[You must be registered and logged in to see this image.]Shadiya kérésére csak bólintottam. A fekete homokból rajzolt hieroglifa a fiú kezén hullámot vetett, folyton táguló sötét gyűrűként kúszva végig a bőrén, eltelítve egy röpke pillanatra a Fátyol mögül sugárzó erővel. Nem kellett látnom a sebesüléseit, még csak tudnom sem kellett róluk, az erő tette magától a dolgát. - Nem fog lecsukni senki, Mr. Fernsby. A rendőrségnél dolgoznak olyanok, akik ismerik az igazságot. Nem történt más, csak meghalt egy warlock. A Smaragd Liget hálás lesz. Sean Duncan felügyelőnek nyilván nem kellett magyaráznom, mi történt, a jelek elég egyértelműek voltak. A kha lelkek után maradt homok különösen. Beszálltam az autóba Shadiya mellé. Sokkal tágasabb volt, mint Ceethree, Taxinál pedig végképp, de szerencsére a vezetőüléseket nem sok választotta el a hátsóbb helyektől, így egyik szememet rajta tudtam tartani az ifjú felemelkedetten és a háborgó lelkén. Persze a tagadása ismerős volt, hiszen eddig saját magáról sem tudott szinte semmit. Egyszerű, zaklatott lelkű embernek hitte magát és nem gondolta soha, hogy több volt a világa annál, amit látott. De tévedett, ahogy mindannyian, akik ezt hitték. - Sajnálom, de kifejezetten sok közöd van hozzá, Mr. Fernsby. Felemelkedett vagy, ezért is akartak elrabolni. Gyanítom azt akarták, hogy porhüvelyként használhasson egy sötét isten. És nem ők voltak az utolsók, akik próbálkozhatnak. Megteheted, hogy becsukod a szemed és elmenekülsz, de akkor vakon fogsz keringeni a veszélyek között. Bármilyen könnyű is volt úgy gondolni, hogy amíg ő nem tudott a Fátyol dolgairól, azok sem tudtak róla, ez nem így működött. Bárki, akiben fey erő működött észrevehette a fiú különleges kilétét, akkor pedig célponttá vált. Unseelie szolgák, vámpírok, más természetfeletti veszedelmek mind ott lapultak a következő sarok mögött. Amikor Shadiya felé fordult pusztán felvontam a szemöldököm, de egyelőre nem ellenkeztem. Kíváncsi voltam mégis mit akart mondani nekem úgy, hogy ő nem hallhatta - de amit hallottam, attól akaratlanul is éreztem felparázslani a kihunyófélben lévő haragom. - Ötezer éves vagyok, Mr. Fernsby. Nem szorulok rá egy második generációs Felemelkedett tanácsaira. A Shadiyával való kapcsolatom pedig végképp nem olyasmi, amit érthetsz vagy amihez közöd van. Megértem, hogy a saját nyomorodból épp az a legegyszerűbb kiút, ha más fájdalmát próbálod enyhíteni, de ez a gondolkozás vezette Shadiyát is oda, ahol most van. Ne tereld a fájdalmat. Előbb-utóbb mindenképp visszatér, és sokkal nehezebb lesz megküzdeni vele. A fiúnak meglepően jó képessége volt ahhoz, hogy meglássa és megértse mások problémáit, de a megoldásban hiányzott belőle a tapintatosság. Ilyen kijelentéseket tenni olyan volt, mint ajtóstól rontani a házba. Mellesleg tényleg semmi köze nem volt hozzá.
[You must be registered and logged in to see this image.] Kényelmetlen volt a furgont vezetni, de hát ez volt, valahogy ki kellett jutnunk innen. Szerencsére a lényegi kérdésekre válaszol Anubis, kicsit bővebben, mint ahogy én tettem volna, bár biztos voltam benne, hogy a fiúnak ötlete sem lehetett arról, hogy mi volt az a felemelkedett. Szerencsére a rendőrségi kapcsolataink miatt már én sem gondoltam, hogy probléma lett volna a warlock hullájából, de azért nem ártott majd később legalább írni egy SMS-t a felügyelőnek, hogy igen, mi voltunk, és megakadályoztuk egy unseelie porhüvelybe költözését. Szívesen. - Röviden összefoglalva, varázsló vagy, Harry. Gratulálok. – biztos voltam benne, hogy Siegfried ismerte a Harry Pottert. Azt mindenki ismerte. - De egyébként igen, jól gondolod. Terence, ahogy a warlockot hívták, egy Decarabia nevű unseelie-nek porhüvelyének szánta Siegfried-et. Valami másodrangú démon a Salamon Kulcsából. És sajnos ameddig nem tudod megvédeni magad, addig sokan prédát fognak benned látni, de nem akarom a nyakadba önteni egyben az összes információt. Tekintsd ezt úgy, mint a leveled a Roxfortba, ami sajnos a Brakebills-hez, ha láttad a Varázslók sorozatot. – tettem hozzá végül én is Anubis okfejtéséhez. Ez volt a legegyszerűbb és a legrövidebb magyarázat, amit csak adni tudtam neki anélkül, hogy mélyebben belementünk volna a fey-ek, ascendantok és boszorkányok bonyolult viszonyaiba, és akkor még nem is ejtettünk szót a vámpírokról és az alakváltókról, noha róluk nem tudtam túl sokat. Szerencsére nekem kevés dolgom volt velük, de egy felemelkedettnek sajnos számolnia kellett velük is. Nem csodálkoztam, hogy a legtöbben elvonultak a világról, és inkább elbújtak minthogy folyamatos küzdelemből álljon az életük. Leparkoltam a ház előtt, közvetlenül Ceethree előtt, és kiszálltam. Mindenkinél máshogy jelentek meg a sokk tünetei és a megrázkódtatások, úgy tűnt a fiúban úgy, hogy nem volt képes visszamenni a házba. A bácsikája házába, hiszen azt mondta, neki nem volt otthona. - Persze, elhozok mindent, amire hirtelen szükséged lehet. – nagyon kíváncsi voltam, de inkább nem kérdeztem meg, hogy miről akart beszélgetni Anubisszal. Elvettem a kulcsot, majd felmásztam a lépcsőn és beléptem a lakásba. Takaros volt, bár már meglátszott a por, Siegfriednek valószínűleg a takarítás volt a legkisebb gondja mostanában. Betettem a pénztárcáját a táskámba, és megkerestem a szemüvegét is a fürdőszobában, a konteklencséit is, majd kinyitottam a szekrényt a gyógyszerek után is. Xanax. A kezem megállt a levegőben, mielőtt eltettem volna őket. Az a rohadék nyugtatókkal tömte tele a fiút, ami egy ember pszichiátertől talán érthető lett volna, ám a warlock pontosan tudta, hogy ezzel csak el fogja nyomni az erejét, bizonytalanná fogja tenni, el fogja hitetni vele, hogy bolond volt, hogy utána egy óvatlan pillanatban kihasználhassa. Persze jobban érezte tőle magát, de a probléma gyökerét a gyógyszer nem oldotta meg, és a kitörő érzelmek ráadásul mindenkinek segítettek abban, hogy kiaknázzák a saját potenciáljukat. Az önkontroll meg jött később. Végül eltettem egy dobozzal, a másik kettőt ott hagytam. Nagy volt a kísértés, hogy bevegyek egyet én is, de végül nem tettem. Ahogyan a fiún, úgy rajtam sem segített volna most a nyugtató. Kifelé menet még felkaptam a kikészített öltönyt is, ami miatt tulajdonképpen idejöttem, majd visszamentem a furgonhoz. Siegfried éppen sűrűn bocsánatot kért Anubistól, aki lesújtó pillantással nézett rá, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy ne kérdezősködjek. - Elhoztam a tárcád, a szemüveged és a kontaklencséid, plussz a bácsikád öltönyét is. A táskámban van egy doboz xanax… De azt most nem fogom odaadni. – számítottam rá, hogy ez nem fog neki tetszeni, ezért gyorsan folytattam. - Adj nekünk huszonnégy órát. Ha akkor még mindig akarni fogod, megkaphatod. Amit viszont megkaphatott, azokat oda is nyújtottam neki, majd kinyitottam Ceethree-t. - A haza gondolom most azt jelenti, hogy hozzánk. Van a csomagtartóban normális étel, és normális alatt azt értem, hogy találtam egy egyiptomi boltot, és ha nem bírsz hazajönni elég nagy a ház ahhoz, hogy találjunk neked is egy szobát. Tájékoztattam az urakat a menetrendről, ez után már csak az volt hátra, hogy mostmár tényleg hazamenjünk.
Minden nyomorom megtorpan. Az összes fájdalom nyög egy "ajjajt" és kikapcsol, amikor a MÁGIA tudatomba nyomul. Kiszökik belőlem egy rohadt értelmes - Hah! Aztán az összeomlásom közepén figyelek, mert minden, amit hallok felhasználható a következő életemben. Különben nem értem a felét. Az azért megragad így bőgés közben, hogy mi a franc lehet a Smaragd Liget és a warlock melyik fantasyból van. Kérdezni itt és most még nem tudok, csak megköszönni, vén, brekegő hangon. Ha az ember kiborul semmi sem olyan egyszerű. Aztán megint megáll. Stoptábla a könnynek. Mert felteszem életem kérdését, amit hangosan zizegtem például a tükröknek is, mert Harry mondta. - Hogy mi vagyok? Különben rosszul hangzik, mintha valaki álomkóros lenne, vagy cirkuszban emelgetnék kötéltáncra. Nem vagyok ügyes ember, ha tudni akarod az igazat, elbotlok a levegőben is, emelkedni tuti nem fogok. - Pont engem? Várj, várj…on, Ön Nyögök hozzá tiszteletteljesebb formát, de így igazából csak makogok csodálkozó könnyeim mögött. Kajak miért akarna megszállni engem egy sötét isten? Azt hiszem röhögök is, nem vagyok totál biztos benne, könnyű összekeverni a zokogással. - Nem szeretnék keringeni, a veszély kifejezetten rosszul hangzik, kérem segítsen? Hová emelkedjek? Jójó persze, nem néger pénisz, hanem sötét isten, de akkor is! A megszállás minden értelemben ultranegatív, legalább annyira meredek lehet, mint lehajolni a sitten szappanért. Shadiyát még inkább szeretném megölelni, mint egyébként, de most annyira, hogy kishíján beleájulok. Esküszöm. Bármilyen cikisen is hangzik, de életem mondata hangzik el. Harsonák szólnak a fejemben, csak ez egyszerre azzal, amit érzek instant őrület. De reagálni őszintén és tényleg hasonlóan reagálok, mint a fiú, aki túlélte. (Ami most már elmondható rólam is) - Biztos valami tévedés történt, én nem… Csak ha félek és ideges vagyok! Ugye? De várj, nem értem milyen Selly? Különben az biztos, hogy bármit megteszek azért, hogy ne legyek préda. Majdnem mindent, tényleg! Ezt nem mondhatod komolyan? Egész életemben azt a levelet vártam! És úristen, nézz rám, látod? Én vagyok Quentin! Már csak azért is jártam pszichiáterhez, mert én vagyok Quentin! Elhiszed? Persze piszok rosszul vagyok attól még. Egy marékkal kellene bevenni a xanaxból, csak félek, hogy abban a percben szertefoszlana az a mondat, amitől reszketek, markolom és kvázi szétszedem a furgon redvás kárpitját. Visszajátsszák, hozsannázzák idegszálaim, újra és újra egy kórus kántálja a fejemben, varázsló vagy Harry! Gyilkos varázsló. Katt és már folyt. köv. a zokogásnak, érkezik a második évad, amikor megkérem Shadit arra, amire, hogy én is élete üzletét boltoljam le egy…Istennel. Nem gondolom át, mert rám ez nem jellemző. Meg a szavaim is, hagyjuk. Minimum egy sörre kellene meghívnom az öreget, hogy na figyelj, kurvára nem tudom mit akarnak a nők, de értem hogy érzi magát Shadi, hagy segítsek. Még ez is szar. Mondjuk Mr. Nyle-től jelenleg jobban félek, mint Voldemorttól vagy legalább annyira. Először is az orratlan mamlasz nem 5000 volt, hiába nyakalta volna a bölcsek kövét, meg szívta az unikornis vért. Szóval itt már beszarok és csak sápadok tovább. Egyetlen másodperc zökkent csak ki, de azt és ott muszáj szájtátva megkérdeznem. - Második generációs? Hát az sosem jó, azok a figurák mindig selejtek valahogy. Mondjuk, ha kiderül, tényleg varázsló vagyok nyilván nem első osztályú termék, vagy valami. Itt azért, hogy őszinte legyek, megint elkezdek bőgni. Lehet, hogy ez azt jelenti kvibli? - Sajnálom, bocsánat, nem akartam. Csak segíteni akartam! Ne utáljon, kérem… Valami ilyesmi. Közben azért szaggat rendesen életem legbrutálisabb napja. Na ez öregem, cseppet sem kímél. Ben bácsi halála minden intézkedéssel együtt esküszöm piskóta, itt azért annyira megborulok, hogy már minden második kattanás beteg sóvárgás az antidepresszáns meg társai után. Akkor megjön Shadi, mint valami messiás, úgy is fordulok felé, hívő a templomban. De ütemes bólogatásom egy ponton megbicsaklik. - De, de szükségem van rá…rájuk. Igazából, tudod én tényleg beteg vagyok. Nem Ben bácsi miatt. Emlékszel Quentinre? Nekem sem jó semmi… Konkrétan félek, hogy megdöglök. Kábé ez van, ha nem veszem be. Kipipál, mint egy feladatot, összetart, patrónus Dementor csók ellen, most pedig mindennél nagyobb szükségem lenne arra a szentháromságra, amit az altató, antidepresszáns és xanax nyújtani tud. De 24 óra hamar elmegy, ha Harry varázsló, ugye? - Csak szeretném érteni a dolgokat. Felemelkedett? Sajnálom, hogy csak második generációs… és köszönöm, de nem vagyok éhes. Volt néhány momentummal ezelőtt, hogy hányni akartam. Valszeg fogok is még, csak keresek egy kukát, vagy valami. - Hát…nem lenne baj, ha 24 óráig? Csak most tényleg nem. Eléggé világossá vált, hogy Ben bácsi rohadt dühös lenne és ha nem nálad…Önnél lenne Shadiya a xanax, akkor bevenném mind, csak azt mondtad, mondta varázsló vagyok. Úgyhogy… piszok zabos lennék, ha úgy döglenék meg, hogy varázsló vagyok, esküszöm seggbe szúrnám az ördögöket a pokolban, vagy valami. Magyarázom kezeim tördelve, sajnos rám jön, fosom a blődséget, rágom szám verejtékezés közben, letörlök néhány eltévedt és maradék könnyet, ami még annak szól, hogy egy rohadt gyilkos vagyok, aztán eszembe jut Harry, olyankor kiszökik némi vigyor. - Lehet, hogy nem mondtam még, de Siginek szoktak hívni. Ha gondoljátok. Gondolják. Javítom magam bezsongva, szétzuhanva, tépve, rágva, elromolva tiktakkolás közben.
