Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó (154 fő) Csüt. Nov. 21, 2024 7:13 pm-kor volt itt.
Néha megesik, hogy egy a Dagda tudja hanyadik ági nagybácsi meghal. Sajnos az élet a leghalálosabb cucc, mert hát eddig senki nem élte még túl. Általában nem is nagyon szoktam felizgatni magam az ilyeneken, mint a megboldogult Bobby bácsi, aki Margaret néni nagybátyjának, az Öreg Willynek volt a harmadik fia... Vagy valami ilyesmi. Nem igazán jegyeztem meg hogy fonódnak össze a családi kapcsolataink, a Sullivan ág olyan, mint egy dhara csomó. De ennek a Bobby bácsinak volt egy kissé közelebbi unokatestvére, akinek történetesen még hamarabb haltak meg a szülei, szóval gyakorlatilag ő nevelte fel. Most meg kihúzták alóla a talajt ezzel az egész temetéssel. Azért akármilyen távoli volt is, Sigi jó srác volt, szóval illett valamit tennem annak érdekében, hogy ne egyen szőnyeget otthon a derpessziótól, úgyhogy kiszálltam a járgányból és felcaplattam a lépcsőn. A csengőre nem jött válasz. Úgy semmi. Kissé gyanakodva hajoltam oldalra, mint egy emberi szélzsák, bekukkantva az egyik ablakon, de egy rendezett nappalit kivéve nem láttam semmit. - Hahó, Sig! Darren vagyok, engedj be! Hoztam egy vödörnyi burgonyasalátát meg egy rekesz Guinesst. - kiabáltam be, hátha érkezik valami válasz. De semmi. Megint csöngettem, de ugyanúgy csak a nagy kuss felelt. Vagy tényleg nagyon maga alatt volt, vagy rossz címen voltam. Vagy elrabolták. Vagy randin volt... Áh, de kit akarok ugratni, az, hogy elrabolták valószínűbb. Előkaptam a telefonom és addig pörgettem lefelé, míg meg nem találtam a számát - tényleg, még mindig nem írtam át a nevét "Társadalomba Be Nem Illeszkedő"-ről -, aztán már kissé gyanús fejjel nyomtam le a hívás gombot. Kicsöngött. Az elrablói baromi bénák lehettek, ha nem vették el a telefonját. Vártam, míg a búgástól már fájni kezdett a fejem, de aztán valaki felvette a kagylót. - Nem tudom, hogy ki maga. Nem tudom, hogy mit akar. Elmondanám, hogy nincs pénzem. - mondtam nagyon elmélyített hangon, bénán utánozva Liam Neesont. - Csak hülyítelek, Darren vagyok. Figyelj Sig, csináltam egy rakás burgonyasalátát és lassan belefulladok, arra gondoltam átvinném egy rekesz sörrel, de mintha nem lennél otthon. Halló, itt vagy?
Na most tényleg baromi keményen gyakorolok. Mintha húszmillió kilométer lenne mögöttem, még a kép is hülyén ugrál. Akkor szokott ilyet, ha havazik a Tv. Már ha valaki néz még olyat, amelyik csinálja. Olykor felbukkan egy fekete folt, aztán még egy, érzem, hogy szédülök, de nem állok le, fél térden is gyártom azokat a rohadék szikrákat és főnök szavai zsongnak, dongnak a fejemben. Meg néhány saját dallam. Matróznóta. Filmes idézet, amire kitaláltam dallamot, hogy motiváljon. Hangosan nem éneklem azért, remélem, de bennem ott zúg. A mágia fájdalomból ered, előre Nyugat hős népe és társai, olyankor mélyen átérzek dolgokat. Mintha az emberiség utolsó háborúját vívnám, meg ilyenek. Nem olyan nehéz, mert ha tudni akarod az igazat, akkor ez rohadtul jellemző rám. Ha nem érezném át csak a dolgok felét, marha egészséges ember lennék. Na ekkor csörög a telefon. Ami meglep mondjuk, mert nem szoktak hívni, maximum a képregényboltból, hogy lecsesszenek, amiért még lelki szabadságon vagyok. Eleve parázva nyúlok utána, hogy hajtépés lesz. Amikor intéztem új telefont és áldottam szegény megboldogult Ben bácsi ötletét, hogy kössek biztosítást, elküldtem néhány embernek a számom. Nem soknak, de a képregényboltban tudják. Most már Mr. Nyle és Shadi, vagy például az Egyetemen páran. Ahová kvázi bejárok amúgy. Amikor csörög azért felveszem, muszáj. Az ember eleve rosszul érzi magát, ha még erre sem képes. Főleg, ha az életben kevés dologhoz ért. De amikor beleszólnak ezzel a szöveggel, majdnem elájulok. Valahogy azt hiszem Terence egyik embere szívózik. Azt hiszik nálam van, vagy fel tudom támasztani, mert isteni befolyásoltság alatt állok. - Nem baj Nyögöm remegő hangon és elfekszem a földön, mert ha tényleg elájul az ember, hanyatt van a legjobb helyen. Berecseg a készülék mert óriásit sóhajtok bele utána. Darren. Na rá nem számítottam valahogy, de totál jellemző, hogy valami ilyesmivel kezdje. Viszont nem tudom Mr. Nylék mit szólnának, ha megadnám ezt a címet valaki számukra totál idegennek. - Tudod, nem bírok ott lenni, ahol Ben bácsi meghalt. El kéne adni azt a kecót… A lényeg Darr, hogy most totál máshol vagyok. De igazából sörözni jó lenne. Főleg, hogy rám nem költ sokat az ember, mert azonnal beállok tőle. Meg aztán az az igazság, hogy ritkán szokott bárki keresni, ha valakinek eszébe jutok meg kell ünnepelni, sör és burgonyasaláta fosatós elegyével például. - Találkozzunk nálad? Vagy egy hotelban? Ez utóbbi lehet bizarr egyébként, de beülős helyen nem szoktak burgonyasalátát enni. Kocsmában határozottan különc dolog lenne. Igazából hiányzik a ps-em, jó lenne elhozni… Erre felülök. - Vagy ott vagy most nálunk? Oké, akkor legyőzöm magamban a dolgot és várjál meg ott inkább. Ha veled vagyok ott talán elviselem, érted? Csak egyedül nem megy. Az ember ránéz a szemüvegére és teljesen lerohad tőle. Magyarázom. Vagy marad, hotel, esetleg hazamegy, de kétségtelenül nem lenne rossz ütközni. Összelapátolom maradékaim és megyek, ahová mondja. Sőt, teljesen jó fej vagyok, mert előtte veszek egy gyors zuhanyt is. Nem kéne megdöglenie, mert viszont lát.
Nem baj. Kiteszem itt neki a lelkem, hogy feldobjam a napját egy Taken referenciával, ő meg annyit felel, hogy nem baj? Olyan nincs, hogy nem látta a Takent. Milyen ír nem lát minden Liam Neeson filmet? Még az Igazából szerelmet is végigszenvedtem, puszta hazafiasságból. Pedig wales-i vagyok. - Okké, és hol van ez a nagyon máshol? Vagy majd idejössz a sörért? Elrabolták. Biztos, hogy elrabolták, csak ahhoz is mulya, hogy ezt lerejtjelezze. Vagy ez volt a rejtjel, csak nem vágott az agyam józanul. A józan emberek felettébb unalmasak voltak és cseppet sem kreatívak. - Nálam? Még vacsira se hívtál meg, rögtön a szoba? - cukkoltam még kicsit, mert amire a gyászoló emberek jól reagáltak, az a csipkelődés volt. Mondtam már, hogy mi az az egy dolog, amihez nem értek?* Szerencsére Sig olyan stabil volt a döntésében, mint egy gumikacsa a viharban, szóval mégis csak jó címre jöttem. Csak korán, mert ekkora gentleman vagyok. - Jól van, de ha megbuggyan a sali pofátlanul a te kukádba fogom önteni, csak mondom. Előre figyelmeztettelek. Ezzel letettem a telefont és visszaöltem a kocsiba. Jó ír idő volt, napsütés és nyirkos hideg, ami itt valamiért kéz a kézben járt. De még mindig jobb volt, mint a skót felföldön. Vajon volt időm elszívni egy halálpálcát?
