával. Hát, volt egy olyan érzésem, hogy nem kifejezetten bír, de ez simán ráhúzható a nők kilencven százalékára. Inkább csak megszokott dolog, ha tudni akarod az igazat.
- Ó
Reagálok nem túl lelkesen, hogy egyedül leszek. Mivel ez nem volt opció a fejemben, meg sem fordult benne, hogy nem fogok örülni. Pedig ott aztán minden testrészem járhatja nyugodtan a kánkánt a többitől teljesen függetlenül.
- Kösz, persze és bocs a kellemetlenségekért.
Gondolom miattam fizetnek rá. Valami nagyot kell domborítanom, hogy megérje mindenkinek, amiért itt vagyok.
- Aha, majd szóljatok, megadom a számom.
Nézek reménykedve Enára, legalább ennyi értékem van. Shadi tudja, így feltehetőleg Anubisz is meg fog találni, ha valami, mindenesetre az ő szobájuk számát megjegyzem. Bekopog hozzám éjszaka valami vámpír, hogy lecsapoljon egy koktélra. Akkor vajon kihez menekülnék sikoltva?
Ha ez megvan elveszem a kulcsot, kártyát és bevonulok a 413-as számú luxusszobába, azon belül is hosszú, hűvös zuhanyt veszek egy ideig. Mintha randi várna homok helyett. Legalábbis illatos leszek. Mázli, hogy elhoztam a kütyüim, úgyhogy addig nem unatkozom, amíg szólnak, hogy tevéket kell etetni, vagy erőszakos emberek seggét sütögetni, hogy adjanak néhány fegyvert.

Homokozó

Nem akartam felkészületlenül lemenni a sírba. Bastetnél már megtanultuk, hogy hiába akarunk mi először tárgyalni, hogy megkapjuk, amit akarunk, több ezer éves lényekben ritkán lehetett megbízni. Amit pedig egy olyan átok védett, ami rárobbant Enára, annak a megszerzésénél aligha lehetett barátokra számítani. Itt ugyan mindenki rendelkezett mágiával, de egy gólemre mindenképp számítottunk, annál pedig a nyers fizikai erő – ez esetben megfelelő mennyiségű robbanószer – volt a legbiztosabb megoldás. Nazim és Ena beszámolója alapján viszont az emberekben sem lehetett megbízni, nem csak az ősi lényekben.
- Pár telefon nem kerül semmibe végülis, de nem számítanék arra, hogy a covennek jobb forrása lenne, mint nektek. Esetleg megpróbálhatjuk meggyőzni, hogy neki is jobb, ha a kaland végéig életben maradunk, mondjuk a fizetség egy részét csak akkor kapja meg, amikor felszálltunk hazafelé a repülőre, a fegyvereket meg visszaadjuk neki a végén, úgyse vihetjük őket haza. Esetleg hozzáköthetjük varázslattal az ő életét az egyikünkéhez. Ha mi meghalunk akkor ő is. Ez elég meggyőző szokott lenni. – esetleg valami átokféle sem lett volna rossz… De már ezzel az ötlettel is a vérmágia határait súroltuk, reméltem, hogy Anubis tudott ilyesmit csinálni, végülis a halál egyik istene volt, nem foghatott ki rajta.
Azt nem gondoltam volna, hogy a szobák elosztása ennyire nehéz lesz. Némiképp rosszallóan néztem Aeryn távozó alakja után, amikor kisajátította az egyik szobát, és hogy ezért Enának ki kell venni még egyet. Persze ez is egy megoldás volt, és láthatóan a wicca nem akadt fent rajta túlságosan. Sigi pedig ezt is magára vette, mint minden rosszat, mintha csak ő lenne az elátkozott amulettünk, pedig ez korántsem volt így. Talán ez a kaland jót fog majd neki tenni, hogyha bizonyíthatja első sorban saját magának, hogy hasznos tagja a csapatnak.
- Neked nem kell bocsánatot kérned semmiért. – néztem a fiúra tőlem szokatlan szigorúsággal. A csapatépítő lehet tényleg jót tett volna, de az út fárasztó volt, és nem voltam benne biztos, hogy akartam lelket ápolgatni és győzködni másokat, hogy játszanak szépen együtt, mint az óvodában. Nem az oviban voltunk, hanem küldetésen, a felemelkedetteinknek nem volt kötelező jönniük, hanem megengedtük nekik, hogy velünk jöjjenek, ha otthon nem érzik magukat biztonságban, távol a feyünktől. A szigorú arcvonásaim felolvadtak, ahogy ránéztem, nem tudtam miért, de aranyosnak tartottam, ahogy nem értette, miért lett volna kínos ez az egész.
Noha az emberek már nem olyan prűdek, mint kétszáz évvel ezelőtt, azért még mindig nem sikerült visszatalálnunk oda, ahol a te idődben voltunk. Ha egy férfi és egy nő egy szobán osztoznak mindenkinek az az első, ami eszébe jut, hogy vajon mi történik közöttük és az mennyire botrányos. A legtöbben ezért még a gondolatot is kerülik. – magyaráztam gyorsan a férfinak hangtalanul, csupán a közöttünk levő kapcsolaton keresztül. Rendkívül hasznos volt, hogy képesek voltunk telepátiával beszélgetni egymással, meg bárki mással is.
- Én lezuhanyoznék, és utána megeresztenék néhány telefont, hátha van alternatívánk ezen a Fahidon kívül is, és esetleg szervezek egy csapatot, aki figyeli a hátunkat, Egyiptomból pár óra alatt itt lehetnek. – mondtam ezúttal rendesen hanggal a többieknek. - Utána csapatépíthetünk, ha szeretnéd Ena, a szállodának biztos van bárja, elszívhatunk egy békepipát. Találkozzunk ott két óra múlva, addig szerintem mindent el tudok intézni. – szó szerint, egy vagy két nagy vízipipára gondoltam, ezen a tájékon azért az alap volt, hogy adjanak mindenhol.