[You must be registered and logged in to see this image.]Talán nem volt a legbölcsebb dolog őszintén felelni a fiú keresetlen tanácsaira, tekintve, hogy jelenleg ingatag volt, mint egy homokbucka. A legkisebb fuvallat, legyen az egy feddő szó vagy egy túl hamar megmutatott igazság porszemekké bontotta. Szélben keringő, kaotikus homokszemekké, amik csak tétován táncoltak és minduntalan irányt váltottak. Lehunytam a szemem és aprót sóhajtottam, igyekezve úgy, hogy ne tűnjön fel a fiúnak. - Semmi baj, Siegfried. De nagyon kérlek, fejezd be a megszólítások közötti ugrálást. Ha neked az kényelmesebb, nem fogok megharagudni a kevésbé udvarias tegeződésért sem. Csak válasz egyet a formulák közül. Úgy tűnt szükség volt egy részletekbe menő magyarázatra, mert a Shadiyával közösen összetűzdelt magyarázatunk gyakorlatilag minden szaván fennakadt, kivéve talán ezen a Quentin megszólításon - amit viszont én nem értettem. És nem szerettem ennyire más síkon lenni a társaságomtól. Ezzel viszont jobb volt megvárni, míg Shadiya visszaért és elfoglalhattuk a furgonnál sokkal barátságosabb Ceethree üléseit. Az alkujukat pusztán nagyon felszínesen sikerült megfejtenem. Úgy tűnt az ifjú Fernsby függött a doboznyi pirulától, amit Shadiya elhozott neki, ő viszont valamiért ezt egy rossz dolognak gondolta. A választottamban jobban megbíztam, mint egy szétcsúszott fiúban, ezért inkább nem szóltam közbe. Shadiya valószínűleg tudta, mit csinál. - Addig maradsz, ameddig szükségesnek érzed. A kérdéseidet viszont csak úgy tudom megválaszolni, ha az elején kezdjük. Azt mondtad, vannak rémálmaid arról, ahogy felakasztanak, de ezeddig ezt pusztán valami trauma számlájára írtad. Viszont tévedsz, akik pedig ezt mondták, hazudtak neked. Az embernek ugyanis nem egyetlen élete van. Minden lélek, miután meghalt újjászületik valamilyen formában, egy bizonytalan idő elteltével. Az, hogy ez az újjászületés hogyan történik az előző életedtől függ. Ebből sejtettem, hogy a fiú a második életét élte felemelkedettként. Ha az első lett volna, ennyi emléke sem lenne a korábbi haláláról, ha a sokadik, akkor sokkal többet hozott volna magával. - A legtöbb ember nem emlékszik a számtalan életre, amelyet ezelőtt leélt. Azonban vannak olyanok, akikben felébred egy erő, ami a sajátjuk és nem a testükhöz kapcsolódik, hanem a lelkükhöz. Őket nevezzük Felemelkedetteknek, vagy a helyiek szava járásával Ascendantoknak. A Felemelkedettek magukkal viszik a felébredt erőt egyik életből a másikba, és ezzel együtt emlékek is rájuk tapadnak. Ez történt veled, Siegfried. Ez a második életed, amit ezzel az erővel a lelkedben élsz. Az előzőnek pedig az emlékeid alapján tragikus vége lett. Nem lepett volna meg, ha az akasztása is az Ascendant ereje miatt történt volna, hiszen korok óta léteztek olyanok, akik boszorkányságnak vagy démoni erőnek tartották. Valójában mindkettő tévedett, legalább is részben. Ugyan számtalan kérdése maradt még megválaszolatlan, főképp a feyek és warlockok körét illetően, de nem önthettem egyszerre rá mindent. Hagynom kellett kissé levegőt venni.
[You must be registered and logged in to see this image.] Úgy tűnt, mire leértem, addigra már Anubis elkezdte Siegfried-et megismertetni néhány alapfogalommal, de sajnos kontextus nélkül ezek nem sokat jelenthettek neki. De haladjunk szépen sorjában. Egyetértően bólintottam, amikor Anubis rászólt a megszólítás miatt, hogy mindegy melyik, de maradjon megy egynél. Ha neki kényelmesebb volt, tegezhetett minket, ha viszont az túl közvetlen lett volna, akkor akár magázhatott is. Nem számított, ameddig nem kavarodott folyton bele. A gyógyszer kérdés viszont úgy tűnt szíven ütöttek. - Terence mondta neked azt, hogy beteg vagy. Hiszel neki? Ő írta fel a gyógyszeredet is. Tudom, hogy most egy nagyon nehéz helyzetben vagy és szenvedsz és azt hiszed a pirula megoldás, de most szükség van arra, hogy tiszta legyen a fejed. Meg kell értened és főleg meg kell érezned, amiket mondani fogunk, és az nem megy úgy, hogy ez a cucc elnyom benned mindent. Ha huszonnégy óra múlva is azt mondod, hogy nem bírsz működni a mindennapokban nélküle megkapod, és a lakásban is van még egy csomó. – persze ahhoz vissza kellett mennie a lakásba ahol Ben bácsival élt. Ám ha arra képes volt, akkor már elhittem neki, hogy nem fogja bevenni az összes piruláját. Tényleg szomorú lett volna, ha így lép a következő életébe, még azelőtt, hogy ez igazán elkezdődhetett volna. Hiszen valójában most született meg, és mint minden születés, ez is nehéz volt. Ameddig Anubis elkezdett magyarázni, kinyitottam Ceethree-t, és beültem a vezetőülésre. Eldönthették, melyikük hova akart ülni, majd beindítottam a motort, és kigurultam az útra, majd szépen lassan elindultam haza. - Életről életre leszel egyre erősebb, a lelked pedig szépen lassan alakul eközben, ameddig el nem éri a teljes felemelkedést, és nem születsz többé újjá. Az írek fey-eknek hívják azokat a lelkeket, akiknél befejeződött egy folyamat. Vannak közöttük jószándékúak, mint Anubis, és vannak közöttük gonoszak, mint amilyen Decarabia is, akit Terence szolgált. De valójában minden híres hős, például a druszád, Siegfried, vagy Cúchulainn, felemelkedettek voltak mint te, az istenek, legyen szó kisebb szellemekről, vagy bármelyik nép mitológiai alakjairól, fey-ek és mind léteznek. – tettem hozzá én is a magam két centjét a dologhoz, anélkül, hogy nagyon lerohantam volna. Persze hamarosan ki kellett térnünk arra is, hogy a fey-ek porhüvelyeket használva időlegesen visszajöhettek a világba, főleg mostanában, hogy elszakadt a Fátyol, illetve, hogy miben is álltak a boszorkányok. De jobb volt, ha ő maga tette fel a kérdéseit, hogy mire volt igazán kíváncsi.
Egy kicsit azért vörös vagyok, ha érdekel, mert még ilyen egyszerű kérdésekben is hezitálok. Ők ketten most a legrosszabb formám látják. Már csak az lenne gázabb, ha lehánynám a cipőjüket. Az ilyesmit kevesen szeretik. Magam elé bólogatva írom alá, hogy normálisan beszéljek. Talán ez segít majd kérődzni a szavakon, mielőtt felbüfögném őket. Nehéz dolog, ha az ember a függését próbálja visszaszorítani, egy ideig csak rázom a fejem, aztán én is adok némi útmutatót a kezükbe, bár ez nem olyan eredeti, mint Quentin. Bárcsak ajándékcsomagolásban dobálhatnék pozitív infókat. Lumos! Expecto Patronum! - Dehogy. Gyerekkorom óta kezelnek. Ő csak felírta, amit a többiek. Talán egy kicsit erősebb adagot Ben bácsi miatt. Olyan mélyen harapom be ajkam, hogy szinte finom, rajta maradt valami sós. Egy könny maradéka lehet. Ujjaim ökölbe szorulnak, aztán elernyednek, hátha így nem feltűnő a kézremegés. Csak a felső test rázza, meg lábaim, de ha nem foglalnám le a kezem is csatlakozna, mindig felveszi a ritmust. 24 óra és tudom, hogy igaza van, Shadi minden szava nagyjából pipa, rohadtul nem fognám fel ezt az egészet, ha letompulnék. Kap egy nagy bólintást, szemem is úgy sütöm le, mint aki beletörődik, hamarosan felakasszák. Mr. Nyle minden szavát megrágom, mint a számat, de nem tudok ítéletet mondani az ízéről. A jó hír, most, hogy gyilkos vagyok pláne, kamu a pokol és ha meghalok, csak megint újjászületek. Igazán nem akarok kérdezősködni, tudod, de csak meg kell nyikkannom, legalább a felét elmondani annak, ami normális esetben kihullana a számon.
- Volt benne ráció, mert az apám felakasztotta magát. De én az előző életemben nemes voltam és értettem a kardforgatáshoz. Gazdag. Egy szép kínai hercegkisasszonynak udvaroltam, akkor hogy lehet, hogy most ilyen szar életem van? Nem kéne gyorsan meghalni és újrakezdeni, hogy legalább egyvalaki legyen, aki szeret? Najó, a mondatnak az újrakezdeni után kellett volna véget érnie, hiába harapom a szám, megint csak elszabadul belőle valami, amit nem akarok. Talán félreértem, de mintha azt mondaná az előző élet érdemei szerint kapsz következőt. Ha tényként tekintek rá, az a néhány kósza, filteres emlék élénk színesfilmmé áll össze, mint kard, hercegnő, kötél általi halál. Shadiya kiegészíti, ismét bólintok, néhány híresebb Marvel isten teljesen beugrik, Thor, vagy Loki képében. Azzal sincs gond, hogy felfogjam ezt mind, agyontaposott agyam a tudásszomj úgy szívja magába, mint egy oázis életető vizét. A jó tanulók elszántságával biccentek, valami távoli paradicsom meztelenül hívogat, a történet végén babérkoszorút kapok, de legalább akkorát, mint Zeusznak van. - Ha végigélem az életeim ezek szerint istenné válok? Olyan Thor féle értelemben? Mert akkor szeretném ezt végigpörgetni. Gondolom csak ennyi, reinkarnáció, aminek a végén engem is mint, téged és amit Mr. Anubisz már Egyiptomban elért, valami isteni hatalom vár. Most úgysincs semmi, csak a teljes nyomor, ez az elviselhetetlen levegőtlenség. Egy kurva présben vagyok, és mindjárt megdöglöm, ha levegőt veszek. Sokkal egyszerűbbé vált így. Néhány szint és megnyerem a játékot. Nyilván lesz vagy ezer év, de úgysem fogom felfogni. Csomó dolog, érv, sikoly, röhögés döngeti fejem, fülemben vér dobol, kérdőjel, de egyre több felkiáltás is harsan. Csak a legfontosabb. 24 órából 23,5 mire megérkezünk, jó esetben csak 23. - Igazán nem szeretnék sokáig zavarni, csak azt a 23 óra valamennyi percet kérem maguktól. Gyors és logikus döntés. Anubisz isten nem öreg ivócimbora egy második generációs ex kínainak, hogy tegezzem, Shadiyával pedig a legmélyebb tisztelettel szeretnék bánni. Őt képes lennék tegezni, ha a barátom lenne, de borzasztó kártyákat osztottak, minden lapról egy őrült Joker Heath Ledger feje vigyorog rám. Ezekkel pedig elveszettem a mecset.