Van a nehéz és az egyszerű. Most felborítom minden beteg szabályom és ez utóbbira voksolok. - Oda. A hol mélyen hallgat, hátha Darr nem fogja firtatni - és megint nagyon naiv vagyok. De azt meg kell hagyni, humora akad neki és remeküli, ha valaki hülye. Érdekes, hogy nem a hotelen akadt fenn. A poénért három pont helyett röhögés jár, de sajnos semmi nem jut eszembe, ami csak vicc szintjén lenne buzis. Komoly fenyegetésnek tűnt, össze kellett kapni a fürdést, valamit mégis nagyon rábíztam. - Ne, szelektíven gyűjtünk, megdöglik a föld haver! De figyelj ott van Mrs. Nancy Greed postaládája! A részleteket később! Tettem rá a kagylót gyorsan (ne hallja a röhögést) Az öreglányt viszont meg akartam szivatni, világ életemben lestromfolt a sáros cipőm miatt és egyszer halálra rémített egy felmosóronggyal. A percnyi zuhany tényleg addig tartott, mire viszont Ben bácsi kecójához értem még a hajam is megszáradt, ha esetleg érdekelne a dolog. Egy percre megmerevedtem, amikor a házra néztem és súlyos tekegolyó nőtt a torkomban. Dehát be kellett menni. Darren extra adag fosást szervezett. Különben tényleg megható, akármilyen kontextusban is jutottam eszébe. Felrohanok a lépcsőkön, Mrs Greed egészen biztosan bámul a celluxozott kukucskálón keresztül. Nem számít, hogy torzít, tudja ki vagyok. Kettesével szedem a fokokat és rohadt büszke vagyok magamra, amiért nem csinált ki a tömegközlekedés. - Na és hogy jutott eszedbe a burgonyasaláta sörrel? Arra gondoltál biztos székrekedésem van? Vigyorgom rá, azzal laza (annak szánt) fejrángást vetek a Bob Sullivan feliratú ajtó elé. - Gyere, tegyük hűtőbe az öreget. Bent jövök rá ez mennyire morbid volt, főleg hogy a halott nagybácsim lakásában vagyunk. Egy kicsit le is rohadok, őszintén megmondva. De a hűtőt kinyitom, ezzel egyidőben kirámolok belőle néhány lejárt cuccot - és itt jövök rá, hogy nem mindent lehet szelektíven gyűjteni. - Azt lehetne, hogy nem a nappaliban vagyunk? Van néhány új manga figurám, meg biztos nem láttad még a deloreant legóból. Ott vannak a dolgai a komódon, meg mindenhol, úgyhogy tologatom Darrt a kocka fészekbe, ha csak nem akar élő tanúja lenne egy elég durva pánikrohamnak. A tekegolyó tuti telitalálattal döntene le minden bábut.
Megdöglik a föld, milyen kis naturalista ez a Sig. Lehet a sosem látott Bobby bácsiba is jutott valamennyi faölelő vér, még ha egyébként nem is közösködött velünk, amit aztán keresztbe-kasul tovább adott a drága unokaöccsének. Ezek után nem mertem a cigicsikket se rossz helyre dobni - bár saját tekermény volt, teljesen bio és lebomló -, helyette a kocsi csikktartójába tunkoltam és mikor mozgást láttam az utcán kiszálltam, hogy elébe menjek az... unokatesómnak? Az volt? Harmadunokatesó? Tizenkilenced? Komolyan olyanok voltunk, mint a hobbitok. - Szia, én is örülök, hogy látlak. - forgattam meg a szemem, mikor ez a hős lovag ajtóstól rontva a házba rögtön olyan kérdésekkel bombázott, ami amúgy is teljesen felesleges volt. - Ha kíváncsi vagy, épp salit főztem otthon és kicsit túltoltam az adagokat. És gondoltam ha már hat embernyit csináltam, feltöltöm vele a te hűtődet is, hogy ne magadnak kelljen. A sör csak úgy jött, arra egyébként is állandóan gondolok. Remélem szereted a Guiness-t. Ki ne szerette volna. Kelták voltunk, ez szinte nemzeti identitás volt. A lakás olyan volt, mint ahol napok óta nem járt senki, még egy kósza rózsabogár se, de meg tudtam érteni. Bár azt nem, hogy addig is hol a fenében csövelt. - Felőlem lehetünk ahol akarsz, csak tényleg passzintsd be a hűtőbe. - nyomtam a kezébe a nejlonszatyrot, benne az üvegtálakba töltött majonézes háromnapnyi "hagyjatokbékén"t. - Egyébként, ha nem túl indiszkrét, honnan rohantál ide? Randid volt vagy elraboltak?
Csak tudja, hogy örülök, hiszen iderohantam! Pedig ez lenne az utolsó hely, ahová jönnék, nekem elhiheted. Például röhögök is, hogy valaki salátát tud főzni és most tök függetlenül a halott atmoszférától. Rögtön arra gondolok, hátha esznek belőle a nilik. Miután túlélt bennünket, ez a saláta mindenre képes lesz! - Kösz, tényleg! És hogyne, jöhet! A fekete sört eleve jobban csípem, ha rendszeresen innék, talán kedvencem is akadna, nade eddig xanaxra ritkán gurítottam le. Általában elég volt, hogy nem rohadok le, minek kockáztatna az ember? Persze ha nem lennének a nilik és ki akarnám nyírni magam, bejátszana a dolog. Hűtőzés után tényleg beterelem azért hozzám és nem is kis szoba, ha éppen tudni akarod az igazat. Élő ember ritkán járt benne, de részletkérdés. Egy kisebb erkély is tartozik hozzá, ezt rögtön kinyitom, ne legyen pállott szag. Törpefenyős kertre néz kis paddal, ideális randi hely öregasszonyoknak. Alkotja egy ágy, íróasztal, gamer laptop, kisebb Tv, ps 4, szekrény, meg persze polcok dugig a kocka cuccaimmal. Főleg akciófigurák, de van képregény is. Próbáltam tematikusan elrendezni, vagyis Marvel, Dc, SW, HP, AC, Witcher, anime dolgok külön, szét lehet nézni. Darrt nem tudom mennyire izgatja az ilyesmi, mindig menő srácnak gondoltam, amikor hunyorogva vonogattam a vállam arra, hogy unokatesók vagyunk. Szék nincs, de babzsák igen, meg egy jó kis gamer szék, fejtámlás és a lábnak is ki lehet húzni olyan párnázott részt. Én az ágyamra rohadok le, mert oda tuti nem ül. Nincs bevetve. Máris érkezik az évezred kérdése, pedig kezdtem volna már mondani melyik mélyen dekoltált hölgy van az Elfen liedből. - Öh… Hát t'od nem randi! Az elrabláson meg már túl vagyok, de hogy adjam ezt le? - Ez bonyolult és nem hiszem, hogy beszélhetek róla. De irtó klassz helyen vagyok, már tuti halott lennék, ha nincsenek a… hát a haverjaim, akiknél csövezek. Iszonyat nagy pofátlanság ez Anubisszal szemben, de rokonokat, vagy jóttevőket csak nem mondhatok. Még azt hinné befogadott egy árvaház így 21 évesen. - Szóval szereted a melleket? Mármint! Az új manga figura! Esetleg képregények? Van egy rakás, csak most nem dolgozom, de tudok szerezni bármit. Ki gondolta volna, hogy el lehet cseszni egy sima beszélgetést az unokatesóddal?