Arabian Nights

This mystical Land of Magic and Sand

-----------------:O:-----------------

Az ősboszorkány és a bőreváltó oroszlán beszámolója kellően kaotikusra sikerült, hogy érthetetlen részleteket hagyjon hátra - legalább is számomra. A nyomkövetők az én időmben vadászok voltak, akik jobban értettek a préda cserkészéséhez, mint a leöléséhez, most azonban inkább hangzott úgy, mint valamilyen módszer arra, hogy a Fahid nevű fegyverkufár követhessen minket. Hogy mi oka lett volna rá, az még mindig nem volt világos, de valami többet éreztem a háttérben, mint amennyi a kapkodó beszámolóból kiderült.
- Ha ezúttal hasonlóval próbálkozik, az lesz élete utolsó hibája. - mondtam teljes nyugalommal a hangomban. - Erről azt hiszem kellő mértékben meg tudom győzni, akár személyesen is. Az életerők összekötése bonyolult, és inkább Djehuti és a követői foglalkoztak hasonlóval, mint az átok, amely Enát sújtotta. De ismerem az embereket, gyanítom a puszta megfélemlítés hasonlóan erős érv. Vagy egyszerűen blöffölhetünk is.
Nem voltam jártas hazudozó, de az olyan megbízhatatlan alakokkal szemben, mint Fahid egy bocsánatos bűn volt, ameddig jó célt szolgált. Most pedig talán mindennél fontosabb volt.
Aeryn meglehetősen bizalmatlan volt, bár úgy tűnt inkább Ena és Nazim szándékaiban kételkedett, Siegfried pusztán komolytalan és könnyelmű volt a szemében. De érthető volt, hisz egy vámpír rabszolgájaként találtunk rá, miközben épp az életéért küzdött. Sosem tudhatta igazán, mikor rángatta valaki vissza.
Nem kell aggódnod, Aeryn, érintettem meg az elméjét újra. Megvédelek most is, ahogy ezelőtt. Kárhozottaktól, unseelie erőktől és árulóktól is. Siegfried cseverészését bízd csak rám.
Abban azért némileg igaza volt, hogy a fiú túl sokat beszélt olyan dolgokról, amelyek vagy érthetetlenek voltak a körülöttünk lévő embereknek, vagy leleplezhettek minket, ha éppen warlock fülekbe jutottak. Szerencse volt, hogy ezekben az időkben kevesen voltak a hotel vendégei, de sosem ártott az óvatosság.
- Az ilyen kérdések ráérnek, Siegfried. - szóltam hozzá, próbálva nem túl keménynek hangzani. Shadiya kivételével mindenki félelmetesnek tartott, a fiatal Felemelkedett pedig felettébb érzékeny volt a megszólásokra. - Kisebb társaságban.
Úgy tűnt a szoba és a kínos helyzetek kérdését feloldotta Aeryn hirtelen távozása, így csak végigsimítottam a hajamon.
- A modern emberek mindig mindent túlgondolnak. De legyen, találkozunk két óra múlva. Addig jó nyitva tartani a szemünk. Nem hiszem, hogy bármi történne, de legyünk óvatosak.
Ezer évekig senki nem találta meg sem a homokot, sem a ládát, amiben írtak róla, de a balszerencse mindig tökéletesen időzített. És akkor csapott le, mikor a legkevésbé volt kívánatos.