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem Siegfried volt az első Felemelkedett, akiben felmerült a rövid út gondolata. Számtalan hős tragikus és látszólag érthetetlen halála volt pusztán egy elkeseredett kísérlet arra, hogy a fejlődést megkerülve istenné emelkedjenek, de igen keveseknek sikerült megfelelően. Talán éppen Lugh fia, a Shadiya által említett Cúchulainn volt az egyetlen, aki emiatt hamarabb lett fey. De ő nem pusztán öngyilkos lett. Ő a haram elérkező halálában megdicsőítette az apját és megmutatta a világnak az erejét. És neki sem sikerült első alkalommal. - A Felemelkedés nem egy számláló, Siegfried. - feleltem neki mély, zöngétlen hangon. - Nem számít, milyen gyorsan forgatod az életeidet. Az egyetlen, amit ezzel elérsz az a halál misztériumának meggyalázása és egy kínkeserves várakozás valamelyik kelta isten túlvilágában, ameddig újjászülethetsz. Ne légy gyáva, fiú. A Morrigan harcos istennő volt amellett, hogy a Fátylon áthaladó lelkek válogatója is, legalább is amennyire megismertem. Szerette a hősöket, a vakmerő, bár ostoba harcosokat, akik dicsőségben estek el. Nem foglalkozott olyan bolondokkal, akik a gyávák útját választották. Az értelmetlen halál inkább a banshee királynő birodalma volt, vele pedig kellemetlen találkozásunk volt. - Ha a múlt életed dicsőséges és boldog volt, hát azért lett az, mert így alakítottad. Te forgattad a kardot, te udvaroltál a szép hercegnőnek. És te hoztad magadra a kötélhalált. Ezt az életed is pusztán te tudod megnyomorítani vagy jobbá tenni. Ha véget vetsz neki, a következő életben nem leszel sem erősebb, sem jobb, sem boldogabb. Arról ugyan nem hallottam még, hogy egy Ascendant elveszítette volna az erejét, de nem tartottam kizártnak. Sosem derült volna ki, ha utána egyszerű, halandó emberkén születik újjá, és az ilyesfajta döntések bőven okot jelentettek a privilégium visszavonására. - Tehát a válasz az, hogy nem. Nem csupán ennyi. Csak akkor válsz majd olyanná, akit egykor istenként tiszteltek volna, ha a lelked felkészült rá. Mindegy, hányszor halsz meg addig. Mellesleg, kellő gyakorlattal a Felemelkedettek emlékeznek a korábbi életeikre. Valóban szeretnél erre a döntésre emlékezni emberöltőkön keresztül? Amit mondtam fenyegetően hangzott, de néha rá kellett rémíteni egy gyermekre, hogy ne sétáljon a tűz felé meggyőződéssel, a saját fals igazságában eltelve. Mert Mr. Fernsby pontosan ezt tette épp.
[You must be registered and logged in to see this image.] Az érvem, hogy Terence adta a gyógyszerét nem vált be, de ettől függetlenül még amit mondtam állt. Nem szabadott, hogy a xanax eltompítsa most az agyát. A lényeg az volt, hogy huszonnégy órán át tiszta maradjon, és utána hátha rájön, hogy képes létezni a gyógyszere nélkül is. Persze a temetés még kemény lesz, és valószínűleg vissza fog esni miatta, de akkor is, kis lépések. Viszont legalább így, hogy tudta, hogy amit látott a fejében valóság volt egykor, a képekből már egy koherensebb történet állt össze. Elmosolyodtam a vezetőülés mögött. Ez jó dolog volt, tényleg emlékezett úgy, ahogyan leírták, hogy felemelkedettek szoktak. A következő kérdése viszont teljesen logikus volt. Amikor a Duatban jártam Anubisszal egy rövid ideig, nekem is eszembe jutott ugyanez. Meghalni, eltölteni ott egy kis időt, és talán felemelkedettként visszajönni. Akkor a nagyúr csak annyit mondott nekem, hogy az a gyávák menedéke volt, de most valamivel bővebben fejtette ki a dolog hátulütőjét. Nos igen, ha együtt kéne létezni ezzel döntéssel életeken át, sőt örökre, az elég kellemetlen lenne, és nem utolsó sorban rettenetes szégyen is. - Igen, úgy, mint Thor. Ám ehhez tényleg nem elég csak végigélni életeket, nem egy számláló, ahogy Anubis nagyúr mondta. A lényeg a fejlődés. Megtapasztalni mindent, legyőzni a nehézségeket, felülemelkedni rajtuk… A könnyű élet kevesebb fejlődéssel jár, a nehéz életben van elég kihívás ahhoz, hogy úgy fejezd be, amire egyrészt érdemes lesz emlékezni, másrészt eleget fejlődik a lelked tőle, hogy hamarabb érd el a fey-ek szintjét. – tettem még hozzá az egészhez. Ám egy félmondat feltűnt, amikor azt mondta, hogy én és Anubis. Nos igen, arról, hogy mi volt az én szerepem a történetben, még nem beszéltünk. - Én ember vagyok Siegfried, nem fey és még csak nem is felemelkedett, mint te. Az emberek képesek szövetségre lépni egy fey-vel rituálékkal, aki utána felruházza őket valamennyi erővel a szolgálatukért cserébe. Akik a fey-ek seelie udvarát szolgálják azok a boszorkányok és akik az unseelie udvart, mint Terence, őket szoktuk warlockoknak hívni, de ahány kultúra annyi név, érted a koncepciót szerintem. Egy olyan közösségből jöttem, akik többnyire Egyiptom régi isteneiben hisznek, és velük lépnek szövetségre. Legalábbis azokkal, akik nem álltak még át a sötét oldalra. Az én covenem elég népes, talán a második legnagyobb a világon, de rengeteg, több száz, talán több ezek kisebb kör létezik még szerteszét. Reméltem, ő azért nem bánta, hogyha tegeztem. Valahogy nem jött a számra az a nagyon udvarias forma. Hiszen még csak egy kölyök volt. Nem az életkora, inkább a viselkedése miatt, de ez nem volt baj. Majd felnő a feladathoz, muszáj lesz neki. Főleg ha eljutunk a magyarázatban odáig, hogy mennyi veszély leselkedik a felemelkedettekre, és hogy hogyan fogjuk megtanítani, hogy megvédje agát tőlük. Mert meg kellett rá tanítanunk, vagyis Anubisnak első sorban. Nem tehettük meg vele, hogy elmondunk neki mindent, aztán magára hagyjuk, kezdjen vele, amit akart. Az a huszonnégy óra csak a kezdet volt.
[You must be registered and logged in to see this image.] Még meg sem szólal, de az ember már tudja előre. Néha lehet sejteni abból, ahogy levegőt vesznek, vagy rándul egy-egy arcizom. Elmarad egy lelkes levegővétel, és minden szó elnyeri méltó jutalmát az agyamban. Rezgésre állítódik fájdalmam és csak villog, még itt vagyok. Vagy csak Murphy cseszik veled ki, ami egyszerű lehetne, az mindig beragad feltételes módba. Nem is annyira a tény hat meg, ne legyek gyáva, mert ezt a plecsnit már rég a mellkasomon érzem, különben nem hagytam volna lemásolni a matekházim a gimiben. Inkább az elképzelés, hogy ülök egy kotvány túlvilági metrómegállóban és furcsa istenek baszogatnak valamivel, amit már rég elfogadtam. Hozzátesz a kínkeserves szó is, nem ez a kedvencem. Shadiya kiegészíti mindezt, mintha fogna egy radírt és eltüntetne minden kérdőjelet a szövegemből. Akkor én most nagyon szopok, vagyis ha fegyelmezetten kibírom, valami jobb vár cirka 60 év múlva, hacsak addig nem drogozom agyon ezt a testet. Lehet az 10, 20 is, ha mégis odateszem magam a xanaxnak. Elhúzott szájjal és kifejezetten fájdalmasan bököm hozzá, amit. - Sajnos ez logikus. Nem egy boldog oké, a csapkodást és varázslós lelkendezést Ben bácsi háza előtt hagytam. Ott áll a járdán és sírva néz utánam. - Most rossz lapokat kaptam. Anyám lelépett egy idegen pasival, mire az apám felakasztotta magát és most még Ben bácsi is meghalt. Konkrétan árva vagyok, de Roxfort nélkül, mert ha a mágia csak annyi, hogy emlékszem egy kínai sztorira, ami miatt vagy tízezer életek múlva Sigi a nyomik istene leszek, nem annyira éri meg. Messze van. A többi pedig mindegy, ígyis elböfögtem már hű de szánalmas tényeket magamról, ha még hozzátesszük a nagybetűs MAGÁNYT nem leszek kevesebb. Van, amiből már nem lehet elvenni, ha engem kérdezel. Hiába mondják nagyon elszántan, empatikus figurának képzelem magam a jövőben. Olyannak, aki, ha meglátja a kicsi, kövér Sigit nem köpi arcon, amiért megölte megát. Miután megdöglött körülötte mindenki és gyilkos lett. Könnyen válhatok pszichopatává például. Ha most jó kedvem lenne, tuti nem lennék normális. - Miért, én is ember vagyok. Önt, Shadiya kisasszony legalább felruházták erővel, de én mitől vagyok Quentin? Bámulok Shadira értetlenül, mire nyelek egyet megtudom a boszorkány és warlock közti különbséget is. Terencetől mondjuk vet egy bukfencet nemlétező gyomortartalmam és egy pillanatra sötétség ereszkedik szemeimre, de ülök, szóval nem bírok rendesen elájulni. Ez az a szint, amikor már az sem megy. - Tényleg boszorkány… Hát, köszönöm, hogy elmondta és Anubisz tök jó fej Isten igazából, jól járt vele, ha engem kérdez. Seth például gonosz, igaz? Cserélnék vele, nem látom értelmét, hogy örülhetek valaminek, ami x ezer év múlva majd talán, ha addig elég nem tudom mi történik, esetleg velem is megeshet. Vagy, ami sokkal valószínűbb, ha istenné válok az a csóró utcai ábránd leszek, akiről mindig megfeledkeznek. Nem kéne éreznem valamit azon felül, hogy folyton nyakam körül szorul a hurok? Egy apró extrát, ami felitatja szuicid hajlamaim?
[You must be registered and logged in to see this image.]Így, hogy nem tudtam folyamatosan a lelkében olvasni, ellentétben Shadiyával, kissé nehezebb volt megérteni az ifjú Felemelkedett személyiségét felépítő traumákat, de szerencsére volt gyakorlatom benne. Ami jelenleg Siegfried minden problémáját okozta az hasonló volt Shadiya balsorsához, pusztán kevésbé fókuszált. Őt nem az taszította el magától, aki számított neki. Őt mindenki magára hagyta, magyarázat nélkül. Az anyja. Az apja. Most a rokon, aki nevelte, és a kuruzsló, akiben próbált megnyugvást találni. - Az erő a nehézségből jön. Közhelyesnek hangzik, de ettől nem lesz kevésbé igaz. És nem azért kaptad, hogy a saját boldogságod szolgáld vele. Valami célja van, amit meg kell találnod. Legalább is velem így volt. Nem minden Ascendant élte ugyanúgy az életét, de én tényleg hittem, hogy azért emelkedtünk fel, mert az alattunk lévőknek szüksége volt valamire, amit csak így adhattunk meg. Pusztán még nem mutatta meg magát, hogy az ifjú Siegfried esetében ez mi volt. - Set az ellenséghez tartozik, igen. Az unseelie önző fajta, mohó, hataloméhes és bosszúszomjas. Set azóta sem bocsájtotta meg Horusnak, hogy ő lett a fáraók istene és így Ra örököse, helyette. De a legtöbb ilyen sötét fey nem ezen a világon van. Egy másik leírhatatlan síkon, amit egy Fátyol választ el a halandóktól. Mint... - Elkezdtem kutakodni a szűkös ismereteim között, ami a popkultúrát illette, de csak nagyon esetlen példákat találtam. - Mint... Mint a Pokol és a Menny. Csak nem egészen.