Tekintve, hogy a "jöhet" mifelénk nyílt számonkérés volt, hogy mégis miért nem volt már nyitva az a fránya üveg, az első stabilnak tűnő asztal szélén felpattintottam két sört és az egyiket Sig felé nyújtottam. És valljuk be, kellett is, ahogy megláttam a szobáját. Mármint jó, mindig is tudtam, hogy egy kis kockagyerek volt, de én meg saját magam roleplayeltem minden asztaliban, ahol volt druida kaszt, nem volt ezzel gond. A gond a kibaszottul lealacsonyító feminista rémálom miniatúráinál kezdődött, amik közül az egyiket az orrom alá is nyomta. - Öcsém, neked nagyon kéne egy nő. Mármint egy igazi, valódi mellekkel, aki nem három hüvelyknyi magas. - feleltem, miközben körbevizsgáltam a babát, mintha valami nagyon halálos medúzát néztem volna egy akváriumban. Hát az utódnemző képességre ez is elég halálos volt, az biztos. - De tekerjünk kicsit vissza, hogyhogy halott lennél? Ekkor mintha egy lámpa hirtelen felkapcsolt volna a fejemben és éreztem, ahogy a tarkóm borsódzni kezd a zavartól. Valamiért a Dagda nagyon humoránál volt, hogy mindig ezeket a kis törött lelkű madárkákat küldte az utamba, mikor tudta, hogy egy faék érzelmi intelligenciájával rendelkeztem. És Signek még csak jointot se dughattam a szájába, mint Enának, mert biztos itt helyben meghal a köhögéstől. - Na várj... Izé... Nem tudom, hogy fogalmazzak finoman... Ugye nem egy pszichiátriáról rángattalak ki, miután megpróbáltál hülyeséget csinálni... ugye? Ezek a haverok... dilidokik?
Marha irigy voltam ezért a mozdulatért. Tényleg. Odavágja és máris ki van nyitva a cucc, én meg a nyitóval is bénázom. De nem tátom a szám sokáig, hanem úgy teszek, mint aki nagyon klasszul van és jól meghúzom az üveget. Jól esik. - Kösz! Baromi naiv vagyok, rendesen kóros. Ahogy fogom a mangalányt leesik, hogy ez neki nem fog tetszeni, mert igazi lányoknak fogja. Minimum egynek, talán hetente. Szóval hatalmasat égek és csak zavart hehegéssel reagálok rá mekkora hiányom van. - Aha, kéne Szegény Lucy, én a helyében sírnék, hogy nem értékelte a plasztik lufikat. Elrakni mondjuk elfelejtem, úgyhogy furán morzsolgatom a figurát. Igazából levezetem a stresszt azzal, hogy markolok valamit, az, hogy történetesen elöl, vagy hátul a puszta véletlen műve. Azt sem rakom hozzá, hogy Csingilingiről is létezik fan art és ő pont olyan pici. Engem itt már leírtak. - Ez bonyolult? Mint egy facebook kapcsolat, még mindig zsibbad az agyam, hogy nem pakoltam el ezeket. Tuti perverznek tart, ami nem sokkal jobb a buzinál. Pedig még nem is turkált a gépemben. Francba! Aztán kész, azonnal végem van! Tudja! Valaki küldte? Mert az még lehetett elszólás, hogy elraboltak, menő szleng kifejezés, amit a haverjainak is simán nekiszegez, ha nem éri őket otthon. De nem létezik, hogy ennyire beletrafáljon Terence és az egész történtek sztorijába. Felpattanok, Lucy is csak az ágyra puffan, magányosan, megalázva. Én pedig járkálni kezdek az erkély előtt, fel és alá, agyamban zúgni kezd Terence és Ben bácsi egyszerre, mindkét halott egyre gyorsabban. Sőt, igazából hagyjuk most megboldogult nagybátyám, a dilidoki alakját elég aprólékosan magam elé tudom képzelni. Most már csak az a kérdés hogyan küzdök le egy fokozódó pánikrohamot villámok nélkül, úgy, hogy nincs a közelben xanax. Vagy akad? Mert a szél máris feltámad. Oké, nyitva az erkély, de miattam kezd a távolban dörögni, ebben biztos vagyok. - Mondták, hogy meghalt a pszichiáterem, ugye? De nézd, nekem van alibim, van! És ha mégsem sikerült elintézniük? Képtelenség, hogy Darren kém, vagy ismerte Terencet, esetleg köze lenne a mágikus világhoz és vágná mi vagyok. Szállongni kezd a hajam, nagyokat lélegzek. Oltári mélyen. Kajak dörög már és a távolban feltűnnek az első villámok.
Éppen belekortyoltam a sörbe, mikor Sig felrobbant, mint egy szódába ejtett Mentos. Lufimell-hercegnő baljós pattogással landolt az ágyon arccal lefelé, mintha ő sem akarta volna látni a készülő balhét, és vicc nélkül jobban örültem volna, ha én is így tehetek. De nem, mert szegény uncsi kezéből csak egy kés hiányzott, hogy tökéletesen eladja a pszichózisos gyilkost. - Oké, nyugalom, Siegfried lovag. Lövésem se volt, hogy egyáltalán volt pszichiátered, arról meg főleg nem, hogy... meghalt? Komolyan? Öcsém, téged az ág is húz. Csak azt kérdeztem, hogy nem kezdted-e vagdosni magad, ami miatt betessékeltek egy diliházba, míg lenyugszol. De egyébként minek neked alibi? Csing. A következő lámpa is felszikrázott Daire meglassult agyában, amitől nagyon lassan felszaladt a szemöldököm, a szemem meg elkerekedett. Nem tehettem róla, most tényleg azt mondta, amit gondoltam, hogy mondott? Neeeeem. Kizárt. Vagy mégis? - Jó, ehhez kevés a sör. - mondtam, aztán a zsebembe túrva előszedtem a dohányos dobozkát, gyanakodva figyelve az odakint felénk tartó vihart. Ezen a ponton már nem törődtem azzal, hogy mit fog szólni, így is elég hisztérika volt, csak nemes egyszerűséggel rágyújtottam. Kettőnk közül legalább egyvalaki maradjon nyugodt. - Na jó, figyelj ide Sig. Uncsik vagyunk, oké? Vagy valami olyasmik. Akármit is csináltál, megoldjuk. Van egy ismerősöm, aki begyűjtött már néhány szívességet itt-ott. Lehet ezúttal a fél vesémet is elkéri érte, de na, első a család meg ilyenek. Szóval próbálj meg nem parázni, oké? Inkább ülj le, dörzsölgesd a lufimellű csajt, húzd le a sört és mondd el, mi a fészkes fenébe keveredtél. Kinyírta a pszichiáterét. Mármint nyilván baleset volt, gondolom zavarában lefejelt egy asztalt, amitől meglökődött egy szekrény, amiről egy díszkatana ráesett a csávóra, de az édes mindegy volt. Vajon Ena meg fog ölni, ha ezzel is őt zaklatom? Vagy tényleg el kell adnom valamelyik szervem.