- Egyszerűen ezt a formát kaptam el. Nem sok vérállat fajta van, csupán az én falkám nem igen szokott más kontinensre, vagy országba költözni, így nem a leggyakoribb fajta fertőzés a miénk. - Ena tudja, hogy arról persze nem beszél a férfi, hogy náluk azt, hogy valaki megfertőződjön ki kell érdemelni. Ritka a születendő utód, így a fajt leginkább a másik módon lehet örökíteni, és a vallásuk és hagyományaik miatt ezt nem osztják meg mindenkivel. Ők nem akarják, hogy jött-ment önkontrollra képtelen gyilkosok, és elmebetegek gyarapítsák a soraikat, aki pedig mégis erre az útra lép, azt még a S.P.E.C.T.R.E. figyelmének felkeltése előtt likvidálják. Mindezeket Ena sem tudta volna meg, ha nem lett volna a legeslegelső találkozásuk egy olyan kellemetlen esemény, amiben ő is majdnem bundát növesztett élete végéig. Ám szerencsére a fertőzés nem érte el, ahhoz túl kicsi volt a seb, de a para, és az elégedetlenkedés Nazim falkája részéről bőven elég volt, hogy érezze a lehetőség súlyát.
- A mágia aligha bevethető, úgy fél tőle mint a tűztől, biztos nem egyezne bele ilyesmibe, a pénzt pedig ha más többet ajánl sem tudjuk biztosítékként használni. - ingatja a fejét az oroszlán, még mindig gyilkos pillantásokat vetve a wiccára, aki nem rest állni a sarat és viszonozni. - De ha úgy véled a coneved nem tudna többet tenni, mint Fahid, akkor meg kell próbáljuk. - sóhajt beleegyezően a wicca diadalittas mosolyára ügyet sem vetve. Sem Ena, sem az alakváltó nem véli úgy, hogy Anubis vagy Shadiya lenne olyan gonosz, hogy az életmágia bármilyen formájához is nyúljon, így remélik jobban blöffölnek, mint amilyen módon ez most látszik.