[You must be registered and logged in to see this image.] Azt, hogy az erő a nehézségekből jött mi felénk úgy mondták, hogy teher alatt nőtt a pálma, de azért igaz volt. Sajnos Siegfried különösen rossz lapokat húzott ebben az életében, de így rendkívül sok lelki erőt tudott összegyűjteni, hogyha végül keresztülverekedte magát mindezen. Ám Anubis nem válaszolta meg még neki azt a kérdést, ami ott motoszkált az ifjú felemelkedettben, hogy ő mitől volt más, mint én, és hogy a mágia vajon csak annyi-e, hogy emlékezett az előző életeire. Ránéztem a visszapillantó tükörből, már-már rosszallóan. - Kérdezi ezt az, aki puszta kézzel elektrosokkolta a volt pszichiáterét. A különbség közöttünk az, hogy én tényleg nem tudok tenni semmit egy fey szövetsége nélkül, neked viszont nem kellett alkut kötnöd senkivel, ez az erő belőled jön. És én úgy láttam, hogy voltak is ötleteid, hogy hogyan használd. Ha tanulsz ez kiteljesedhet, és pár év múlva villámokat fogsz dobálni, mint Zeusz. Vagy Thor, ha már őt hoztad fel. A fájdalmadból, a kétségbeesésedből erőt kovácsolhatsz, és pont ezért nem akarom még vsszaadni a gyógyszered. – végső soron ez volt az, amit a nagyúr is mondott, csak kicsit konkrétabban kifejtve, de a fiúnak úgy tűnt erre volt szüksége, különben a látását elhomályosították a személyes tragédiái. Ráfordultam a tengerparti útra, ami az otthonunk felé vezetett, ameddig Anubis Setről és az unseelie-ről beszélt neki. A Fátyol kérdése persze bonyolult volt, és bár az analógiája részben igaz volt, mégsem fedte le egészen a valóságot. - A Fátyol nem engedi, hogy a fey-ek erre a világra jöjjenek, legalábbis ez nagyon sokáig így volt. A saját kis birodalmaikban éltek, mint amilyeneknek a túlvilágokat leírják a különböző mitológiák. A seelie udvarhoz tartozó fey-ek úgy gondolták, hogy jobb az emberiségnek így, ezért emelték a Fátylat kétezer évvel ezelőtt. Így bár ők sem járhatnak ebben a világban, de legalább megvédenek vele minket a sötét istenektől. A Fátyol viszont nem olyan régen elszakadt és itt Írországban van rajta egy hatalmas repedés, amin most az unseelie képes átlépni és azon vannak, hogy visszatérjenek. Mi pedig azért utaztunk ide, hogy segítsünk az itteni erőknek ezt megakadályozni. Siegfried az erejével, ha az tényleg a villámlás volt komoly segítséggé válhatott a küzdelemben. Végülis amire képes volt, az első sorban harcra volt jó, és kiképzéssel ezt hasznosíthatta is a lassan kibontakozó háborúban… vagy segíthetett nekünk elérni, hogy újra be tudjuk zárni a Fátylat és megint minden rendben legyen. Ekkora nyomást viszont nem akartam a vállára helyezni. Rá fog jönni magától is, hogy miért kellett küzdenie.
[You must be registered and logged in to see this image.] Lehet, hogy már eleve őrültnek gondolnak és ez nem számít. Plusz egy strigula Sigi tébolyának börtönfalára. Szememben mégis megpattan valami szikra és teljes letargiából csúszom át viszonylag lelkes idézgetésbe, mindezt azért, mert Quentinnek szólítottak. - A mágia a fájdalomból származik Bólogatok olyan lelkesedéssel, amit még Dobby házimanó is megirigyelhetne. Igazából nehéz kilépni abból az önző burokból, ami eddig körülvett és felhúzni a szuperhős szemüveget. Tudod, amelyikben nincs egó, csak csupa menő vállrándítás, hogy városokért és népekért adom az életem. Ez valami kattanás, aminek először meg kell találnom a nyomógombját. Mindez nem vesz el maga Anubisz lelkesítő beszédéből, amennyire hervadt vagyok, csoda, hogy a legtöbb jó szót beszívom, hogy elő tudjam kapni egy "olyan" pillanatban. Elkapom Shadi pillantását, amit a különösen "okos" egyedeknek tartogathat és zavartan megvakarom arcom. - Ja, az? Azt hittem csak beképzelem magamnak, vagy annyira miniatűr extra, ami még éppen nem fér a szuperhős kategóriába, dee…ezek szerint tényleg lehetek Thor? Mármint komolyan? Vagy Dart Sidious? Mert én nagyon tudok tanulni, stréber vagyok! Szóval muszáj egy évet várni? Bár gyakorlati tantárgyakból sosem voltam annyira ász, mondjuk tornából, ha volt benne labda, de… Egy kicsit sípol a fülem, valószínűleg nehéz nekem váltani a világ legjobb pillanata és a legrosszabb között, ezért látok csillagokat és vagyok sípoló teáskancsó. Vagy kapok szívrohamot úgy nagyjából. Lihegek. Annyi mindent akarok, nagyon gyorsan. - Tehát tudok varázsolni?! De csak villámot, igaz? Tehát nincs olyan, hogy bármit? Mint Harry, vagy Quentin, hogy rúnákat tanulok meg és a legtöbb dolog menni fog? Azt is elég cink magyarázni, hogy az ember stréber, gyilkosság és őrjöngő zokogás után pedig mosolyog, ahogy meghall olyan parancsszavakat, mint a "Thor" meg "Zeusz" Iszonyat meló most unseelikre koncentrálni, de nagyjából megvan a logikája. Mint egy gyerek, tátom a szám Set kicsinyességén Horussal szemben, elhelyezni a fátylat, ami a képzeletemben olyan, mint Ben bácsi begónia mintás függönye. Ehhez érkezik Shadiya kiegészítése, a szám becsukása, némi biccentés, mint segítség a dolgok megemésztéséhez.
- Mint egy küldetés! Viszont ez a fátyol nagyon OP, gondolom nem elég egyetlen Fey, hogy visszanyomja az unseelie seregeket, hanem ez egy folyamatos harc? Hogy jönnek képbe az Ascendantok? 2000 éve, amikor leesett a függöny, úgy értem fátyol néhány ember emlékezni kezdett az előző életére és lehetőséget kapott egyszer majd a fátyol Seelies oldalán kikötni? Mármint mi második, vagy harmadik generációs kisebb ascendantok hol kerültünk képbe? Ha értik mit akarok tudni. Egyetlen dolog volt, ami mindig ki tudott rángatni, akkor is, ha a porcikáim egyenként visítottak xanax és barátai után. A tudás volt az. Ragtapasz sebeimre, gyerekszirup erre a borzasztó lázra. Amit Shadi mondott a gyógyszerek kapcsán teljesen nyilvánvaló, vérrel, verejtékkel kövezett utam a villámok felé. Hát borzasztó menet lesz. Visítós, arckaparós, hajtépős változat. Egyszer-kétszer tuti összecsuklok majd. De hát az ember végül megkapja, amire egész életében betegesen vágyott és olyankor nem számít milyen árat kérnek tőle. Megyek velük, ha kiszálltunk, tulajdonképpen fel sem fogom, hogy mozgok, ezért vagyok rá képes. A megszállott emberek nem túl bájosak, például tuti olyanok a mozdulataim, mint Jack Sparrow kapitányé, de még funkcionálok. Hányás nélkül!
[You must be registered and logged in to see this image.]Noha az, ahogyan átfogalmazta a megállapításomat meglehetősen kisarkította mindkét szó jelentését, inkább nem javítottam ki. A mágia egy nehezen megfogható fogalom volt, aminek a jelentése az évezredek alatt folyamatosan változott, ezért sem szerettem kifejezetten használni. És nem a fájdalom volt az egyetlen nehézség, ami érhette. De végülis ez is egy hellyel-közel találó megfogalmazás volt. A személyisége úgy tűnt tökéletesen illeszkedett a benne ébredt erőhöz. Cikázott, kapkodott, néha szunnyadt, máskor vakító vehemenciával tört elő, mint a villámlás. De a beszélgetésből úgy értettem, még nem sikerült olyan szinten elsajátítania, hogy isteni erőnek - vagy egyáltalán erőnek - higgye. - Miért siettetsz ennyire mindent? - kérdeztem tőle kissé összeráncolva a szemöldököm. - Szerintem alapvetően rossz elképzelésed van az erőről. Nem olyan, mint egy díj, vagy egy páncél, amit csak el kell érni és onnantól teszi a dolgát. Sokkal inkább egy fegyver. Ha először fogsz kardot, erőtlenül lendíted meg, céltalanul csapsz le, kevés kárt tudsz okozni. És nem tudod egy könyvből kiolvasni, hogyan csapj erősebben. Csak úgy, ha újra és újra meglendíted. Siegfried olyannak tűnt, akinek már lebegett a szeme előtt egy álom. Egy cél, amit el akart érni, és amíg ez nem történt meg, mindenféle növekedés értelmetlen volt. Meg kellett változnia a gondolkodásának, ha valaha magasabb szintre akart jutni. Szerencsére, ha hajlandó volt harcolni, számtalan lehetőség állt előtte arra, hogy meglendítse a képzeletbeli kardot. - Nem, egyetlen fey valóban kevés hozzá. Annak idején hetvenketten hoztuk létre. A Fátyol azonban ezeddig abszolút tiltás volt, próbálkozhattak akármivel az unseelie udvarban, képtelenek voltak visszatérni. De ahogy Shadiya is mondta, valami történt. A repedésen egyesével szivárognak át az ellenségeink. Viszont ez a világ továbbra is a halandóké, az istenek az erejüket csak úgy használhatják, ha igazodnak ehhez. Ezért a feyek porhüvelyeket keresnek maguknak. Halandó embereket, akik önként vagy kényszerítve felajánlják a testüket, hogy azt a fey szabadon használja. Viszont, csak hogy a második kérdésedre is feleljek, Felemelkedettek mindig is voltak és lesznek is. Minden fey, isten, démon, valaha egy hozzád hasonló Felemelkedett volt. És a ciklus nem állt meg a Fátyol leereszkedésével. A te lelked pusztán valamiért most ért el ebbe az állapotba.
[You must be registered and logged in to see this image.] Úgy tűnt ösztönösen beletrafáltam, hogy legjobban a Harry Poetterrel és a Varázslókkal tudom megértetni vele a dolgok lényegét, ezek közül is főleg az utóbbival. Ha a fiú hosszútávon az életünk része lesz, akkor ki kell képeznem Anubist ezekből a tartalmakból is, mert itt most a bűnügyi sorozatokból szerzett tudásával annyira nem fog sokra menni. Az idézet, miszerint a mágia a fájdalomból származott valamennyire igaz volt, de nem egészen. - Nem kell feltétlenül fájdalom hozzá, de erős benyomások és érzések igen, főleg az elején, hogy egyáltalán meg tudd ragadni. Ezért nem fog menni letompulva. És igen, komolyan, a Darth Sidious szint nincs is olyan messze, csak sok gyakorlás. Anubis magyarázata az erőre helytálló volt, amennyire tudtam a felemelkedettek ereje sokkal inkább volt ösztönös és gyakorlati, mint a boszorkányoké, nekünk rengeteget kellett magolnunk is. Én is éjszakákat görnyedtem a könyvek felett és sokszor még most is elő kellett vennem, hogyha olyasmit akartam csinálni, amit ritkán szoktam és nem volt éppen naprakész a tudásom. Ám mint azt már ma sokszor elmondtam neki, nem voltunk egyformák. - Amennyire én tudom a felemelkedetteknek az ereje egy… féle. Tehát a villámod kiterjedhet viharrá, de sosem fogsz mondjuk vizet fakasztani a sziklából, nem fogsz gondolatot olvasni vagy holtakat feltámasztani. A warlockok és a boszorkányok repertoárja sokkal szerteágazóbb, vannak rúnáink is, de mint mondtam, ehhez nekünk szükségünk van egy fey szövetségére, és az, hogy pontosan miben mutat egy boszorkány tehetséget az nagyban függ a fey akaratától, aki bármikor dönthet úgy, hogy nem tetszik neki, amit a beavatottja csinál és megvonja tőle az erőt. Logikus következő kérdés, hogy te lehetsz-e ilyen beavatott, de erre „nem” a válasz, benned már nem férne el egy fey ereje is. Viszont ha eléred az ő állapotukat, akkor pedig már jóformán azt csinálsz ami az eszedbe jut mindenféle erőfeszítés nélkül. – kicsit ugyan tovább fűztem a gondolatot, de én is rögtön ezt kérdeztem volna, hogy lehetne-e mindet egyszerre, így inkább elébe mentem. Sajnos be kellett érnie a villámokkal, illetve amerre ez a fajta erő fejlődni tudott. Viszont ebben a korban már minden elektromossággal működött, nem csodálkoztam volna, hogyha ezt ki tudta volna idővel használni. Csöndben vezettem, ameddig Anubis a feyekről, a Fátyolról és a felemelkedettekről magyarázott, majd a végére behajtottam az udvarunkra, a nagy tengerre néző villánkhoz. Kiszálltam a kocsiból, majd kivettem a teli szatyrokat, amiket még a nap elején vásároltam a csomagtartóból, és mutattam az utat a nappaliba. - Ülj csak le a kanapéra nyugodtan, vagy akár kint a teraszon is beszélgethetünk. Addig hozok inni. Most nem kérdeztem meg, hogy mit szeretnének, mert a mai nap után egyértelmű volt, hogy alkoholra volt szükségünk, méghozzá sokra. Bár Siegfried nem ihatott a xanaxra, egy újabb ok volt, hogy miért szabaduljon meg tőle huszonnégy órára. Bepakoltam a hűtőbe a pitát, a különböző krémeket, hummuszt, töltött szőlőlevelet és a bárányhúst is, és kivettem három üveg sört, úgyis kellett a hely. Ez után kivittem a fiúknak, bárhol is telepedtek le és felbontottam mindenkinek. - Beszéltetek már a felemelkedett porhüvelyekről? – kérdeztem, amikor leültem. Rá kellett térnünk arra, hogy ez az egész nem csupa móka és kacagás volt.