Sosem vagdostam magam, ha tudni akarod. Marha lárva egy dolognak gondolom. Az ember vagy felvágja az ereit, vagy nem, azért, hogy bőgjek mert valami fáj, nem éri meg. A hozzám hasonló puhányok nem bírják a vért, a visításommal meg felvernék egy egész telepnyi felbőszült rendőrt, vagy agresszív mentős fazont. Járkálás közben kerülgetem Lucy műanyag és kifejezetten dramatikus pózban heverő testét. Az lenne még klassz, rálépni, hogy összetörjön. Sok mindenben nagyon béna vagyok, de a manga figurák kerülgetésében őstehetségnek bizonyulok. Közben elfogy a levegőm és egyre hisztériásabb mellékzöngével veszek újat. Arra még futja, hogy kábé megrázzam a fejem és feltűrjem az ingujjam, alkarom, vagy ahol metélhetném az ereim, de sima, mint egy pólyás segge. - Úristen, adjál nekem is! Pördülök meg tengelyem körül, elegáns kis pirulettel és Lucy is megússza. Most veszi elő a füvet, komolyan? Úgy nézek rá, mint aki megnyerte az éhezők viadalát, és legalább egy hónapja koplal. Igaz, hogy nem xanax jellegzetes illatát érzem, igazán nem azért, mert nincs neki. De minden KELL, ami kicsit is halványítja a lelki szemeim előtt pofátlanul vigyorgó Terence képét. Darren csak addig akar leleplezni, amíg ki nem böki ezt az uncsis dumát. Onnantól kezdve megadom magam a naivitásnak és beszopok mindent. Mivel nem rossz B terv a sör sem, húzok belőle, legalábbis valameddig, időközben mégis lejmolok tőle egy spanglit. Lélegezni például nem tudok, de két fulladás roham és foltokban rámtörő mindjártmeghalok érzet között (ha Darr is segít meggyújtani) tüdőzök belőle valamennyit. Lehet nem nézi ki belőlem, de volt idő, hogy dohányoztam. Csak aztán Ben bácsi kitépte a pofámból. Meg akkoriban nem volt pénzem rá, minden ezekre a szarokra ment. Inkább babázzál fiam, csak a romlás el ne vigyen - ilyesmit mondogatott. - A befolyásos barátaim, akikről meséltem, elvileg elintéztek mindent. A veséd marad. Csak hirtelen azt hittem…lebuktatsz. Mert marha óvatosnak kell lennem, vágod? Az a helyzet, hogy tényleg elrabolt. Már a pszichiáterem. Csapdát állított és pont velem volt egy csaj, az egyik barátom. Bántotta. Na az ilyesmit nem lehet hagyni, akármi van. Még Lucyért is belenyúlnék a tűzbe, nem még, ha hús vér, létező Wonder woman. Aztán olyan dolgot akart velem csinálni… Vágod a dementorokat? Na! Olyat! Kurva nagy szívás a fűből, mert ez kell, enélkül nem bírom végigmondani, a hajam úgyis égnek áll, pedig ahol ülök onnan messze minden konnektor. A villámok miatt lehet, amik a távolban mintha felélednének, de én figyelmen kívül hagyom kibontakozó személyiségüket és dumálok tovább. - Csak rosszabb, mert a tested marad, csak te nem vagy már benne. Mintha egy tök idegen csóka brunyálna, valahogy benned. El tudod ezt képzelni? A te kezeddel és farkaddal, de nem te csinálod. Azt csinálnak a testeddel, amit csak akarnak. Nem te törlöd ki magadnak, hanem ő, vágod? Úgy döntök hamuzni az erkélyen kellene, tetű szag lesz itt meg minden, hamu és Ben bácsi megfordul abban a dísztelen sírban. Nagyon remegő lábbal állok fel, pedig arra sem emlékszem, hogy leültem. Talán esés volt az, mert kék, zöld foltokat láttam. Viszont a szél már nagyon zúg és a távolban szinte világít az égbolt. Én meg szívom a gandzsát, mintha az életem múlna rajta. Biztos ezért van, hogy egy aprócska villám hordalék lemállik a többitől. Egész pofás jóság, akkora lehet, mint az alkarom, könyöktől csuklóig. Játékosan illegeti ott magát, hajlong és szikrázik, az erkély közepén. Totál arra emlékeztet, mint amikor a kisállat leválik az anyjáról és elbóklászik. Ez én vagyok 15 évvel ezelőtt. Eredetileg azért mennék oda, hogy szerezzek valamit, amire lehet hamut szórni, vagy becsukjak mindent, mielőtt akármi, de a kis villám megtetszik. Nekem van, privát kis lelki trauma. Ragaszkodón lábszárcsontomhoz cikázik, én meg felveszem és hagyom, hogy a karomon pattogjon. - Marha aranyos, nem? Vagy várj, te nem látod, igaz? Kinyújtom a nyelvem és hagyom, hogy néhány szikra rápattanjon. Biztos be vagyok szívva. - Nem látod, hogy molesztálom a villámot, ugye? Ez most fontos kérdés, mert ha látja akkor rendesen rábasztam.
Sig kirohanása alatt javarészt csak pislogtam. Egyrészt azért, mert nagy igyekezetemben a füst belement a szemembe, másrészt mert olyan hajmeresztő dolgokat mesélt, amitől éreztem a hajam kiegyenesedni, hogy könnyebben az égnek állhasson. Miért volt ennyire elfoglalva az alfelével? Mintha minden problémája deréktól lefelé kezdődött volna. - Jól van, rokoni alapon lelejmolhatsz. - nyújtottam oda neki egy spanglit félig öntudatlanul, miközben az Odaát résznek beillő sztorit hallgattam. Tehát volt egy fazon, aki ezek szerint a pszichomókus rendelő rossz oldalán ült, mert teljesen kettyós lehetett. És ez a pszichomókus elrabolta, hogy... megszállhassa valami? Lehet csak a fű hibája, de egész olyan volt, mintha belecsöppent volna a helyi warlockok szokásos, szombat-délutáni unseelie idézésébe. - Veled volt egy csaj? - ragadtam meg a lényeget. Könnyebb volt ezzel szivatni, mint a sztorija igazságtartalmán rágódni. De azt is meg kellett rágnom és le is nyelnem, szóval inhaláltam néhány bölcsesség-slukkot és megvakartam a fejem. - Mondott valamit ez a fazon közben? Hogy "én egy nagy és rémisztő warlock vagyok és most feláldozlak Cailleach istennőnek"? Csak úgy kíváncsiságból. Ez azért volt egy nagyon jó duma, mert ha nem trafáltam bele, simán hangozhatott DnD lore-nak is. Egészen zseniális tapogatózó voltam. A zsenialitásom egész addig tartott, míg ez a vadállat a vihar felé sétálva kilépett a teraszra és magához édesgetett egy villámot, mintha valami elcsatangolt túl barátságos corgi kölyök lett volna. - Nem tudom milyen tévképzeteid vannak a fűről, Sig, de attól nem hallucinálsz. Varázsgomba meg nincs benne, szóval ja. Látom. Csak még abban nem vagyok biztos, hogy hogy csinálod. Egy ideig billegtem a sarkamon, előre-hátra, hátha a mozgástól helyre kattannak a gondolataim, de nem sikerült. Így inkább csak kifújtam még egy adag THC-t és rákönyököltem az erkélyre. Nekem kurva nagy erőfeszítés volt vihart csinálni, és az általában csak felhőszakadást jelentett meg időnkénti villámokat. Ő meg csak így kiborulásból lábhoz rendelt egy húsz ember megölésére alkalmas elektromos kukacot. Valami itt nagyon nem volt rendben. - Szóóóóóóval... Azt hiszem nekem kell a Hagridodnak lennem. Vagy az Eliotodnak, válassz nyugodtan, de... Mennyit mondott el a jó Bobby bácsi abból, hogy mit csinálunk mi ott a családfa Sullivan ágán?
Rokoni alapon betépek. A nilik lekapnának a tíz körmömről, meg sem kell kérdezned. Opcionálisnak vezették fel, akár hallgathatok is mindenről, ha jó szerencsét kívánok az elkövetkezendőhöz. Na ez is a baj velem. Nem mindig csinálom azt, amit mondanak nekem, vagy amiből szerencsésen jönnék ki. Persze Darrenra csak rá kell nézni. Bongyor haj, barna ígérgető tekintet, kicsit füves, de a szöveg a fontos hozzá, ami valahol totál megható. Eleve az uncsi nem rossz meghatározás, mintha nem tagadná, hogy rokonok vagyunk. Azonnal megragadja a lényeget. Kifújom azt a baromi sok füstöt, miután megjárta tüdőm és elkábította a lépem. Volt ott egy csaj. Erre csak annyit tudok mondani: aha Azt elfelejtem hozzátenni, csak a temetést intézte, előbb bámulok a warlock szón. - Mert te ezt honnan tudod? Az volt és nem tudom milyen unsheelinek akarta a testem, de lehet szarvai is voltak. Bólogatok magam elé katartikus sokkban. Vagy olyasmi. Nem tudok most ép elmével végig gondolni komoly dolgokat. Tetű mód kivagyok, mert ha Darren pszichopata gyilkos, vagy ascentandokat gyűjt a mikulásnak, kurvára meghalok. Nem mintha lenne nála puttony, maximum belefojt a burgonyasalátába. Azt a mini villámot nem lehet nem észrevenni. Egyszerűen ott van, az erkély közepén, hát örökbe fogadom. Eltűnődöm rajta, tudnék-e belőle lufiállatot csinálni. De nem tudom mi legyen és az is leesik, hogy talán közönségem van. Régen biztos voltam benne, hogy tudatmódosító szer okozta hallucináció ez az egész. Az Harry Potterség előtti állapot volt. Vagyis nem, mert inkább vagyok Perc Jackson. Kár, a Hp-t sokkal jobban szeretem. - Komolyan nem? Hát totál azt hittem. Eddig csak cigiztem, egy rövid ideig, mert xanaxra más nem jó. Akkor ezek szerint lebuktam, mi? Látod, hogy ő itt pattog a vállamon.