A vöröske egy mosollyal jutalmazza Sigit a mondatára,miszerint tőle az is izgalmas, ha megfog egy vésőt, s ha tényleg így véli, egészen elámulna, miket művel otthon, mikor a rendeléseket készíti elő. Ha túlélik ezt a hajmeresztő őrültséget,amibe beleugrottak, lehet meginvitálja egy kis nézelődésre a boltjában, ha cserébe a fiú is megmutatja mi mindenre képes az erejével. Habár Ena sosem tekintett kísérleti alanyokként az ascendantokra – lévén van elég alapanyaga, amiből válogathat, és mert szorult belé emberség -, a kíváncsisága igen is kielégületlen marad, mert a legtöbb, még ha szívesen ajánlkozik is arra, hogy konnektorként szolgáljon számára – ami megint csak lealacsonyító, de ő aztán senkire sem erőszakolja rá magát, így aligha lehetne ezért megkövezni -, az erejüket, és a határaikat kevesen fedik fel előtte teljes egészében. Megérti, hisz ő sem dicsekszik a képességeivel, elvégre a sok hátrány ami a jósággal és a nem ártok mentalitással jár, elég ha megragad a köztudatban, arról nem kell mindenkinek feltétlen tudnia, hogy a könyve segítségével több mindenre képes, mint azt sokan hinnék. A Bűbájos boszorkák elbújhatnak mögötte, azt tuti!
- Shadiyának igaza van, nem kell semmiért bocsánatot kérned Sigi. - pillant a nőről a szöszire, és biztatóan elmosolyodik. - Van elég pénzem, hogy ne fájjon ez a plusz szoba, és csak azért úszod meg a társaságom, mert az oroszlán feleségével van egy-két szülinapi megbeszélni valónk. - kacsint kacéran, még ha ugyan nem is szándékozik a fiúban hiú reményeket ébreszteni, mindenkinek jól szokott esni egy kis flörtölés, és bókolás. Sigire pedig ráférne egy kis önbizalom növelés, mert szegényke úgy áll ott, mint egy kölyökkutya, aki utoljára maradt az „ingyen elvihető” dobozban.
- Igen a zuhany nekem is jól fog jönni, a két óra meg okés, addigra szerintem Nazimis visszaér a falkától, ha nem, így járt. - von vállat, és bólint. - Itt a számom, ha bármi lenne. - nyitja meg a telefonján a névjegyzéket,és Sigi rra elé tolja, Shadival már számot cserélt, a repülőút elején, majd ha az asca lementette  megigazítva a vállán a táskát int a többieknek, és elindul lefoglalni magának a szobát, majd a kulccsal a kezében megindul felfelé, értesítve Nazimot a szobaszámról sms-ben.