[You must be registered and logged in to see this image.] Csak még szánalmasabb lennék, ha őszintén felelnék Anubisz kérdésére. Pedig rohadt egyszerű felelet, ha éppen tudni akarod az igazat. Arra gondolok, hogy semmim sincs, de ezzel is biztosan vitatkozna egy koldus. A cipőm például converse márka, meg ilyenek. Ben bácsi arra tanított, inkább vegyek kicsit drágábbat, de használjam évekig. Szerinte már mindent két évre csinálnak, ameddig a garancia jó rá. Különben nem gondolom a mágiáról, hogy egy csettintés és máris én leszek Thanos, csak rosszul fejezem ki magam. Ha feldúlt leszek, tök mindegy pozitív, vagy negatív értelemben, hülyén fogok beszélni. - Én szeretném gyakorolni, csak nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Elképzelésem sincs. Mindenhez jár útmutató, még az IKEA bútorokhoz is, különben az ember les, mint a moziban, hová dugja a csavarokat. Én is meredhetek a konnektorra, hátha rám vigyorog, de igazából feleslegesnek tartom. Ezért jönne jól egy térkép, bár a sértődött hangot, amit használok hozzá nem tudom honnan veszem. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy játsszam az agyam. - Ha Én idősebb Ascendant lennék, akkor igenis egy csomó könyvet írnék minden nyomorult kezdőnek, akik még nem is értik hogyan kell érezniük magukat. És leírnám az egész fejlesztési menetet, mert kapcsolási rajz igenis kell. Beszél belőlem a stréber, azután elhallgat, mert Shadira lényegében gyengéd pillantást vetek, amiért vágja ki az a Sidious. - Igen, értem miért kell és tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de egyszerűen semmi másom sincs az életben… Kezdem, amíg be nem vallom, amiről eredetileg hallgatni akartam. Sosem zárom el magam időben. Biztos ez is gyakorlás kérdése, de legalább sok személyiségfejlesztő könyv létezik, amik néha rád szólnak FOGJAD BE. Ebben nagyon béna vagyok. Mert én nem tudom befogni. Közben meg azért cudar menet lesz nekem leszokni ezekről. Tényleg tolok mindent már gyerekkorom óta. Shadira kezdetben szomorúan bámulok. Talán egy kicsit irigyen is, mert neki ott vannak a könyvek, meg rohadtul szeretnék vizet fakasztani. Különben elég gyakran vagyok szomjas is. Ugyanakkor az egész függhet egy tök szeszélyes istentől. Biztos észrevetted már mennyire vagyok szociális, meg hogy általában csak úgy nyüzsögnek körülöttem a jó fejek. Terecne remek példa. Ziher, hogy kifognám a teremtés legnagyobb pöcsfejét és lehet tudnék tejet fakasztania meztelen nőszobrok melleiből, de az is biztos, hogy hamar elapadna a dolog. - Akkor Anubisz nagyúr tud mindent feyként? Vagy ő is egy bizonyos dologhoz ért, mint nálam a villámok? Shadiya megintcsak jól járt az öreggel. Türelmes flótás, biztos nem fog tőle megvonni semmit, inkább a világ legnagyobb boszorkányává teszi. Hermione… Leszarom az utat különben, mert arra gondolok a ravatalozó felé megyünk, azt a környéket már úgyis láttam. Lüktető agyamnak, most fehérjegazdagabb táplálék minden, amit Anubisz mond. A hetvenkét isten résznél szemeim alig feltűnően nőnek vagy tíz centit. - Porhüvely pedig lehet halandó ember, de Ascendant is? Gondolom ez utóbbi finomabb, mert többet tud, ugye? Az ön teste is felemelkedett, ha nem tartja túl indiszkrétnek a kérdést? Ja, én lemaradtam, tök nyilvánvaló. Thor fogyatékos kisöccse vagyok. - Akkor Ön Anubisz úr emlékszik még az első néhány életére? Hogy ott Egyiptomban micsoda volt? Fáraó, herceg, kőfaragó, pap, kereskedő? Közben megérkezünk, és Anubisz nagyúr biztos nagyon örül neki, mert kezdtem az arcába mászni ezzel a nagy érdeklődéssel. Lehet, hogy szánalmas volt, de legalább nem gondoltam Terencere. Addig képtelenség például hányni. Aztán meg ez a durva birtok vonta el a figyelmem, de még az állam is leszakadt. Öcsém, én csak tátom mindenem. Na, ezért éri meg feynek lenni, ha tudni akarod az igazat, te is simán vállalkoznál rá és naná, hogy fel akarnád pörgetni, mint a Fallout játékokban. - És itt csak önök ketten laknak? Vagy kiadják coveneknek, vagy? Nyögöm szédülten Shadiyának, aztán amíg ő hoz valami inni bele is ájulok egy kerti székbe a teraszon. Gondolom nem baj. Igazából a sörnek nagyon megörülök. Shadiya tökéletes, nem hiába neveztem el magamban Wonder womannek. - Hú, köszönöm. Jó hideg is és úgy érzem, ha megöntöm vele döglődő idegeim nem robban fel azonnal a fejem. - Jaj ne, én nem akarok az lenni. Hogyan lehet bebiztosítani, hogy ne legyek porhüvely? Képtelen lennék még valakit elviselni a fejemben, tudják? És gondolom ez a fejlődésben is visszaveti az ascendantot. Iszom, addig se beszélek. Éppen elég szomjas voltam különben.
[You must be registered and logged in to see this image.]Ez a fiú kifejezetten gyorsan kerülte meg az erőfeszítés minden formáját és adta fel azelőtt, hogy egyáltalán huzamosabban belegondolt volna a problémába. Shadiya hasonlóan sérült múlttal rendelkezett, de benne volt annyi tartás és erő, hogy nem engedte előbugyogni, mint egy sértődött gyermek. Siegfried úgy tűnt gyengébb volt. - Ne ismételgesd. Túl sokat keseregsz a sorsodon, mintha egy felsőbb erő rendezte volna és annak várnád a szánalmát. Nincs ilyen erő, az istenek nagy része már nem figyel az emberek életére. Olyan, ami a siránkozásodtól szánalomra ébred pedig nem is volt soha. - mondtam neki, ahogy behajtottunk a kúria udvarára, megállva a terasz előtt. - Az Ascendantok különbözőek. Az erő csak a tiéd, belőled származik és csak te érted meg igazán. Ha olyan egyszerű lenne, hogy egy könyvben leírható legyen, már tömegével lennének ilyen kódexek az ősidőkből. Most nem voltam olyan megértő, mint a warlock halála után, de Siegfried kezdett elérni egy határt, ahol jobban járt a kemény szavakkal. Nem tudtam, milyen idős lehetett, de az élet úgy alakult, hogy nem maradhatott gyerek tovább. Vagy felnőtt az előtte álló kihívásokhoz, vagy elmenekült és becsukta a szemét. A fejsimogatás ideje elmúlt. - Tudom, amit tudnom kell. - feleltem neki kissé homályosan. - Az én hatalmam a Duat. A világ a halál után, a hosszú út a Sásmező felé, ahová minden hozzám rendelt lélek érkezik, néhány pedig ott is marad. De vannak erők, amik minden feyben megjelennek, mint egy átívelő megnyilvánulása az állapotnak. Például a belőlünk áradó erőtől a halandók teste meggyógyul, az elménk pedig képes kiterjedni és megérinteni másokat. De ez pusztán a létünk velejárója, nem kifejezetten mágikus tehetség, amire gondolsz. És igen, emlékszem a legtöbb életemre a Felemelkedésem után, noha nem mind Egyiptomban éltem le. De nem voltam fáraó soha, általában valamilyen számkivetett voltam. Pap, vajákos, varázsló, néha démon. Akkoriban az emberek még könnyebben elhitték az ilyesmit és ehhez mérten viszonyultak hozzám. Kiszálltam az autóból és helyet foglaltam Siegfried mellett, míg Shadiya besietett. Láthatóan elapadhatatlan kérdései voltak, de legalább eközben nem a saját magánya fölött kesergett. - Porhüvely bárki lehet, akiben lélek van, de a folyamat jár némi teherrel a testre nézve. Egyszerre csak egy tudat lehet ébren, így amíg a fey irányít, a halandó általában úgy éli meg, mintha kómában lenne. Másrészt egy fey erejét egy halandó teste csak bizonyos mértékben képes elviselni. Az emberek és boszorkányok hónapokig, az átkozottak kissé tovább, az ascendantok pedig általában két évig. Ez attól függ az erő mennyire tépázza meg a testet. Ha az adott fey nem használja sokat a hatalmát, vagy az ascendant teste hozzászokott, mert a saját ereje is hasonló, akkor akár tovább is. De a legellentétesebb ascendant is huzamosabb ideig használható, mint bármilyen más halandó. Ezért fognak vadászni rád, ha valaki megtudja. És nem pusztán az unseelie az, aki számára értékes vagy. Shadiya ebben a pillanatban lépett ki, mintha megérezte volna az elfolytott kapcsolaton keresztül is a beszélgetésünk tárgyát. A kérdésére csak bólintottam. - Érintőlegesen. Nincs biztos megoldás ellene, Siegfried, de elkerülhető. Seelie sosem lépne a testedbe, ha nem akarod. Egyszerűen nem tartjuk méltónak az erőszakot. Az unseelie gond nélkül megtenné, ha megtehetik, viszont ők még javarészt a Fátyol fogságában vannak. Ha nem keveredsz az őket szolgáló warlockok köreibe, biztonságban vagy. Jobbára.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem róttam fel Siegfriednek, hogy néhány megjegyzése már-már a hisztéria határát súrolta. Elég nagy sokk érte őt a nagybátyja halálával, és talán még nagyobb a mai napunkkal. Én sem voltam sokkal jobb állapotban, csak nekem megvolt az a szerencsém, hogy az ascendantok pátyolgatásával bármilyen személyes problémámat képes voltam elodázni. Nem ütöttem volna meg vele olyan kemény hangot, mint Anubis, de el tudtam képzelni, hogy jót fog tenni a fiúnak, ha egy erősebb hang rendre utasítja. Eddig ez a nagybátyja lehetett, akit éppen most veszített el, az apja mint mondta öngyilkos lett, ám neki magának még nem volt ideje, hogy a saját kezébe vegye az élete irányítását. Most meg kell majd tennie, kénytelen lesz, de lehet időnként még kaphat egy-egy „atyai pofont” egy feytől, hogy tovább lásson a saját fájdalmánál. Azt viszont tudtam, hogy hogyan álljon neki a gyakorlásnak. Ebben nem különböztek annyira a boszorkányok a felemelkedettektől, hiszen a betanult varázslatokon kívül mind kaptunk valami kis extrát is a saját istenünktől. Én is véletlenül bukkantam rá mi volt ez az ajándék. És az elveszitése megint fájdalmasan hasított az elmémbe és a szívembe, annyira, hogy egy pillanatra meg is rándult a kormány a kezem alatt. De próbáltam a fiúra koncentrálni. Muszáj volt, mert a védelmem, amivel egyben tartottam magam, már repedezett. - Az erődnek vannak spontán megnyilvánulásai is, csak meg kell figyelned, hogy milyen körülmények között történik, megtalálni a közös pontot, ami táplálja a mágiádat. Amikor megpróbáltál megvédeni Terence-től egy pillanatra mintha ledobtál volna magadról valami láncot, ami addig megbénított, és képes voltál egészen hatásos elektromosságra. Valahogy ezt kéne újra alkotni, csak valós veszély nélkül. Ez után hagytam, hogy beszélgessenek, ameddig haza nem értünk. - Mi ketten, illetve még egy első generációs felemelkedett lánynak adunk átmenetileg otthont. Az egyiptomi coven bérli nekünk ezt a villát, az ő pénzükből megy a dolog, nem a temetkezési vállalatból. – válaszoltam mosolyogva a fiúnak. Az emberi munkánkból nem telne ilyenre, de a boszorkánykör szerint egy istennek csak a legjobb járt, így képesek lettek volna egy egész várat is kibérelni nekünk, ha azt találta volna Anubis méltónak. Ez valamivel azért kisebb feltűnést keltett. Amikor kimentem a teraszra a sörökkel, akkor úgy tűnt tényleg pont a porhüvelyek témáját boncolgatták. - Valószínűleg ma is ez volt veled a céljuk, hogy Decarabia porhüvelyként használhasson téged. Anélkül egy feynek elég kevés befolyása van a világra. Ezért kell eltitkolnod, hogy mi vagy, csak azoknak mondd el, akikben feltétlenül megbízol, a saját érdekedben. Különben, ha a warlockok megtudják mi vagy, a célpontjukká válsz, mert értékes porhüvely lennél. A másik csapat pedig akitől tartanod kell azok a vámpírok. A véred olyan nekik, mint a legjobb bor, imádják, ezért vadásznak a fiatalabb és még gyengébb felemelkedettekre, hogy utána eladják őket vérszolgának. Aeryn, a lány aki velünk él egy évig volt egy vámpír rabszolgája, onnan hoztuk ki. Ellenük nem tudom, hogy lehet védekezni, hogy ne szagoljanak ki, de a nyers erő többnyire megoldás. Értékes vagy nekik, de annyira nem, hogy a végletekig elmenjenek érted. Ja igen, alakváltók is vannak, de tőlük nincs miért tartanod. – dőltem hátra miközben én is belekortyoltam a sörömbe. - Szóval máris nem igaz, hogy nincs semmid és senkid. Van egy rakat ellenséged, ébredező varázserőd, két nilid, akiktől lehet kérdezni, és igazából jópár sorstársad is. Egy ajtó bezárult, kinyílt egy másik érdekesebb.