Elkezdem gyúrogatni. Oda kell rá figyelni, de megy. Olyan madarat akarok, mint az éhezők viadalában. Csak ez nem fog énekelni. Mintha gyurma lenne, valamennyire nyúlik, bár kell hozzá érzelem. Ez most marha hülyén hangzik, de azt hiszem, ha nem lennék zaklatott, nehezebb lenne. Egész kicsi villám, szóval rendes, kismadár méretű lesz a dologból. Kár, hogy a lakásban nem tudom elengedni… Kénytelen vagyok visszaküldeni a barátaihoz. Könnybe lábad a szemem, de nem baj, majd Terence-re fogom. Kihajolok és elhajítom, hagy repüljön és olyan szépen száll. Ha a muglik meglátják azt hiszik angyal, vagy ki tudja. Lehet mindenki be van szívva, az egész tetves világ. Kicsit megbillenek és még éppen nem esem ki. Gyorsan megtörlöm a szemem és igazítok a hajamon, még száll. - Bobby bácsi? Én Bennek hívtam, de miről beszélsz? Mi muglik vagyunk! Illetve én nem, a befolyásos barátaim elmondták, amikor megmentettek… de várjunk csak, honnan tudsz Eliotról? A mágusok nem annyira népszerű, mint Harry, gyanakodva mutogatok rá, miközben belépek és nekiesem a maradék sörömnek. Mintha sokkal durvább dolog lenne, hogy ismeri, mint amit mondott. Aztán viszont visszatekerek néhány perccel ezelőttre. - Mugli vagy igaz? Száll a fejemben sok minden. Villámból készült madarak. Jól oda is szarnak.
A drága kuzin egy kissé sejpített, de attól még az unseelie sötét tündér maradt akkor is, ha "sheelie"-nek ejtette. Vagyis gonosz fey. Vagyis sajnos beletrafáltam, Sig pedig összeakasztotta a nem létező bajszát a warlockokkal. Már csak az a kérdés, hogy hogy. Meg hogy miért. Meg hogy ki volt az a csaj. Meg hogy miért volt ő ott. Meg... így belegondolva elég sok kérdés volt még. Nem tudtam mit válaszolni elsőre, másodjára meg elvitte a figyelmem, ahogy a kis kocka csak úgy passzióból madárkát gyúrt az emberölésre alkalmas elektromos kisülésből és a szélnek eresztette. Egy villámot. Ha kicsit többet szívtam volna, meg mertem volna esküdni, hogy most csinált élőlényt egy rakat töltésből. - Atya-gatya. - motyogtam önkénytelenül, miközben néhányat pöfékeltem. Kellett a kreativitás, hogy mégis hogyan vezessem fel. Azt se tudom, mit mondtak neki ezek a rejtélyes befolyásos barátai. Ki a szöszöm lehetett? A SPECTRE? A wiccák? - Néztem A Varázslókat. Azt nem nézte mindenki? Gyakorlatilag az az új Buffy a vámpírok réme. De te is a lényegen akadsz fenn, látom... Mugli. Ez adott egy ötletet, mert hát az ilyen stresszes pillanatokban a legjobb dolog volt a frászt hozni valakire. Levettem a nyakamból a fapálcikát, aztán kitartottam kettőnk közé és túljátszottan szugerálni kezdtem a szememmel, még az ujjaimmal is hullámoztam. - Baziteo! A pálca hirtelen nőni kezdett, átalakulva az igazi, négy láb hosszú változatává. Biztos voltam benne, hogy Sig ettől leveti magát a teraszról, de kész voltam elkapni valamivel. Asszem.
Ha nem lennék beszívva, tuti lerohadnék, hogy madár formája lett. Mert volt az a rejtélyes Pokemoon is, aki világított. De ez kisebb. Inkább fecsegő poszáta. Remélem nem leszek annyira betépve, hogy bevalljam, olvastam a könyveket is, vagy néztem új My little ponyt. Legközelebb Rainbow Dash-t csinálok. Tudom, hogy az apró elektro-figura szétfoszlik a semmiben, vagy visszaszökik a távolban csapkodó természeti katasztrófa bátyai oltalmába. Döbbenten rázom meg fejem, hogy ismeri, mert akárkinek mondtam, csak nézett. Már éppen belekezdenék, hogy mit szólt Q halálához a sorozatban, amikor torkomra forr a belátás. Tudod, totál igaza van, nem lényeg. Hanem, hogy ő varázsló, attól leülök a földre. Muszáj. Tudta a VARÁZSIGÉT! Meg is nőtt neki rendesen. - Baaazki! Túrok felálló hajamba. Mintha igazából nem is Ben bácsi nevelt volna, hanem Einstein. Felállok valahogy, bár reszket mindkét lábam. - Ez totál igazi, mi? Megfoghatom? Akkor varázsló vagy! De…hogyhogy? Akadok meg a mozdulatban, agyam is sípol. Mert Ben bácsi nem hazudhatott akkorát, mint Terence, ő nem titkolhatta el, akárcsak Dursleyék. Egészen biztosan párnába fojtanám magam, ha kiderülne, hogy elárult. - Születésed óta tudod? Nem bűvész trükk, igaz? Mert ha néhány hete mutatja, akkor beszívottság ide, vagy oda, kihúzom a nyulát bármelyik kalapból!
Szerencsére Sig reakciója pont olyan volt, ahogy számítottam rá. Sok szájtátással, artikulálatlan csodálkozással, meg feszültséglevezető káromkodással, mert annál jobban semmi nem fejezte ki a helyzet abszurditását. Megpörgettem a kézfejem körül a botot, figyelve, hogy ne gyűrjem orrba vele és az erkélyéről se lökjek le semmit, aztán túljátszott lazasággal a vállamnak támasztottam. - Igen, igazi, és nem, nem foghatod meg. Nem olvastál Harry Pottert? A varázsló pálcája szent dolog, azt nem fogdoshatja csak úgy akárki. - Bámulatos, milyen könnyű volt Just Kidding Rowling csodás világából elbaszott szexuális eufemizmusgyűjteményt alkotni. Vagy csak nekem volt rossz a humorérzékem. - De a viccet félretéve, nem varázsló vagyok. Boszorkány. Illetve inkább druida, mert az én patrónusom nem igazán szereti a boszorkány kifejezést. Ez a bot egy Shillelagh, egy varázstárgy amit a Dagdától kaptam ajándékba. A Dagda egy seelie, és amúgy egy elég menő arc, majd mesélek róla. És mielőtt kiesel a teraszon, én nem foglak senkinek feláldozni vagy ilyenek. Azt csak az egocentrikus, beteg gyökerek csinálják. A bemutató végén pörgettem még egyet a boton, amitől visszaalakult a kisebb változatává, rajta a bőrmadzaggal, amit fel is tettem a nyakamba, mielőtt kiesett volna a korláton túlra. Igazán nagy pofára esés lett volna az előbbi "a varázsló botja szent" duma után. - Szóval, most hogy ezt megtárgyaltuk és tudod, hogy nem foglak hülyének nézni elmondhatnád rébuszok nélkül, mi van veled. Elég kalandosnak hangzik.