- Kicsit feltűnő, ahogy sántítasz. És még nem értesítetted Tahirát, hogy rendben vagy, gondolom... - nyújtja át a kulcsát a férfinak, mikor lefelé összetalálkozik vele a lift előtt.
-  Mint ahogy mi sem, ők sem túl kedves népség. - von vállat Nazim, de megrándul az arca, miközben elveszi a kulcskártyát.
- Van a táskámban gyógyvíz, meg kenőcs, ha be akarnád kenni, és fürödj le, mert bűzlesz. - legyezget az orra előtt látványosan, de pillantása azért aggódó, ám mivel a férfi nem rest riposztokat dobálni neki, nem fél, hogy nagyobb baja lenne.
- Majd a kádból felhívom Tahit. -
- Na ne, akkor sosem végzel perverz dög! Lent várnak Shadiék, rendezd el magad és gyere. Ó, az ágy melletti tálat meg káoszt hagyd úgy, és bocsi a szagért! - fordul méghátravidoran, mert hát a hálaima egy feynek bizony kosszal jár...és erős illatokkal... és beszáll a liftbe magára hagyva a folyosón káromkodó alakváltót. Leérve megkeresi a helyet, amerre lehetnek, habár a pontosság az erőssége, most mégis negyed óra késéssel érkezik, zsebében pedig megrögzött mániákussággal forgatgatja az ujjai közt tartott füves cigit. Egyet már elpusztított, de ilyen hatással van Földanya wiccájára az a telefonhívás, amit egy fegyverkereskedő itteni kapcsolatával bonyolít. Viszket a tenyere, hogy elővegye, és a felsercenő hang után mélyen magába szívja a nyugtató hatását, de ez pont nem az az ország, ahol ezt félrenézve eltűrnék, így csak idegesen huppan le a páratlan párossal szemben. - Bocsánat a késésért, megjött a telefon, amire vártunk. - mosolyában kissé kiütközik a feszültség, keze pedig kissé remeg, ahogy elővéve a telefont megmutatja a hely koordinátákat, amiket átküldtek neki. - Itt kell találkozzunk pontban 8 órakor az illetékessel. Nektek sikerült valamit intéznetek? - lassan rendeződik a hangja, és az idegesség is eloszlik a testéből. Elvégre most nem egyedül ugrik neki a veszélyeknek, velük van egy kibaszott erős fey! Ezaz Ena, már csak emiatt sem eshet újra bajod, mostanában elég volt a sérülésekből, talán ezt a küldetést megúszod végtagvesztés nélkül!
Már csak a gondolatra is húzódni kezdnek a hátán a hegek, amit megmaradtak gyógyító kenőcsök ide vagy oda. Hiába a készülődésben nem volt ideje elugrani valami bazi nagy erdőbe, hogy megvárja míg a természet meggyógyítja.  - Nazim is visszatért, jönni fog, csak még rendbe szedi magát.... Sigi? Merre? Aeryn? - ha másokkal és a küldetéssel törődik, és ezekre koncentrál, hamarabb megszűnik a szorongása.



Nazim

Csipet csapat & Ena

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

The big team

Hallgatni arany - mondták. Kussolok, elég elszántan és próbálok úgy tenni, mintha nem is léteznék, hátha nem pont az én életem kötik hozzá egy random fegyverkereskedőhöz.
Amilyen mázlim van lepuffanják a tagot, mielőtt annyit mondhatnék szfinx. Fél szemmel drukkolok Anubisz blöffjének, a másikkal lefelé nézek, mintha liliputiakat keresnék. Vagy mocskot. Nem szeretem a mocskot különben, Ben bácsi nagyon megtanított rá, hogy rendesnek kell lenni. Ha nagyon nézni kell valamit,mindig szemetet keresek, vagy számolom a padló repedéseit.