[You must be registered and logged in to see this image.] Úgy tűnik nekem kell megírni azokat a könyveket, majd ha megint megszületek, teljesen más személyiséggel. Most csak a nyomorult Sigi sagája menne valami népi sirató stílusban. Baromi lehangoló lehetek, kb. ezredszerre cseszek fel egy Istent, csoda ha 24 óráig el tudnak viselni. Most már talán csak 23, de nincs telefonom, hogy megnézzem. Hátha állítottak be ébresztőt, vagy elüti valami random kakukkos óra: Húzzak most már a vérbe. Némán bámulom a conversem és sajnálom, hogy túltoltam. Elég új még nekem, hogy nincs Ben bácsi, meg gyilkos vagyok, cirka néhány óra leforgása alatt még istentanonc is. De felesleges lenne védekeznem, azt hiszem egy ilyen kemény fickó nem értené meg. Bőgni is kár, vagy csak azért nem kezdem el megint, mert most már annyira ciki lenne, hogy előbb ölném vízbe magam. - Oké Közlöm szárazon a cipőmmel, aztán dacosan még azt is. - Akkoris megírom! Igazából nem számít, ők már túlvannak rajta, nekik tuti nem segítség, de… főleg ha tök egyedül kell csinálnom az egészet, mint amikor a botfülű autodidakta módon gitározni tanul, segít minden tapasztalat. Ott ismételgeti baromi hosszú összetett mondatokban mi minden kell hozzá lelkileg, hogy istennek tanulj ki, ahogy Shadiya mondja és majd én lökdösöm leszokóban lévő, beteg agyam az elektrosztatikus táplálék felé, széllel. Kenyér és víz, szél meg villám, illik hozzám azt hiszem. - Akkor majd kísérletezem, köszönöm. Érkezik tőlem Shadiyának a nem túl eredeti felelet. De nem bírom most originálban nyomni, mert biztos hozzátenném, hogy jaj a picsába, de mi a frászt csináljak? Gondolkodom én, ütemes biccentés a földnek, ha hiszed, ha nem, folyton ezen járnak azok a fáradt, xanaxra éhes fogaskerekek, hogy a manóba fogom csinálni, ezért akartam rögtön lenyelni egy könyvet. Mondjuk nők nélkül minden nehezebb. Ha nincs sikító csaj, aki bajban van, akkor megint nyalogathatok egy villanykörtét. Pont ezért kell leírni, hát nem értik? Csak felbukkan a Sásmező is, nem álmodtam! A medic szerepe sem lesz rossz. 5000 év múlva majd kézrátétellel gyógyítom a sugárfertőzött embereket. Az elme dolgait viszont nagyvonalúan felejtsük el nekem úgy hatvan évig. Mondjuk kit akarok becsapni, hogy addig húzom? Frászt, hálát adok, ha itt rohadok még a jövő héten is. Világos, amit Anubisz mond, de meglep, hogy nem fáraóként indult, meg az olyasmi, mint démon. Gondolom nem szó szerint, egyszerűen ráfogták, az is szopacs lehetett. Viszont aztán ilyen kecót kapott egy coventől, mint megtudom, egy Wonder womannel, nem rossz. Azt mondjuk nem vágom a lány mit tett egy ilyen lakásért, de biztos baromi drága a bérleti díj, plusz én ne is álmodjak hasonló felajánlásról, kb. szart sem ér, amit mondok. - Hát tuti drága a lakbér, de szép, csak azt akartam mondani szép. Igyekszem összeszedni magam és mondani, amit az emberek elvárnak egy épkézláb beszélgetésben, ahol nincs helye a felakasztott apámnak. Csak Terencenél volt és ki is nyírtam érte. Szóval a sörrel is csínján, mert az alkohol szuper oldószer, aki gyenge mind nyakig mászik ölelő karjaiba. Így már le is teszem, miután kortyoltam kettőt és figyelek tovább. Nem mintha a két év baromi sok lenne, de a néhány hónapnál lényegesen jobb üzlet, vagyis ez mind elég rossz hír nekem. Azt viszont már nem merem megkérdezni, mit tehetek azért, hogy védelmet kapjak Anubisz nagyúrtól, fejem is csak azért van még szerintem, mert értékes vagyok testnek. Mivel ő azt mondja nem csak unsheelie, automatikusan a seeliet nézem cukros bácsinak. Nekem kell megoldanom, hogy ne zuhanjak két évre kómába, ezt ugyanis nem engedem meg magamnak, vagy nekik. - Gondolom egy ascendant is ugyanúgy "kómába" zuhan testbirtoklás esetén, igaz? Értem, akkor majd kitalálom hogyan védekezzek. Akkor vannak olyan ascendantok, akik önként felajánlkoznak egy sheelinek, de miért jó az nekik? Vele ez történt, ha erőszakkal nem kaparta le valakiről a gúnyát, bár tök varázslós feje van az embertestének, merész leszek és előre megajánlom neki az ascendantot. Már megnyugodnék, mert ha kinyírtam Terencet… Szóval föltöltöm elemeim és jöhet egy rázós nap, ha esetleg megtetszenék valakinek. Mégiscsak olyan ez, mint lehajolni a szappanért az Alcatrazban. - Dehogy, nem mondom el senkinek. Vágom rá plekniből, ezek után az igazi nevem sem. Jocó vagyok Új-Zéladról. Jöhetnék azzal is, ki a túrónak, de szégyellem önmagam előtt is. - A mik? Álljunk meg a vámpíroknál egy pillanatra. Az idétlen röhögés nekik szól. Mi van? Shadiya viszont teljesen komolynak tűnik, amikor a véremről beszél, úgyhogy elkushad bennem Edward Cullen nyomora. Vérszolga. Baromi jól hangzik, ez kell még ide. - Tehát léteznek vámpírok, akik ellen használ a foghagyma? Tűz, nap? Szóval a csaj vámpír rabszolga volt. Lehet ezért kapott itt egy szobát, mert valami traumatikusat csináltak vele, vagy rajta van egy feketelistán. Én mondjuk csak nyafogok, szóval elleszek az utcán, amíg eladom Ben bácsi házát. De akkor is, vámpírok? A nyers erő is szarul hangzik, mert nem akarok gyúrni, ha viszont örökölnék egy kicsit Flashtől is… Szarok én a szégyenre, meglátnék egy ilyen vámpírt, tuti elrohannék, hacsak… - Úgy néznek ki, mint egy normál ember? A vámpírok? Várjunk, mik? Mivé váltanak? Ugye nincs vérhiúz, mert lehet kiszálltam. Röhögök tovább kínomban. Vagyis van egy rakás gondom, ami izgalmas. - Klassz. Igazából ez pont olyan, mint a Pókember Nincs Hazaút vége. Túrok bele a hajamba, a kezem Ben bácsi reumájáé is lehetne. De ezek szerint majd hordok a zsebemben foghagymát is, tök alaptalan félelem volt, hogy az életbe soha nem csajozok be. Foghagymával már…menni fog. A többit majd kitalálom, mert kérdezem a niliket. - Bocs, mi az a nili? Most fog kiderülni, hogy a covent E.T üzemelteti, aki szelídített umplalumpa.
[You must be registered and logged in to see this image.]A gyerekes kifakadásra csak lehunytam a szemem és aprót sóhajtottam. Ha két magyarázatból nem értette meg, miért lenne teljesen haszontalan egy későbbi gyógyító, látó, esetleg halotthívó Ascendantnak bármi, amit ő egy könyvbe leírhat, harmadikra nem volt értelme pocsékolni az időt. Legalább ez rákényszeríthette, hogy fókuszálja a gondolatait és megpróbálja megkeresni az ereje forrását. - Ahogy Shadiya mondta. A Felemelkedettek ereje olyan, mint egy félig teletöltött agyagkorsó, amin van egy apró lyuk valahol. Ha véletlenül úgy forgatod, a víz kifolyik belőle. Ha sokszor történik, rájöhetsz, hol van a lyuk és tudatosan is előhívhatod. Ha meg akarod tanulni használni, ez lesz a módja - addig keressük azt, ami véletlenül előhívja az erődet, míg fel nem figyelsz rá. Kissé bugyuta leírások voltak ezek, de a vizualizáció Shadiya esetében is sokszor segített megérteni neki az egyébként szavakkal leírhatatlan éteri dolgokat. Mint a kávé és a tej, vagy most a lyukas agyagkorsó. - Ha egy seelie szállja meg a tested, ez nem ennyire egyértelmű. Mi általában megegyezünk a felajánlkozó emberekkel, noha sokan kérik, hogy pusztán egy hosszú alvásnak tűnjön a két év. De előfordulhat, hogy a seelie puszta megfigyelő és csak olyankor veszi át az irányítást, ha szükség van az erejére. Az írek legendás Cú Chulainn-je, Lugh felemelkedett fia állítólag hajlamos volt a legnagyobb csatákban kifordulni önmagából, mintha egy egészen más tudat költözött volna a testébe, ami csak rombolt és pusztította az ellenségeit - és néha a szeretteit is. Lugh ugyan nem ismerte el, de én gyanítottam, hogy megegyezett egy unseelie-vel, vagy valamelyik agresszívabb seelie használta porhüvelyként. De ez pusztán találgatás volt. - Általában épp ezért vállalnak egy ilyen alkut. A sajátjukat felülmúló erőt kapnak és egy végtelen bölcsnek tartott istent, aki cselekszik helyettük. Mások pusztán segíteni akarnak és alázatosan feláldoznak két évet az életükből, hogy valami nagyobbat szolgáljanak. Megint mások egyszerűen érzéketlenné válnak, belezsibbadnak az életbe és nem érdeklő őket, mi történik a testükkel. Az ilyen fásult lelkeket általában a covenek győzik meg, hogy egy fey porhüvelyeként még hasznosak lehetnek. Ez kimondva kegyetlenül hangzott, de sajnos a valóság ilyen szomorú történetekre épült. Mint egy torony, aminek a teteje ugyan gyönyörű volt, de minden alapköve vérrel és szenvedéssel tapadt a fölötte lévőkhöz. A vámpírok láthatóan újabb meglepetésként érték, ahogy az alakváltók és más fey mesterkedéssel létrehozott lények, akik a modern időkben a mesékbe vesztek. - A fokhagyma nem kifejezetten. A napfény igen, noha ezzel ők is tisztában vannak, ezért javarészt nem fogsz velük fényes nappal találkozni. De az olyan banális módszerek, mint a kézi fegyverek sokkal biztosabb megoldást jelentenek. A világ rengeteg olyan lényt rejt, amit eddig mesének hittél. Javarészt ilyen-olyan nagyhatalmú feyek teremtményei, mint a daimónok vagy a szfinxek, néha azonban tragikus ókori történetek elfajzásai. Az első vámpír egy fey volt, aki sem a seelie, sem az unseelie közé nem volt hajlandó csatlakozni. Helyette megragadt egy köztes állapotban, magára vonva mindkét oldal dühét. Ezért lett eltiltva a napfénytől, viszont képessé vált továbbadni az állapotát egyszerű halandóknak is. Manapság azonban leginkább vérivó paraziták. Az alakváltók ugyanennek a fey vérvonalnak az elfajzásai, bár bevallom, az ő eredetük homályos számomra. De igen, léteznek. Hiúz, farkas, sivatagi oroszlán, bármi, aminek karma van és vadászhat. A Közel-Kelet emberei gyakran hitték őket dzsinneknek. Legalább is azokat a vadakat, akik az oázisok körül portyázva hol gyönyörű nőként, hol vérszomjas bestiaként jelentek meg az eltévedt vándorok előtt.