A lényeg most is megvan, fejrázás és érvelés halál komoly fejjel. - Pálcát csak elnyerni lehet egy másik varázslótól, párbajban, vagy megszerezni, hogy tulajdonosának tekintsen. Megnézni lehet, emlékszel, hogy Olivander hányszor kérte el Harryét? Főleg a hetedik részben, de Ronét is fogdosták, amikor a másodikban eltört neki. Habár igaz, én nem vagyok pálcakészítő és boszorkány sem. Hunyorgok rá, miközben beazonosítom, hogy Shadival egyazon mágikus kategóriába tartoznak. Ezek szerint a patrónusa se szarvas, vagy őz alakú, inkább egy fey. Bár sosem érdekelt annyira az ír mitológia, mint Gandalfé, akire szerintem hasonlít a botos manusz. - Ne tedd még el! Egy csapásra tényleg hét embert tudsz elpáholni vele? Vagy mire használod? Kösz, hogy nem kell a vérem, vagy ilyesmi. Ez a világ eléggé rá van pörögve az ascendantokra. Vágom, hogy seelie, én is az leszek, de majd olyan x élet múlva. Meg a befolyásos haver, tudod. Piszmogom, miközben zavartan megvakarok egy anyajegyet az államon. - Szóval az volt, hogy igyunk még egy sört Vetem közbe, ha már hozta még egyet elorozok. Bénázok egy sort a kupakkal. Végül az asztal sarkában valahogy lefejtem róla, az nem érdekel, hogy karcos lesz. - Csak egy temetést akartam elintézni, ahogy Ben bácsi kérte. Kiválasztottam egy vállalatot, szimpatikus nevűt. Anubisz. Aztán pont az ottani asszisztenssel egyeztettem, jött az öltönyért, amikor a pszichiáterem elrabolt minket. Kiderült, hogy warlock volt és a testemre pályázott, mert felemelkedett vagyok és az tovább bírja. Előtte volt egy fura tetkós jelenetem Anubisszal, rárajzolta a kezemre. De ki gondolta volna, hogy ő konkrétan az az Anubisz? A bomba nő meg a főpapnője. Öregem, ha isten leszek! Szóval imádkoztam hozzá, amikor már nagyon necces volt a helyzet és a lányt is meg kellett menteni, megjelent, elpicsázott mindenkit, én meg lelőttem Terencet. A pszichiáterem. Iszonyat durva volt, egy csomó ideig becsapott. Lelkileg ez nagyon gáz, azt hittem a barátom, én meg szétloccsantottam. Ha nincsenek ők, akkor nekem annyi, az biztos. Beszedem az összes xanaxot, ami legalább egy doboz, Terence írta fel. Magyarázom mennyire függök lelkileg attól a kettőtől, ha varázserőben független is vagyok, ahogy Shadi mesélte. Se dagda, se senki más, a villámok így is úgyis átjárnak majd rajtam, mint a kietlen alagutakon tagbaszakadt, mogorva kamionok. - Akkor most a családom egy része boszorkány? De Ben bácsi nem volt az. Csak ti nem tudtátok mi vagyok, azért ő nevelt fel? Mert elég gáz erről 21 évesen értesülni, totál le vagyok maradva. Magyarázom kissé mogorván, vagy irigyen? Ki tudja. Basszus Darrennek tudja isten mióta van botja, meg varázsvilág tudata, én meg későn érő Potter vagyok.
Abban a pillanatban megbántam, hogy nyitott szájjal sétáltam át az ő térfelére a Harry Potter hasonlattal, ahogy kimondtam, de ott már nem volt visszaút. A szám már nyitva volt, ő meg tölcsérrel nyomta le a torkomon a kocka-lexikont, ami a fejében volt. - Touché, túlkockultál, megadom magam. A lényeg, hogy az én shillelagh-mhoz nem nyúlhatsz, mert viccet félretéve tényleg szent dolog. De ha gondolod mutogathatom még. Megint levettem a nyakamból a pálcát - istenem, de baromi gáz volt, miután nagy mellénnyel lazán visszaakasztottam, de hát ha Signek ez kellett... - aztán most kivételesen varázsigés flancolás nélkül hívtam elő a valódi alakját. A kérdésére csak pislogtam. - Azta, nem gondoltam, hogy így vágod az ír mitológiát. De nem, sajnos az csak a Dagda botja tudja, az enyém csak utánzat. Viszont hétszer akkorát üt az egyik vége, mint amit minden ész szerint kellene, szóval elég nagyot tud sózni valamire. A másik vége meg tényleg gyógyít, bár eddig csak zúzódásokra használtam. De egyébként a shillelagh egy fókusz, én ezt használom minden varázsláshoz. Hogy demonstráljam - és véletlenül se azért, hogy felvágjak - meglengettem a botot, amitől a levegő felkavarodott és belekapott mindkettőnk ruhájába. - Ilyenek. Ha rákészülök tudok időjárást is irányítani vele, meg néha világít, de leginkább növényeket növeszt. Ezt figyeld. - mondtam vigyorogva, miközben az arcom elé emeltem a bot végét. Először csak néhány zöld levél ugrott szárba belőle, mint egy gyorsított felvétel a Youtube-on, aztán három nagyobb fogta őket körbe, a közepe pedig elszáradt. Mire vége volt az egész egy tökéletes jointra emlékeztetett, amit aztán egy apró inda elfordított és a számba dugott. Én pedig lazán meggyújtottam és mélyen beszívtam a füstöt. - Jó, mi? Persze a sör se volt rossz ötlet, szóval végignéztem, ahogy Sig szerencsétlenkedve felnyit még kettőt, aztán félretettem a bio-jointot és belekortyoltam - aztán majdnem megfulladtam. - Hogy... mi a... el... elnézést, egy pillanat... Miután a Dagda úgy döntött, hogy még sem most fojt meg és sikerült visszaköhögnöm a tüdőmből a Guinesst csak tág szemekkel néztem a kölyökre. - Még egyszer, csak hogy jól értettem-e. A két nili, akikről pletykálják, hogy idejöttek temették el az öreg Bobby bácsit. És az egyikük Anubisz. Mármint az az Anubisz? Sakálfej, görbe bot, megeteti a lelked a krokodilszörnyével, ő? Meg a főpapnője? Mármint bocsi, biztos neked nagyobb trauma fejbelőni a pszichiátered meg minden, de azért... Azta. Az öreg a plafonon lesz otthon. Anubisz. A halál-sakál fey. És valamiért megmentette az unokatesómat, bár kinyíratta vele a pszichomókusát. Aki meg egy warlock volt. Miért mindig én maradtam ki ezekből a kalandokból? - Hát a családod egy kis része az, igen. Én, meg az apám, meg még néhány nagybácsi, aki neked szerintem legalább negyedági rokon csak. De nem, a te bácsikád amennyire én tudom nem volt druida. Az meg, hogy te ascendant vagy képzelheted, hogy elég nagy dolog lett volna, ha tudjuk. Kinézed belőlem, hogy csukva tudom tartani a szám huszonegy évig?
Harry belém sül, cipzár a számon és három nagy bólintással jelzem, hogy leálltam a pálcája piszkálásával. Kicsit nagyobb lett a mellényem és a vigyorom, mert megdicsért, de igazából semmi mást nem tudtam volna hozzáfűzni, ha lehetek egészen őszinte. - Praktikus. Csak ne keverd össze a két végét, mert tudod, véletlenül meggyógyítanád a tagot, akit elpáholni kéne. Verekedtél már vele? Szoktál, vagy ilyesmi? Ahogy hunyorogva méregetem, tök olyannak tűnik, mint aki nem fél odasózni az embernek. A szél generálás tetszik, kontrolláltabb, mint az enyém, ami csak néha fúj, ha éppen taccson van a kedvem. Vigyorogva bólogatok, milyen menő rokonom van. - Az király, mint a lumos! Tudod lehet kapni utánzatokat, amivel be tudod állítani a Tv-t, ez meg totál eredetiben nyomja! Baromi menő. Várj, komolyan? Rendesen leszakad a pofám! Félig meggörnyedve guggolok, mert először nem vágom mi lesz a növényből, egy apró kejfel Jancsi, vagy kibújik egy főnix, de basszus. A derekam is beáll! Szárba szökkent a joint! Azt a rézpöcsű kuvikkját! - Egy kicsit úgy érzem jobban betéptem most ettől a jelenettől. Reagálok döbbenten, amikor olyat kérdez jó mi? Hát nagyon és piszkosul illik hozzá az egész. Ezek után fene se gondolja, hogy én mondok olyat Darr-nak, amitől felköhögi a Guinesst, amikoris óriásit kong a fejem. Mintha telibe kapna egy taposóakna. Pletykálják? Francba. Mit mondok Anubisznak? Hogy beszéltem róluk, mert betéptem? Majd azt mondom bocsi? - Neee add tovább, légyszi. Mármint az az ő dolguk érted és nem teljesen vagyok benne biztos, hogy örülnének neki. Mi van ha tényleg megeszi a lelkem? Ő maga, mert a szörnyét még nem láttam. Iszom és nagyon rázom a fejem, úgyhogy felpezseg benne minden. Így is folyton kiakasztom. Emésztem Ben bácsi mugliságát kontra varázsló rokonokkal, akik tulajdonképpen druidák. Vajon mi változna, ha legközelebb úgy mennék át Darrékhoz, csókolom, én lennék a felemelkedett rokon, szóval ha kiégnek a biztosítékok, tudok segíteni. - Tényleg ne mond el Anubiszt, oké? Nem tudom hogy viselné, ha egy rakás rajongó druida autogrammot kérne tőle. Engem is necces említeni, de ha garantálod, hogy az apád meg a többi nagybácsi nem véreztetnek ki, nem gáz, csak vágod…a halál egyiptomi Istene nem Sigi a másodrangú ascendant kategóriája. Savanyodom el, mert eszembe jut mivel torkolt le legutóbb is. Úgyhogy iszom és sakál komoly arccal megkérdem. - Babot is ki tudsz csíráztatni? Mert ezt rohadt fontos megbeszélni!