Pl amikor Aeryn kiakad, azt hiszem rám. Csak a miértjét nem vágom, hogy őszinte legyek, de mintha Shadi is mérges lenne.
Istenesen összerezzenek és némi pislogás után turettes módjára bólogatok. A beragadt NPC-k szoktak így. Kínos. Mondhattam valami elnézhetetlent. Ha tudni akarod az igazat pergettem magamban mit cseszhettem el, de ANpu támpontjával is csak hunyorogtam a nem létező padlóhibákra.
- Ennél is szűkebb társaságban?
Úgy tettem, mintha érteném és próbáltam nem feltűnően elvörösödni, amikor Ena rám mosolygott. Repedések! Semmi esélyem a csajnál, ez nyilvánvaló, de ha valaki nem elszalad előlem, hanem marad egy vigyorra, totál zavarba hoz.
Ha most kérdezné meg valaki mennyi kétszer kettő lehet nem örülnék.  Nem örülök többek között annak, hogy Nazimnak felesége van. Egyáltalán hová rejtette? Pislantok néhányat, hátha valahol ólálkodik egy nő és olyan pipacs képpel nézek Enára, hogy szégyellem. Méghogy megúszni egy ilyen lány társaságát.
- Persze, nem veszem magamra, férfi vagyok, nem szoktam ilyesmit.
Hehegek hülyén, de mintha mindenki vágná mekkorát kamuzok. Francba?
- Komolyan? Kösz
Nyelek hatalmasat, miközben elveszem Ena számát. Remélem nem annyira remegő kézzel, mint gondolom. Akkor is ott zizeg még ujjaim között, amikor belépek a szobámba, egészen míg le nem rakom az asztalra. Csak ott nem valami csinos, inkább elrakom a tárcámba. Ott is előkelő helyre kerül, ahol mások a kiskutyájuk fényképeit tartják. Wúú, ez vajon mit jelent? Hogy kajakra megmutatja a robbanó rúnákat? Bazki, nem halhatok meg!
Fürdés közben kicsit fantáziálok és örülök, hogy nincs hozzá társaságom, mert sokáig tart. Nem valami környzetbarát lépés, de kb. soha, vagy egyszer kaptam csak úgy telefonszámot. Totál lefáradok utána, a nintendózásból se lesz semmi, de még wow-ra se jelentkezek be, pedig ígértem egy trade-t Silmaril967Songokumonnak.  Bealszom, ha tudni akarod az igazat. Nyitott szájjal, kifeküdve és gatyában. Akkor térek magamhoz, amikor már jelenésem lenne a valahol. Biztos mondták, csak félszunyás állapotban kurvára nem ugrik be. Az viszont eljut, hogy nincs rajtam nadrág, meg ing, úgyhogy magamra rángatom, miután nagyjából felkelek. Már rohanok is kifelé, pont látom Enát befordulni és érzek némi fűszagot is, de csak a szám rágom honnan jöhet és kit lehetne lerabolni érte. Gyorsan a találkozóhelyre rohanok, agyam egy nagy rakás ázott trágya, nem kialudtam magam, hanem elaludtam a fél fejem. Amikor megvakarom arcom, érzem, nekinyomhattam valami csíkosnak.
- Bocs…ez most a csapatépítős része, vagy már megvannak a fegyverek?
Kérdezem suttogva, mert eszembe jut Anubisz intelme. Ekkor veszem észre, hogy mezítláb vagyok és az ingem se gomboltam össze, meg övet se nagyon vettem, vagyis a bokszerem gumirésze totál kilóg a vászongatyából. Oké… biztos nem engem néz senki, ugye?

