Jelenleg 87 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 87 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó (154 fő) Csüt. Nov. 21, 2024 7:13 pm-kor volt itt.
Reccs és Ropp.. rémlik fel egy korábban elmúlt jelentőségteljes holdmérettel rendelkező éjszaka képe. Se túl véres.. se túl veszélyes nem volt. elvégre most épp nem egy taxiban ülnék egy kósza hívás miatt ha a bokámnál magasabbra csaptak volna a belsőségek hullámai vagy ha épp fülemhez két mikronnal közelebb csattantak volna össze az agyarak. Ódon utcalámpák el-elsuhanó fényei világítják meg a kellemes képeket. De a készletek feltöltéséért mindent. A kicsikéim mindig friss alapanyagokat érdemelnek. Mily szerencse, hogy párhavonta csurran-cseppen egy kis.. lehetőség.
Az üvegen világlik vissza a mosolyom melyet hamar igazítok elfogadhatóbbra ahogy aktuál sofőröm gondos kátyúkeresése közben úgy véli megérkeztünk és lassítani kezd. Papír cserél gazdát, udvarias mosoly pendül hasonló szavakkal, mire elhagyom a.. járművet. Most, hogy megint van időm az elémtáruló világgal foglalkozni gyorsan ki is simítom az utazás-nyűtte ingem bámészkodás közben. Bármelyik pillanatban, igen.. az épület formatervezése igencsak megkapó. A délutáni nap épp a megfelelő szögben süt az ablakokra hívogatón, Tökéletes. Pont ahogyogyan azt egy bordélyház ablakától elvárná az ember. -Doktor?-Egy rezzenés kiséretében válok meg figyelmem tárgyától. A férfi előttem korábban még a bejárat mellett vitázott négy társával akik így távolról makacs dühkezelési problémákkal küzdenek. Inkább kevesebb sikerrel. -Szép napot! Igen.. igen a hívás miatt érkeztem.- Rázom meg gyorsan az előttem álldogáló látványosan mérges idegen jobbját.-Noss.. ne késlekedjünk! A beteg azonnali ellátásra szorul! -Doki.. -a feszültség szinte láthatón távozik belőle egy fújtatással- Nem fogják beengedni hozzá..-szorul ökölbe a keze majd a szelep megint kiereszti a felesleget. -Ugyan, az én kiszállási díjjammal nem érkezhetek feleslegesen.- Természetesen lesz kiszállási díj..- A.. beteg. Elég fontos volt ahhoz, hogy hívjanak. Ahogy látom magának is fontos, nem? Értékelném ha tenne még egy próbát a barátaival.
Udvariasan rakom le a táskám immár a bejárattól pár méterre. Az idő cseppeket varázsol a homlokomra melyeket egy kendővel itatok fel, majd a kezeimet megtörölve várom, hogy a szóváltás mindannyiunknak tetsző fordulatot vegyen. Egy ingerültnek tűnő mozdulat az irányomba lehet akár invitálásként is felfogni. Magabiztos mosollyal lépek elő, intek is üdvözlésképp. -Jó napot uraim!- A legközelebbi delikvens tartóztatón emeli a kezét mire megragadva azt, meg is rázom kedvesen.- Üdvöztlöm! -a mosoly a bizalom egyik jele igaz..-Dr. Craft.- Már lépek is a következőhöz, hasonlóképp.- Dr. Ian Craft. Üdvözlöm.- Szemkontaktus, őszinteség, lazaság.. vagy az csak a kutyáknál válik be?-Szólítson nyugodtan Dokinak.- bólintok a következő meglepetten ellenszenves arcnak.-De az Ian is megteszi..- reccs és ropp.. jobbom egészségtelen hangja ránt kósza fintort az arcomra, de a kezem végül kicsusszan a már görcsössé váló szorításból.-Kérem.-Fordulok a legelső fickóhoz- Hozná a táskámat?- Mutatok a látványánál kétszer nehezebb fémkapcsos tárolóeszközre, miközben a kezeimet már egy másik zsebkendőbe törlöm.-Ne aggódjon. Nem lesz bajuk. Nem állhatnám ha miattam estek volna egymásnak.
Valamivel később..