Persze mindenki azt kérdezte először, akinek felvágtam a shillelagh-val, hogy agyon vertem-e már vele a smaragd anyaföld ellenségeit. Még akkor is, ha kiderült, hogy Wales-i voltam. Hány bitang angol kutya feje lett már buci miattam. - Hát izé... Ami azt illeti, egyszer már kiütöttem vele egy tagot. Meg fabábukat. Az öreg szeret úgy tenni, mintha esélyes lenne, hogy a rómaiak megint odahajóznak a kapuhoz és ezúttal el kellene páholnunk őket, szóval kénytelen voltam megtanulni, hogy kell csépelni. De tényleg csak csépelés, semmi krav maga vagy hasonló. Ha valami akkorát ütött, mint egy varázsbot nem volt szükség nagy technikára. Amíg valaki ki nem tért és le nem fegyverzett. Akkor jött a "sikíts mint egy degenerált módkus és fuss az életedért" taktika, bár szerencsére még egyszer sem kellett alkalmaznom. Azt már nem igazán értettem, miért akar ennyire titkolózni őkutyasága, de szinte karikaturisztikus pánik lett úrrá rajta. Mintha egy képregény lett volna, a feje fölött egy hatalmas "Oughhh" felirattal. - Rólad nem beszélek, csak ha akarod, no para. Csak a warlockok vadásznak Ascendantokra, nekem csak a fura, kocka uncsim maradsz. Aki néha villámokat simogat, de vannak rosszabb dolgok is. Viszont Anubis... Ugye vágod, hogy ő egy halálisten? Egy idegen földről. Te tudod, hogy mit keres itt? Reméltem, hogy nem akar munkába állni. Lehet egyszer be kellett volna csengetnem a Nilikhez, mint a rendőrnek a John Wickben. "Helló, Anubisz. Megint dolgozol?" De attól nem kellett tartania, hogy rajongók estek volna be az erkélye alá. Nem tőlünk, legalább is.
Úgy tudtam, hogy balhés! Egyelőre csak elismerően pislogok, mert én a szomszéd kisgyerekre is max. csúnyán köhögni tudok. Már amíg otthon laktam, mert most csak Aeryn megsemmisítő pillantásaitól menekülök a saját ascendant vackomba. - Figyelj, Gandalf is jó nagyot tudott sózni vele, totál elég ez. Bizonygatom, amíg működik az agyam kommunikációért felelős része. Mert aztán bekrepál, ahogy eszembe jut, hogy egy nagy, húsevő növény az egész világ és moly benne minden nő és férfi. Bizonytalanul pislogok rá, de hogy totál bénának tart, valamennyire megnyugtat, ezek szerint nem bomlott fel a világ rendje. Megvárom, amíg kifankodja magát Anubiszon, aztán biccentek, sőt menőzöm egy egészen picikét. - Az eredeti, egyiptomi neve ANpu, de az egyik legjobb fey, akit ismerek. Elfelejtem hozzátenni, hogy az egyetlen, de részletkérdés. Hogy menyit mondhatok el a fátylas ügyből igazán nem tudom, megvakargatom a fejem és immel-ámmal bejátszok egy biccentésfélét. - Abszolút jók a szándékai, meg akarja menteni a világot, csak sajnos eddig egyedül van rá. Én még nem tudok neki érdemben segíteni, a többi isten meg valahogy leszarja, pedig elég sürgős lenne. A Dagdával mennyire vagy jóban? Lehet találkozót kellene szervezni nekik, de addig is kérek neked autógrammot, ha akarod. Fényképeset kellene, ahol sakálfeje van, de ad1 nem biztos, hogy belemegy, ad2 a beszámolókból kiindulva eléggé be lennék tojva, ha engem kérdezel, lehet nem találnám meg a telefonom szelfi funkcióját sem, hiába csak egy erőteljes bökés a képernyőn. - Közben nem vagy kajás a cucctól? Mert van elrejtve vésztartalék a széfben, ha nem feltétlen akarunk most harcolni a budiért. Vetem fel zavartan idézve fel a számkombinációt. Tudom, hogy elrejtettem benne néhány zacskó chipset és csokit.
Harry felől átnyargaltunk Gandalfra, de az legalább közelített a klasszikus angolszász irodalom felé, ami meg egy idő után mindig a valós kelta mitológiába torkollott, szóval sínen voltunk. Vagy egy köves úton Dublin felé, hogy stílusos legyek. De őszintén, ki nem fütyüli szarrá Gandalfot épp, mikor van a városban egy sokkal nagyobb probléma. Aki Sig szerint jófej. - Direkt nyomod meg ennyire az N-t? - kérdeztem, hogy időt nyerjek magamnak feldolgozni a... hírt? Helyzetet? Világvégét? Csak nem lesz világvége. - Ez ilyen egyiptomi kiejtési dolog vagy valami hasonló? ANNNnpu, a sakálfejű dög, aki gyolcsba teker és ha a Holdlovagnak lehet hinni néha odavet a homokba. És meg akarja javítani a Fátylat, mi odaát tartja a világ minden sötétségét, bansheeket, dullahanok meg bábánanchok meg a jóg tudja mik hadát. És ő ezt akarja megjavítani. Bele akartam kortyolni a sörbe, de véletlenül lehúzás lett belőle. - Szóval... - mondtam egy elégedett sóhaj után. - A Dagda... nincs itt. Mármint ezen a síkon. Illetve, általában nincs. Néha megjelenik valaki beavatásán, de alapvetően nem járkál fel-alá, mint a nilik istenei. Ő csak husángokat ad, hogy fejbe csaphassuk a warlockokat, eddig kiválóan működött. De nagyobb lehet a baj, mint tűnik, ha egy kibaszott isten úgy döntött, hogy besasszézik ide. És nem, köszönöm, valahogy megleszek halálistenek által megjelölt dolgok nélkül is. Ki tudja, lehet ma aláír valamit és kétszáz év múlva az csinál egy zombi-apokalipszist. Ha még nincs ilyen sorozat, most védesd le az ötletet. - böktem felé az üres sörösüveg szájával. Nos igazából eddig nem voltam éhes, még csak a második joint felénél tartottam, de most, hogy megemlítette hirtelen az lettem, a krumplisali meg jó lesz holnap is. Itt amúgy se a depi meg az éhség volt a legnagyobb baj, mint amire számítottam. - Most hogy mondod, kuzin, de. Úgy istenesen rágnék valamit.