Homokozó

Természetesen Ena extra szobáját is ki fogom fizettetni a covennel, hiszen ő most Anubis szövetségese volt, tehát minden járt neki is, ami nekünk, csak ki kellett nyitnunk a szánk, ilyen téren pedig egyáltalán nem voltam szégyellős. Ha már egy ekkora szervezet állt a hátunk mögött, és mégis a mi csapatunk próbálta megoldani a világ gondjait, akkor az volt a legkevesebb, hogy legalább azokat a forrásaikat megmozgatták, amik tényleg képesek is voltak segíteni. Pénz, kapcsolatok, és olyan rituálék, amik a távolból is segíthettek. Mindent az istenünknek ugyebár.
Amikor mindenki magához vett egy szobakártyát, már csak a miénk maradt, akkor leadtam a recepción a kitöltött papírokat, és ideje volt megkeresnünk a mi szobánkat. Bent letettem a bőröndömet, és adtam egy puszit Anubis arcára.
- Menj nyugodtan zuhanyozni előbb… Csatlakoznék, de el kell intéznem néhány telefont, hátha tudnak az otthoniak segíteni. – persze, ha sikerült mindezt gyorsan elintéznem, akkor még csatlakozhattam a férfihoz, de sajnos nem számítottam rá, hogy öt perc alatt le fogom tudni zavarni az egészet.
Nagyjából másfél óra telefonálgatás után jutottam el végül én is fürdeni, és legalább kicsit felfrissülni, pedig reménykedtem benne, hogy talán még másra is lesz idő, mire találkozunk a többiekkel, de sajnos nem volt. Át is öltöztem egy csinosabb ruhába, ahogyan illett egy ilyen elegáns hotel bárjában megjelenni, bár nem gondoltam, hogy útitársaim adnának az ilyesmire, nekem jó érzés volt kicsit úgy tenni, mintha nyaralók lettünk volna. Így is mi értünk le elsőre, és mire Ena feltűnt, már teljes nyugalomban pöfékeltem egy nagy almás ízesítésű vízipipát.
- Sigi… ha jól látom ott jön. – mosolyogtam rá messziről a felemelkedett fiúra, és integettem neki, hogy oda találjon az asztalunkhoz. Ez után elkomorodott az arcom, és tovább adtam a vízipipa szipkáját Anpunak. – Aerynhez bekopogtam, de azt mondta nem érzi jól magát, émelyeg… Remélem holnapra jobban lesz és csak a hosszú út miatt. – jobban örültem volna, ha csak ennyi lett volna a dolog mögött, mert ha velünk nem akart találkozni, az se lett volna jó, de ha esetleg reflexből ivott egy pohár csapvizet, akkor viszont valószínűleg az egész utazás alatt nem fogjuk látni. Szerencsére a szállodák fel voltak készülve a gyomorbántalmakra, és fognak tudni neki gyógyszert adni, de attól még sajnáltam, mert az ilyesmi mindig nagyon rossz volt.
- Nyolcig csapatépítünk Sigi. Pipát kérsz te is? Meg addig ihatnánk is valamit, én már rendeltem egy „welcome drink”-et, de itt az asztalon a koktéllap nyugodtan válasszatok valamit. – toltam eléjük a laminált papírt. Ez is meglepően modernül nézett ki, a pipánkba is led volt beépítve, így türkizkéken világított, és még finom is volt. A turistáknak mindig megerőltették magukat a szállodák és a személyzet.
- Beszéltem a körrel. Pénzt tudnak nekem utalni, amennyire csak szükségünk van… vagyis amennyire csak a nagyúrnak szüksége van, de a fegyverekkel ők is gondban voltak, pedig az istenek látják a lelküket, tényleg ők is körbe érdeklődtek amennyire hirtelen tudtak. Egyrészt a szállítás nehézkes, ebben az országnak csak összekötőik vannak, de forrásaik nem igazán, három-négy nap, mire megszerzik és idehozzák, ami kellene. Mondtam nekik a te kapcsolatodat, ami ráadásul meg is bonyolítaná a dolgukat, mert ez is területi alapon működik, ha idehozatjuk a muníciót, akkor számítani kell rá, hogy Fahid konkurenciát fog sejteni és nem fogja szó nélkül hagyni a dolgot, szóval úgy is konfliktusba kerülnénk vele. Én azt mondom tárgyaljunk vele nyolckor, és ha nagyon zátonyra futnánk, akkor kivárjuk azt a néhány napot, ameddig a coven idehozatja, amit kell, addig nyaralunk. Az otthoniak is ezt tanácsolták, hogy talán ez a legbékésebb megoldás. Amit viszont órákon belül meg tudnak oldani, az egy hátvéd, és ezt kértem is tőlük, hogy szervezzék meg. Ha más nem arra jók lesznek, hogy ha utánunk küldenek bárkit, azokat levadásszák, mielőtt a nyomunkba érnének, ez is valami. – foglaltam össze a rengeteg telefonálgatás eredményeit a többieknek. A pincérnő közben kihozta a koktélomat. Nagyon jól nézett ki, mangós volt és a pohár szélét cukorba mártották.