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem tudtam mennyi idős lehetett Siegfried, de a dac, ami benne volt leginkább a kamaszokra volt jellemző. Akkor is megírja a könyvét, majd sértődötten rávágja, hogy bár köszöni, de kísérletezik akkor maga, mintha épp most tagadtunk volna meg tőle minden segítséget, ami az ereje felfedezéséhez kellett volna, pedig ilyesmit nem tettünk. Csupán próbáltuk elmagyarázni neki, hogy a dolog sok gyakorlást igényelt és nem volt olyan egyszerű mindez mint a könyvekben vagy a sorozatokban, ahol főszereplőink bemagolták az igéket és a kézmozdulatokat, esetleg meglengettek egy varázspálcát és onnantól minden működött. A lélek ennél sokkal bonyolultabb szerkezet volt. Anubis azért megkísérelt még egy hasonlatot, hogy magyarázzon, és a fiúnak rendkívül nagy szerencséje volt, hogy egy ennyire türelmes isten talált rá, bár az ő idegszálain sem lehetett a végtelenségig táncolni, ezt túlságosan jól tudtam. Én már nem tettem hozzá semmit, csak sóhajtottam egy aprót, és inkább csöndben tettem meg a maradék – egyébként rövid utat hazáig. Szükség volt arra a sörre, nem csak azért mert komoly dolgokról volt szó, hanem mert minden ami mögöttünk állt szintén elég komoly volt. Nagyot kortyoltam az italból, ameddig a porhüvelyekről társalogtak, fontos téma volt, főleg a ma történtek fényében. - Anubis mostani porhüvelyével nagyjából ez történt. Én ugyan nem ismerem, az túl sok bonyodalomhoz vezetett volna, de akiknek az volt a feladatuk, hogy lehetséges porhüvelyeket találjanak, azt mesélték, hogy Karim is el akarta dobni magától az életét. Nem kellett sokat győzködni, hogy ha neki már úgy is minden mindegy volt, akkor akár segíthet is nekünk, két év után, vagy amennyi ideig még használható a teste, majd eldönti, hogy még mindig a Duatba akar távozni, vagy kezd valamit magával. Ha az utóbbit választja természetesen minden segítséget meg fog kapni hozzá. A boszorkánykörök elég sok mindent tudnak ajánlani, főleg egy ilyen szolgálatért cserébe. A pénz volt ezek közül a legkevesebb, de az embereket ezzel is remekül lehetett motiválni. Nem tud egy ascendant olyan árat mondani, amit a coven ne fizetne ki azért, hogy két évig egy fey porhüvelye legyen, főleg ha egy erős isten szállja meg, aki rengeteget tud segíteni akár a harcainkban vagy a halamunk és befolyásunk növelésében. Ez mindent megért, főleg hogy nem volt túl sok jelentkező. A vámpírok eredete nekem is új információ volt, így érdeklődve hallgattam a nagyurat, miközben lassan kortyolgattam a söröm. Szerencsére hamar megéreztem, ahogyan a tagjaimon kellemes zsibbadás lesz úrrá, bár jelen lelkiállapotomban lehet később még megnéztem volna, hogy volt-e itthon valami töményebb is. Majd később. A vérállatokról még annál is kevesebbet tudtam, egyszerűen nem volt dolgom velük, csak annyival voltam tisztában, hogy léteztek és többnyire ragadozók voltak. - Nilinek hívnak minket az ír boszorkánykörök. A nílusit becézik, de valahogy megtetszett. – vontam vállat. – Igyekszünk velük jóban lenni, besegíteni az ügyeikbe, cserébe ők is segítenek nekünk. Különösen hasznos, hogy nekik jópár beépített emberük van a rendőrségnél is, tudjuk kit kell felhívni, hogy szóljunk, ha az ügy természetfeletti és sikálják el valahogy. Az új Pókember filmet még nem láttam, nem nagyon volt időm moziba menni mostanság. A lényeg viszont az, hogy új életed kezdődik mától, de nem vagy benne egyedül.
[You must be registered and logged in to see this image.] Lyukas köcsög vagyok. Tetszik a hasonlat, mert rögtön előttem van, ahogy szivárog vagy ezer helyről. Sokat bólogatok, mert 3D-ben a képem előtt lebeg az egész, ahogy pörgetem a köcsögöt. Mégis megakad valami a torkomon. - Keressük? Biccentek tovább értetlenül, hiszen eddig azt magyarázták nekem, hogy könyv nélkül kell tök egyedül kitalálnom mivel tömöm be, varázsoljak agyagot a semmiből, meg ilyesmi. Van már tervem, elképzelek egy háremnyi bajba jutott jó nőt, hiszen akkor aktiválódott. Vagy ha Harry mentén haladok, mesterségesen félek és leszek ideges. - Kérdezhetek valamit nagyúr? Az ön…teste eredetileg alszik, vagy van amikor ő beszél magából? Csak feltételezem, hogy nem szedi le fejem ennyi barom kérdésért, de megjegyeztem a kijáratot, ha eldurvulnának a dolgok. Morbid módon az utóbbit totál meg tudom érteni. Én is voltam tompa és agyhalott, amikor egy vállvonásban fejeztem ki magam. Sőt az a jobbik állapotom. Elméletileg az előző két példában is van ráció, mind kap néhány rövid biccentést. Rohadt lehangoló Karim története, az az igazság. Olyan lesújtva hallgatom Shadiyát, mintha én lennék a srác anyja. Mennyi lehetett? Max. harminc? Mintha odaadná az ember a saját szívét, mert neki már nem kell, dobogjon másnak. - Sajnálom. Ha érzékeli, hogy mi minden történik addig Mr. Anubisszal, talán feldobja egy kicsit. Akaratlanul is Shadiyára téved pillantásom, nem volna rossz ilyen nőről álmodni. Boszorkány kör biznisz, megjegyzem magamnak, bár fogalmam sincs hogy lehet felismerni őket. Eggyel több bibircsókuk van? - Mit gondolnak, érdemes lehet csatlakozni egy ilyen boszorkánykörhöz? Mondjuk alkuért cserébe, hogy segítenek megtanulni valamit, vagy védelmet biztosítanak, amiért az ember mondjuk… megszereli a vezetékeket? Vagy nekik nem biznisz csak testekkel kereskedni? Mert azt nem árulnám egyelőre. Aztán ki tudja, lehet totál Karim leszek és jelentkezek, mint lyukas köcsög. Nem mintha ettől a testtől bárki elájulna, ha engem kérdezel. Már nem kövér, de mégiscsak elég…hajas. Jó hír nekem, hogy nem kell null huszonnégy foghagymát zabálnom. De ezek szerint éjszakai partikra se megyek. Nem mintha kocsmatúrázós fazon lennék. Ez a sör például totál elég lenne hozzá, hogy sac per kábé becsípjek, ezért figyelek oda, hogy csak böködjem az üveg peremét, mint egy kontrollvesztett légy. - Ezüsttölténnyel? Tehát meg kell tanulnom lőni is… Jegyzem fel magamnak azt a változatot, ahol eljárok valahová (fényes nappal) éles fegyverrel gyakorolni, mert a ps kevés lesz. - Wo…várjunk. Akkor léteznek sárkányok? Mindig megakasztom szegény mindenhatót, de ez egy olyan kérdés, ami sajnos jelenlegi lelkiállapotomban is felbuggyan ajkamról. Igazság szerint már a szfinxnél elég izgatott lettem. Különben ez a vámpírsztori teljesen eredeti. Tetszik. Még akár arcok is lehetnének. De bőven elég így E/3-ban hallani róluk, ha engem kérdeznél róla. - Az elég Wowos…de tőlük hogyhogy nem kell félni? Nem akarnak lelepleződni, szóval nem fog rám támadni a nyílt utcán valami rinocérosz? Egy vérnyúlnak is simán lehet finom valamim. Elhívnám Shadit moziba, ha nem lenne pasija, de itt ül mellettem egy Isten… Meg aztán elcsesztem már a dolgokat, valószínűleg totál elegük van belőlem. Gyorsan elkergetem a film szomorú végét lelki szemeim elől és a Nilis boszorkányok járnak a fejemben szabbatot. Nem lenne rossz kapcsolatba kerülni eggyel, bármi lenne a törvénnyel, hivatkozhatnék Bibircsókra. - Lehet náluk küldetést vállalni? A nem egyedült úgy kell érteni van még a lány, aki itt lakik? Mert alapból az ascendantokra sincs ráírva, hogy Felemelkedett. De…mit lehetne így csinálni? Tanuljak együtt a lánnyal? Csak ő gondolom nem villámisten lesz. Megnézném mit tud, már csak azon kellene felül emelkednem, hogy nőnemű. Valahogy velük alapból - 10 karizma, már a Helló-nál cseszhetem. Nem úgy ejtem, mint Adele.
[You must be registered and logged in to see this image.]A beszélgetés lassan olyan témák felé folyt, amely talán túl személyes és bensőséges volt egy sör melletti csevegéshez a házunk teraszán. De mivel a fiatal Felemelkedettre majdnem ugyanez a sors várt, gondolom kíváncsi volt én rosszabb voltam-e az ellenségnél. - Az én testem nem akar ébren lenni, ez volt az alkunk. Ő nem beszél az én nevemben, én nem szólok helyette. Éppen ezért bocsáss meg, Siegfried, de nem szeretnék többet beszélni erről. Nem érzem a tisztemnek olyan dolgokat elmondani, amit egy ilyen áldozattal osztott meg velem. De ha pusztán az érdekel egy seelie fey mennyire kegyetlen a porhüvelyével, a válaszom az, hogy nincs mitől tartanod. Egyikünk sem tenne olyat, amit erőszakkal vagy cselszövéssel kell elérnie, mert az ilyen fey kitagadásra kerül a köreinkből. Akkor olyanná válik, mint az ellenség. Annak minden következményével. Valójában igazságosabb lett volna, ha ez sokkal nagyobb büntetést jelent, mint amennyire most korlátozta az unseelie-t. Ha a Fátyol mögött maradtak tényleg lesújtottak volna rájuk, sokkal kevesebb veszély fenyegette volna az embereket. - A puszta haszonért? Nem. A boszorkánycovenek feltétlen elköteleződést várnak a tagjaiktól, nem igazán üzletelnek pusztán védelemért. És ahogyan sokan, ők is hatalmas értéknek látják a Felemelkedetteket. Olyan értéknek, amit ki kell aknázni, és ez többet jelent a... vezetékek megjavításánál. De ebben azt hiszem nem én vagyok igazán illetékes. - feleltem Shadiya felé pillantva. A teljes igazság az volt, hogy felemás tapasztalataim voltak a boszorkányokkal. Ezért is volt ilyen ritka, hogy valaki a beavatottammá vált, a Fátyol óta pedig igazán különlegesnek kellett lennie. Mint Shadiya. - Az ezüst egy kifejezetten rossz anyag tölténynek. Meg fegyvernek általában. Sárkányok csak a keleti Távoliak köreiben léteznek, főképp azok között, akik fitogtatni akarják az erejüket, de úgy, mint a váltók nem. Ők azért nem jelentenek rád külön veszélyt, mert nem jelentesz nyereséget. Ők nem tartanak különösen ízletesnek, csak épp annyira, mint minden embert. Ne kóborolj éjszaka a városon kívül és nem fog bajod esni. - feleltem felvont szemöldökkel. Ilyen mértékben nem értettem a bőreváltók erejéhez vagy gyengeségeihez, akár lehetett is valami érthetetlen gyengéjük az ezüst. - Duncan felügyelő, a rendőrség egyik boszorkány tagja néha megkeres minket olyan ügyekkel, amiben segíthetünk. - feleltem a küldetésre vonatkozóan. - És nem, Aeryn... hogyan is nevezik manapság? Kinetikus, azt hiszem. Az ő ereje a lendület. Képes mozdulatlan tárgyaknak lendületet adni, vagy épp elvenni. Ha teljesen felemelkedik, akár az egész földet is képes lehet mozgatni, mint Geb. De Shadiya elmondta, hogyan fogunk nekilátni. Megkeressük, milyen körülmény veszi rá az elméd, hogy megtalálja a benned rejlő erőt. De nem ma. Ma pihenünk.