Azért most rohadtul elvörösödöm. Darren tuti átlát rajtam, mint minimum egy üvegablakon, hogy az apu szerű freudi elszólást akarom moderálni. De mivel alapból zakkantnak gondol, talán megengedhetem magamnak, hogy zavarba jöjjek és olyan értelmes dolgokkal hozakodjak elő, mint: - Hát…igazából csak ANpu, sima n-el, Annpu, tudod AAAnnnuupuu. Nehéz kiejteni. Nyögöm végül és a fejem rázom, aztán elhessegetem az egészet, mintha szeretnék tiszta lappal indítani. - Maradjunk az Anubisznál! Sóhajom gondterhelten, mintha én lennék ősi seelie. - De az rossz, nem? Biztos tudja, hogy gáz van… Vagy szerinted nem érdekli? Te tudod, de én úgy érzem nagyon nagy mákom van Anubisszal és megjelölt! Ha zombi apokalipszis lesz, én leszek a tábornoka! Mutatom fel vigyorogva a karom, ahol még talán látszik Anpu tetoválása, amivel tulajdonképpen sikerült szólítanom. Rohadt menőnek érzem magam, hogy én nem félek tőle, mert úgy tűnik mindenki komolyan veszi ezt a halálisten dolgot, ahogy Shady mondta. Együtt érzek és nagyon akarok sütni neki egy tortát, de ezek szerint Darrent jobb, ha nem hívom meg a buliba. - Különben klassz náluk lakni, mert folyton tanulhatok Anubisztól, az embernek tök mindegy milyen kedve van, ha Shadiya létezik, mert rá elég csak ránézni és még egy másik lány is van, bár ő elég mogorva. Mégis, olyan, mint egy kolesz, csak jobb, mert nem hagyja mindenki szanaszét a szőrét és a lábkörmeit. Az okos érvelés és felvágás után felidézem a számkombót, ami az egyik csillaghajó kódja és kirabolom a széfem. Ez most kell, életem első füves cigije és villám kisállata után. Darren kezébe nyomok két zacskó chipset, paprikás és hagymás tejfölös, egy pringlest, sós mogyorót, néhány Mars és Kinder tejszeletet. A tojást nem adom. - Nem gáz, ha enyém a játék? Gyűjtöm a dinoszauruszokat… Szerintem ő olyan menő, hogy csak kitömi majd a száját chipsel, meg kólával, ez utóbbi is van széfben. - Különben lehet egy hülye kérdésem? Most, hogy kiderült, ascendant vagyok, kicsit menőbbnek gondolsz? Vagy hogy olyan ascendant, aki Anubisszal lakik egy fedél alatt és még csak ágyba se vizel?!
Ha valaki túl sokat beszélt és körbemagyarázott valamit, akkor biztos volt valami gáz dolog a háttérben. Ez a verbális megfelelője volt annak, mikor a tévében valaki a férje orra előtt ugrált, hogy ne vegye észre, amíg a szeretője kimászik az ablakon. Szóval Sig vagy szeretőt tartott, vagy... - Ugye... ugye nem apuztad le az egyiptomi halálistent? - kérdeztem, miközben nem tudtam rá ülni az arcomra és elnyomni a vigyort, ami lassan felkúszott. - Öcsém, ez gázabb mint amikor egy tanárt szólítasz anyunak. Vagy a konyhásnénit kisiskolásként. Te tényleg leapuztad Anubist. Ezután már csak egy lassú, torokhangú "hehh hehehh hehehheh" tört ki belőlem, de próbáltam az elém dobált rágcsákkal befogni a saját számat. Azt már meg se kérdeztem miért tartotta páncélszekrényben, Enigma kóddal ellátva a nassolnivalóját. Lehet a jó Bobbie bácsi nem bírta, ha a kis Sig összeevett mindent, szóval eléggé titkolnia kellett. Bár akkor elég nagy baklövés volt kibaszott széfet venni neki. - Hát... a Dagda nem olyasvalaki, akit így számon kérsz. Az öregem mindig azt mondja, hogy a hangya se érti miért nem jó ötlet belemásznia a konnektorba, mi meg kábé hangyák vagyunk az ilyen feyekhez képest. Már csak azért is, mert baromi öregek, és val'szeg olyan dolgokat látnak át, amit mi nem. Például hogy most a Dagdának a földre lépni olyan lenne, mint atomot dobni Oroszországra. Persze, nagyot szólna, de szokásuk visszadobni. Legalább is ez volt a legközelebbi, ahogy le tudtam írni valakinek, aki nem volt benne az egész vallásos elemében is. Voltak dolgok, amiket csak így elfogadtam, hogy sose fogok megérteni, amíg nem lebegek én is a felhők felett. Például az is, hogy akkor Apu-nubisz miért dobta le magát, mint egy atomot, ezzel keresztbehúzva a magyarázatomat. Azt most hagyjuk, hogy "megjelölte" Siget, mert nem akarom elképzelni ez mégis mi a fenét jelenthet. Valószínűleg megharapta. Istenektől lehet veszettséget kapni? - Aham. Ez a Shadiya a legújabb kiszemelted, akit fűzöl? Mármint eléggé áradozol róla. Képed nincs róla véletlenül? Imádom zavarba hozni a kölyköt, olyan egyszerű, mint cukortól babát lopni. Vagy... valami olyasmi. A következő kérdése épp egy chips kettéharapása közben ért, és még jól le is morzsáltam magam. - Menőbbnek? Az uncsid vagyok, Sig. Mellesleg huszonhárom. Tudod, a menőség az egy gimis dolog, utána megszűnik, mint fogalom. De ha azt kérdezed, hogy irigy vagyok-e, akkor igen. Egy kicsit. Mármint te már biztos, hogy fey leszel egy idő után, én még kérdéses, hogy egyáltalán elkezdem-e a következő életemben.
Pont rátapintott a lényegre, de úgy istenesen, ha már Anubiszról van szó. A képem vörösségét ne fokozzuk, nem érdemes. Maradjunk annyiban, a pirpospaprika 128 árnyalata és hasonló formák, még a lehelet is bennem ragad, szavakról itt szó se lehet. Mégis elárul, hogy akkora szemekkel meredek a fölre, mint egy ól. - Szerencsére ő nem hallotta! Csak Shadi… Teszem hozzá egészen halkan, mert ettől csak fél kilóval kevésbé ciki. Magyarázhatnám, hogy Freud erre mit mondana, felhozná az apám, de az elnyomott hehegés meggyőz róla, hogy fogjam vissza magam és kaparjak ki néhány finomságot a széfből. - Amikor Ben bácsi meghalt, falásrohamaim voltak, merthogy…kövér gyerek voltam, trauma hatására visszajött az evési kényszer… Vonok vállat, de ettől nem hiszem, hogy szimpatikusabb leszek. A chips majd talán meggyőzi, amíg mesél legalábbis a képembe tolok egy snickertst is, mert ha összetapad a szám már nyerő starttal indul a következő mondat. Anubisz annyira emberi tud lenni a hangya hasonlathoz képest, hogy erre nem gondoltam, se atom, se hangya és sajnos nagyon logikus minden, amit Darren mond. Nyikorog a nyakam, akkorát bólintok. Aztán hozzáteszem, ami ebből az egészből marhafontos, csak rosszul. - Aputól nem kell félni. Két mondattal később (ami nem is tőlem hangzik el, mintha felrémlene, hogy megint elszartam valamit) - Fúdehogy! Shadiya tökéletes. Ha nem lenne főpapnő, akkor is úgy nézne rám, mint egy háromévesre. Nem, az van, hogy ők… Lehet ez is családi titok, de csak rázom a fejem, hátha a három pont jelentéstartalma így törlődik. - De próbálok úgy gondolni rá, mint nővérre! A tesós-féle értelemben. Szóval legtöbbször csak tátom a szám, ha mond valamit… Nézem a chipset, aztán inkább zabálom, úgyis vörös vagyok egy-két árnyalat már nem számít. - Már nem menő a menő? Nem beszéltem a gimi óta ilyesmiről… Ó, tényleg? Hogyhogy kérdéses? Mi az, hogy kérdéses?! Pattanok elé és megaragdom a karját, mintha éppen megpillantaná a fényt az alagút végén. - Nem az van, hogy mindenkinek van olyanja? Csak annyi, hogy én emlékezni fogok rá, hogy 2022-ben éppen botos Darren Sullivan druida voltál? Mi van? Most mi van már? Egy kicsit rázok rajta.
Kezdőlap 
Néha megesik, hogy egy a Dagda tudja hanyadik ági nagybácsi meghal. Sajnos az élet a leghalálosabb cucc, mert hát eddig senki nem élte még túl. Általában nem is nagyon szoktam felizgatni magam az ilyeneken, mint a megboldogult Bobby bácsi, aki Margaret néni nagybátyjának, az Öreg Willynek volt a harmadik fia... Vagy valami ilyesmi. Nem igazán jegyeztem meg hogy fonódnak össze a családi kapcsolataink, a Sullivan ág olyan, mint egy dhara csomó. De ennek a Bobby bácsinak volt egy kissé közelebbi unokatestvére, akinek történetesen még hamarabb haltak meg a szülei, szóval gyakorlatilag ő nevelte fel. Most meg kihúzták alóla a talajt ezzel az egész temetéssel. Azért akármilyen távoli volt is, Sigi jó srác volt, szóval illett valamit tennem annak érdekében, hogy ne egyen szőnyeget otthon a derpessziótól, úgyhogy kiszálltam a járgányból és felcaplattam a lépcsőn.