Arabian Nights

This mystical Land of Magic and Sand

-----------------:O:-----------------

A társaság szétszéledt, mielőtt valamilyen konfliktus kirobbanhatott volna, így aprót sóhajtottam és Shadiya mellett elindultam, főleg az ő útmutatását követve. Szerencsére a szállodák javarészt egyértelmű jelzésekkel mutatták az utat, a kapott kártyán pedig ott volt egy szám, így talán magamtól is megtaláltam volna. De azért jó volt kettesben sétálni az ismeretlen folyosókon.
Mikor Shadiya megszólalt én épp a szoba ablakán néztem az előttünk elterülő várost. Különös vidék volt, bár ugyanaz a földrész mégis idegen kultúra. Nyomokban magán hordta az otthon emlékeit, de mintha átszínezte volna valamennyi elemet.
- Ez esetben sokáig fogok zuhanyozni. - mosolyodtam el az ígéretre.
Sajnos azonban nem lett belőle semmi, mikor nagyjából húsz perc után kiléptem a gőzzel telt fürdőszobából Shadiya még mindig a telefont szorította a füléhez és az arckifejezéséből ítélve nem olyan híreket kapott, amit szeretett volna.
Nem siettem felöltözni, a szoba ugyan hűtve volt, de így sem volt elég hideg ahhoz, hogy zavarja a fedetlen bőrömet. Helyette míg Shadi a saját kapcsolatait próbálta utolérni, én a törölközőt a derekam köré csavarva törökülésbe ereszkedtem a szoba egyik sarkában, és megpróbáltam ugyanezt tenni a sajátjaimmal.
Természetesen parttalan volt. Thot ezúttal kifejezetten elutasította a hívásomat, mások, mint Hórusz, Anhur, Sokar pedig ugyanúgy némák voltak, mint mindig. Egy teljes órán keresztül próbálkoztam, aztán egy sóhajjal elfogadtam, hogy ezt a harcot is magunknak kellett megvívnunk.
Én nem hoztam magammal kifejezetten olyan ruhát, ami ünnepélyesebb alkalmakra megfelelő lett volna, így csak egy tiszta váltás öltözéket vettem felé és követtem Shadiya iránymutatását a hotel szórakoztató terme felé.
Nem kellett sokat várnunk, épp csak elmerültem a hely nyújtotta kényelemben és a nekünk biztosított pipafüstben, mikor előbb Ena, utána nem sokkal Siegfried is megjelent.
Nem voltam biztos benne, hogy Aeryn távolságtartása valóban az idegen környezet ártalma miatt volt, vagy valami mélyebb félelem uralkodott a lelkén, de sajnos egyiken sem tudtam most segíteni.
- Szerintem Shadiya terve a legbiztosabb, amit jelen körülmények között kivitelezhetünk. - bólintottam, közben kifújva egy adag füstöt. - Nem tartok jobban egy fegyverkereskedőtől, mint Harmachistól. A tisztességtelen emberek a baljós hírnevükből szerzik az erejüket, így szerintem jobb egyszerűen szembenézünk vele. Végülis csak egy ember.
Nem akartam túlmisztifikálni ezt a Fahid nevű semmirekellőt, mert azzal csak az ő malmára hajtottuk a vizet.
- Viszont minden körülményt figyelembe véve, szeretném, ha ez nálatok lenne. - mondtam, miközben az asztalra helyeztem egy kis vászonzsákot, belőle pedig három falapocskát emeltem elő. Mindegyiken az óbirodalomból származó jelek voltak, fekete homok, tinta és vér keverékével. - Mindegyik rúnapálca egy erős kha lelket köt. Ha kettétöritek megjelenik és megvéd titeket abban az esetben, ha én valamiért nem lennék ott. Zahhak, a perzsák kígyókirálya... - toltam egy pálcát Siegfried felé, aztán Ena felé fordultam. - Ammunet, a római Caesar gyilkosa. Ez pedig... - tartottam a harmadik rúnapálcát Shadiya felé. - ... ez Semiramis lelke. Egyikük sem őrizte meg a teljes hatalmát a halálban, de ennek ellenére jelentős erőt képviselnek. És valamennyien lázadoznak, ezért ez a kötés mindössze egy óráig képes itt tartani őket. Csak akkor használjátok, ha más mód nincs.
A zsákban maradt még két pálca Aeryn és Nazim számára, de egyenlőre inkább visszakötöztem és az ingem egyik belső zsebébe rejtettem.
- Nazim hol késik egyébként? A feleségével beszél?