[You must be registered and logged in to see this image.] Siegfried kérdései teljesen logikus gondolati útvonalakat jártak be. Egyrészt tudni akarta milyen világ fogja körbevenni őt innentől, hogy ő hogyan fog tudni ebbe beilleszkedni, és teljesen érthető módon – ráadásul jogosan – aggódott is a saját biztonságáért, aminek zálogát abban látta, ha más, mágikus képességű emberekkel veszi körbe magát. Az ötlet kiváló volt, sajnos a boszorkánykörök voltak azok, akik sajnos nem egészen illettek ebbe a képletbe. Pedig jó lett volna, ha ennyire egyszerű lett volna, ha lehetett volna velük ilyen kétoldali megállapodásokat kötni, de sajnos nem voltak illúzióim nekem sem afelől, hogy kihasználnák a fiút, nagyjából ahogy Anubis leírta. Nem, nem ahogy leírta, a helyzet ha lehet ennél még rosszabb volt. - A boszorkányköröket úgy képzeld el, mint a szektákat, mert tulajdonképpen azok, csak az ő isteneik tényleg igaziak, és tényleg képesek a mágiára sok más klasszikus szektával ellentétben. De sajnos az alap ugyanaz. Elvárják, hogy feltétlenül higgy abban, amiben ők, és hogy minden tetted a kör egészének a javát szolgálja. Nincs üzlet, ha beállsz közéjük, onnantól az életed, a jövőd az övék. Cserébe persze sokat is adnak. Valóban meg tudnának védeni, valamennyire tudnának tanítani, nem lenne többé gondod arra, hogy tető legyen a fejed felett és étel az asztalodon, vagy hogy miből fizeted a tandíjadat, feltéve persze ha k is hasznosnak látják a szakot, amit választasz. Az, hogy felemelkedett vagy, tényleg nagyon értékes az ő szemükben, egyrészt mert nem kell figyelembe venned, hogy mit akarhat a fey, aki beavatott, feletted tényleg csak a coven vénei állnának, ami persze nekik egy nagyon tetszetős pozíció. Mágikus kézifegyver a zsebükben. Sokáig, talán évekig nem is kérnének tőled semmit, csak a jót látnád. De ha úgy alakulna egészen biztos, hogy még arra is rávennének, hogy legyél porhüvely, de úgy, hogy te is elhidd, hogy ezt akarod. Ez így valójában elég rettenetesen hangzott, és még én sem mondtam ki ezt soha így. Sőt, még csak meg sem fogalmaztam soha, és ez az éles kritika, amivel a coveneket illettem megrémített. Hiszen én is része voltam mindennek… Ha egy seelie porhüvelynek akart volna, akkor gondolkodás nélkül alávetettem volna magam az akaratuknak. Eddig is megtettem bármit, amire utasítottak és ez után is megtettem volna. Hittem, amiben ők hittek, még mindig. Nem voltak rosszak a céljaik önmagukban, de ezek a célok felül álltak mindenen. - Sok felemelkedett elbujdosott a világ elől a saját biztonságuk érdekében. Vannak közösségeik, de tőlünk is védik magukat, így nem tudom, hogy találhatnád meg őket. Valószínűleg idővel ők fognak megkeresni téged. És ott van még a S.P.E.C.T.R.E. Gyakorlatilag egy seelie vezette katonai szervezet, akik talán századok óta készülnek rá, hogy az unseelie-vel harcoljanak. Emberek és felemelkedettek közösen. Ha harcolni akarsz, ők kiképeznének, de az tényleg egy hadsereg. Régóta keressük velük a kapcsolatot, hogy segítsük őket a harcban, de ők sem kedvelik túlzottan a boszorkányokat, Haszin, a nagynéném úgy fogalmazott, hogy szerintük időzített bombák vagyunk, hogy mikor állunk át a sötét oldalra. – mosolyodtam el keserűen. - Szóval, ahogy Anubis nagyúr mondja, a helyi covenekkel jó a viszonyunk, és a rendőrség boszorkányaival is együtt működtünk már, elég nagy előny, hogy hozzáférünk a halottas házakhoz. Ami azt illeti, nagyon sok a lehetőséged. Nem kell társulnod senkivel, de mindenki szívesen fog látni, akivel igen, cserébe, hogy az erőd a rendelkezésükre bocsájtod. Beleittam a sörömbe, mert sokat beszéltem egyszerre. Ma már tényleg pihennünk kellett, megterhelő napunk volt, de még az előtt kellett belekezdenünk a kiképzésbe, hogy Siegfried újra követelte volna a gyógyszerét. - Telekinetikus. – mondtam Anubisnak a pontos terminológiát. – Holnap délelőtt érdemes lenne nekiállnotok az alapoknak, utána eldöntheted, Sigi, hogy hogyan szeretnél tovább haladni. Marasz velünk, próbálkozol egyedül, vagy szeretnél egy nagyobb csoporthoz verődni. Lőni meg elvihetlek magammal, én is járok mostanában, és meg kell mondjam néha hasznosabbnak érzem, mint a mágiát magát. Főleg most lesz hasznos, hogy mágiám már egyáltalán nem is volt. Vajon a S.P.E.C.T.R.E. befogadott volna egy erejét vesztett boszorkányt? Áhh, a coven sosem engedte volna…
[You must be registered and logged in to see this image.] - Hű Összegzem okosan, amit Anubisztól hallok. Aztán gyorsan közlöm azt is, a világért sem akartam tolakodni. Ben bácsi szerint ez fontos, mert állandóan csinálom. Továbbra se gondolom vonzó dolognak, ha benned laknak. Respekt pont jár nekik, hogy valamelyest lágyan csinálják, mégsem sokban különbözik az erőszaktól, ha érdekel a véleményem. Mert ha belegondolunk olyan intim pillanatokba, mint a vizelés, te csinálod, vagy a benned lakó fey irányít? Nem mindegy ki fogja a kormányt. Ezek a covenek is csak egy fantasyban szimpatikusak. Arcom egyre sötétebb kifejezést ölt, ahogy minden gonosz kis szegmens helyreáll a fejemben. A kösz nem elve alapján hozzájuk sem szaladhatok. Shadiya ráadásul tudja, belülről látja az egészet. - Világos és logikus azt hiszem. Kösz, hogy nem köntörfalaznak, simán betévedhetnék alamizsnáért egy ilyenbe. Biztos nem lehetett egyszerű menet felnőni náluk, ugye? Vagy most már Anubisz rendelkezik a dolgaival? Lehet megint tolakodom, de nem vágom kihez muszáj hűnek lennie, csak azt feltételezem valakihez kötik. Megrágott ajakkal figyelem Shadit egy ideig, nem túl sokáig, nehogy lássa a tépelődő együttérzést. A lényeg, hogy mindenkinek szar, aki nem Anubisz. Valljuk be őt már nem sok minden hatja meg. Ajkam tátva felejtem, legalábbis amíg lelki szemeim előtt lebeg legalább egy vyvern. Oké, vérelefánt sem fog rám taposni, túrázni kifejezetten utálok, az engedelmes bólogatás megvan. - Köszönöm Nagyúr, esetleg…egyszer majd a keleti Távolit meg lehetne látogatni, csak hogy mindenképpen lássak egy sárkányt, mielőtt meghalok? Bakancslista. Magyarázom. Lehet megtanulok hieroglifákat olvasni, ha ad valaki térképet, bár megemlíteni nem merem, még leszedi a fejem mint a könyves témánál. Most nagyon örülök neki, hogy a nyakamon ül és bátorítóan billeg újdonsült Nili mecénásaim felé. Szóval van valami zsaru, akinél lehet vállalni ilyesmit, de nem tudom mennyi TP jár érte… Aeryn hallatán valamelyest úgy marad a szám. Milyen menő már! Ha lehetne választani én is azt kérném, az egyik legszuperebb szuperhős képesség! Oké, nem csoda, hogy befogadták, maguk mellett akarják tudni azt, aki egyszer megpörgeti a földet. Ehhez képest én csillagszóró vagyok. Katonának lennék a legszarabb. Nem bírom, ha ordibálnak velem, meg kislánynak hívnak. PTSD tornáról. Gyorsan rázom is a fejem, alaposan megfájdul, az infók néha összebunyóznak. Egy-kettő biztos sikoltva tapad az amygdalámra. - Ez is olyan, mint a politika, a pártok sosem működnek együtt, hiába egy a cél elméletileg, végülis az emberiségről van szó… Bénázom egy sort a sörömmel, amíg Shadi kiegészítette Mr. Anubiszt, félig feldőlt, de elkapom. Egy jó nagy korty ömlik kézfejemre, onnan szürcsölöm fel. Emellett gondolkodni bizonyos lehetőségeken nehéz . Senki nem mondott határidőt, de úgy érzem agyon nyom egy ketyegő. A többes szám így már nem csúszik ki sehová, bármennyire is királyi egy Isten feltűnik ez-az. Úgyhogy a sört lerakom és csak nézem felváltva Anubisz és Shadiya Nili kettősét. - Várjunk. Az opció, hogy önökkel maradok? Anubisz nagyúr mutat nekem valamit holnap? Mármint én azt hittem totál egyedül kell kitalálnom mindent, mert ha lejár a 22,5 óra gyorsan le kell lépnem. Azért szerettem volna könyveket, de ezek szerint számíthatok segítségre? Nagy levegő, mert tuti el fogom szúrni, ha megkérdezek még valamit. - Igazán hálás lennék, tényleg egy bármiért is… A fegyveresidért szintén, amiről lövésem sincs, bár nem igazán akarok a terhükre lenni, az az igazság, hogy kicsit be vagyok szarva! Tárom szét a karom kínosan, még fojtott nevetés is vegyül bele, írjuk az idegi kimerültség számlájára. - Ben bácsi szelleme labdába sem rúghat mindazok mellett, amit elmondtak és totál egyedül nézni ezzel szembe nem biztos, hogy menne. Főleg xanax nélkül, de ezt már nem teszem hozzá, zavaromban felhajtom a sörömet.
[You must be registered and logged in to see this image.]A történelem során több boszorkánycoven, szekta, kultusz, akárhogy is nevezték magukat, döntött úgy, hogy az én utamat követi. Hogy nekem szolgál, nekem áldoz, az én szavaimon függnek, de a legtöbbször az ilyen szekták félreismertek. Úgy hitték, hogy egy rettenetes és zord isten vagyok, aki becsvágyból hódította meg a holtak birodalmát, és ugyanehhez a becsvágyhoz adok erőt a követőimnek. Mikor azonban a kultuszok csalódtak a választott istenükben, oda lett minden hit és elkötelezettség. Kevés kivétellel mind elfordultak tőlem. Éppen ezért az egyiptomi covennel kapcsolatban is pusztán óvatossággal viseltettem. Egyelőre nem adták jelét, hogy hajlamosak lettek volna más istenek felé fordulni, főképp úgy, hogy egyszerre tiszteltek engem, Hóruszt, Djehutit, Íziszt, és még ki tudja mely isteneket, de sosem lehettem elég óvatos. - Nem tudom mit értesz az alatt, hogy én rendelkezem a dolgaival. - vontam össze a szemöldököm kissé tanácstalanul. - A rendelkezés főleg Shadiya feladata, ő jobban ért az emberek világához nálam. De ő az én papnőm, ezért a coven nem parancsolhatja semmire, ami nekem nem tetszik. Vagy neki magának. Többek között ez a jussa egy fey főpapjának lenni. Persze még mindig ott tekergett a köztünk lévő kapcsolaton egy rusnya parazita, ami ellehetetlenítette, hogy figyelmen kívül hagyjuk, de most nem akartam ezzel is terhelni Shadiya zaklatott lelkét. Talán csak időre volt szüksége, míg meggyógyult ebből a sebesülésből, ahogy meggyógyult a Cliodhna ellen vívott csatából is. Siegfriednek viszont nagyon emberi kérései voltak. Egy hozzá hűséges kutya nem régen, most pedig egy sárkány. Mások végtelen hatalmat akartak volna, a halál megfordítását, a saját halhatatlanságukat. Ő inkább csodálkozni akart. - Megkísérelhetjük megidézni, bár az olyan istenek, mint Ao Guang, Xuan Long vagy Ao Ji szeretik megőrizni a misztikusságukat. És gyanítom kifejezetten lekicsinylőnek tartanák, ha pusztán ámuldozásért kellene megjelenniük. De ha egyszer érdemi okunk lesz rá, feltétlenül. Esetleg megkísérelhettem volna a segítségüket kérni, kérlelni őket, hogy csatlakozzanak az unseelie elleni harcban, de először ők is elfordultak. Pedig volt, hogy hajdanán, Felemelkedettként hódoltam nekik. A fiú hirtelen megvilágosodására viszont megint csak felvontam a szemöldököm. Szinte lenyűgöző volt, mennyire negatívan tudta szemlélni a saját életét, figyelmen kívül hagyva a lehetséges jótevőit akkor is, mikor épp a teraszukon sörözgetett. - Ha szeretnéd, persze. Tudom, hogy manapság már megkopott a dolog hihetősége, de én olyan isten vagyok, aki meghallgatja a kéréseket. Tehát ha azt kéred tőlem, hogy segítsek megtalálni a benned rejlő erő előhívásának módját, segítek.
Kezdőlap 