Csipp-csepp. Véres törölközőhalom tornyosul az asztal mellett ahol a páciens fekszik jótékony eszméletlenségben. A falak mentén lévő kanapék foglaltak. A még mindig bénult biztonságiak épp adományoznak az orvostudománynak. A kiszállási díjam már el is kezdte megtelíteni a beléjük kötött négy tasakot. Csipp-csepp. Vörös folyadék nehéz cseppje ül az egyik ujjam végén, óvatosan nyúlok az ajkakhoz, kenem szét rajtuk, had szívódjon be. -Szőke.. nem. Eredetileg barna. Hmm.. -motyogom most már az arccsontját dörzsölgetve.-Állkapocstörés..-nyitom ki a száját, megnézve belülről is. Legalább látok is, most, hogy a vérzés elállt.- Egy.. kettő.. három.. hmm..-Elgondolkodva játszom ballal a korábban felszedett fogaival.-Négy?- nyúlok a mélyére.-Ejnye, majdnem lenyelted..- A fogakat letéve fordulok a táskámba, egymás után kerülnek elő az üvegcsék, porok, ásványok és folyadékok elegye kerül, gyűlik egy pohárba kezeim által. Kavargatás közben ellenőrzöm a csontokat.-Teszek egy szivességet..-Súgom a fülébe. -Milyen csinos arc.. a természet, az evolúció egyik csodája... de a mosoly.. az lelombozó lenne így. Nem gondolod?-A pohárban a cucc már megfelelően sárállagú ahhoz, hogy leerőltessem a torkán. Egyik kanál a másik után.-Szép.. egészséges a nyelőreflex.-A poharat letéve kezem a torkára simul elismerőn. Nagyujjam végigsimít az álla vonalán, rá is próbálok, mire a visszahúzódó lila duzzanat élénkebbre vált az arcán.-Jó is lesz..- balom a fejét megemelve a tarkójára fog, majd egy idegen fülek számára kellemetlen klattyanással kerül vissza az állkapocs. Szakadt izomrostok nyújtóznak kérlelve elhagyott szomszédaik, társaik felé. Amint az első összeér, varázsos találkozásukban meg-megfeszülnek. -Na! Ne görcsölj!- Finomhangolom a munkát, lassabban, pontosabban.-Még pár perc aztán majd foglalkozunk a mosolyoddal, rendben? Egy csippanás hasít a szuszogásokkal tarkított szoba csendjébe.-Ohh kész is. Nan nem te, ők.- Utam az első nehézfiúhoz vezet, elnézem egy darabig, felmérem.-Csak nem.. kevesebbet kellett volna használnom? Le kell majd bontani a mérget is..-Tapintom meg az egységnyi frissencsapolt vértasakot-Farkas Bé negatív. Remek.-Kötöm ki és rakom a táska mélyére az értékes portékát. Majd indulok a többi testhez is ugyanezzel a céllal.
Mestervámpír
It's gonna be a wild ride with
Lyre
Hozzászólások száma : 7
Re: Bloody Tales (Lyre & Ian)
» beküldték: Vas. Május 22, 2022 8:28 pm
A dolgoknak olajozottan kell működnie mindig és minden esetben. Talán kicsit mániákusnak hathatok azoknak, akik nem ismernek annyira. Kevés dolog van, amit nem kívánok ellenőrzés alatt tartani. A kedvenc informatikusom nem véletlenül épített ki nekem olyan rendszert a falakon belül, hogy bárkinek fel tudok nézni a seggén keresztül a torkába. Egyszerűen nincs olyan, amire nincs rálátásom, beleértve a dolgozói mosdókat is. Ezen a helyen nincs magánélet. Nem azért, mert olyan aggódó lennék, hanem mert jobb szeretem tudni ki jön be, mit akar és mit csinál végtére is mindenki az én pénzemből él ezen a helyen. Jöhetnének túlzó nagy szavak azt illetően, hogy felépítettem a helyet és emiatt fényesítgetem minden nap, csak épp nem lenne igaz. Nem az enyém volt, közöm sincs az alapításához sem. Szolgáltam a régi tulajdonosát, mielőtt úgy döntött elhagyja Dublint és inkább Londonba teszi át a székhelyét. 14 hónapig tartott mire kifizettem az árát. Azóta az enyém. Talán a dolog kedves iróniája, hogy az üzletvezetőm egy vérleopárd. Na persze ez sem ilyen fekete és fehér, az elején merev és elutasító volt, a szőrös fele fennhordta az orrát és nem akart engedelmes cica módján a kezeim alá simulni. Ha nem az lennék ami, viselnék tőle emlékeket. Azóta persze megegyezésre jutottunk és hagytam őt kibontakozni. Nem teszek különbséget alakváltó és alakváltó között. A szemeimben egyformák, feltölt a vérük friss erővel és energiával. Éppen ezért minden biztonsági alakváltó vagy vámpír, ahogyan a dolgozók nagy része is az. Egymásnak ne okozzunk kellemetlen meglepetéseket ugyebár. Egyszerű sztriptízbárként és pénzmosodaként funkcionált a hely korábban, mára már kénytelenek voltunk szolgáltatásokat bővíteni. A külvárosban senkit sem érdeklünk és minket sem érdekel senki más. Olajozottan működünk, mondhatni. Amíg be nem csúszik pár anomália, mint például a távollétem és egyesek figyelmetlensége. - Hogy hogy nem voltál a helyeden, Lucas? - megadom az esélyt, hogy javítsa a tévedését. Korrigáljon, szedje össze a félrebeszélését. Hebeg-habog, bocsánatot kér, sokfelé kellett figyelnie, mert Seth falkaügyben jár el és tényleg nem gondolta. - Nem ellenőrizni kellene mindenkit aki lányt kér? - halk a hangom, mint egy gyerekekkel foglalkozó tanáré, aki nagyon szeretné hallani a jó választ. Bólint az okos cica. - Nem sikerült kiszagolnia a többieknek, hogy egy VÉRFARKAS az? - emelek a hangomon, mire lesüti a pillantását. Tehát nem. Tehát azok sem gondolták, hogy nem tud kontrollt tartani és deformáltra töri az állkapcsát a lánynak. - Hol van most? - a lány, nyilvánvalóan. Az elkövetőt a farkasok magukkal vitték. Tartoznak nekem némi elszámolással. - MIFÉLE ORVOS? - könyörgöm, a rendőröket nem hívták fel nagy igyekezetükben? - Egyáltalán hogy jutott be? - Lev rendszerén nem igazán jöhetett keresztül csak úgy. Hacsak nem valami varázslóval van dolgunk. A monitorokra nézek és a rengeteg kameraállásra. Látniuk kellett. Végig kellett jönnie vagy a főbejárattól lefelé vagy a személyzetin oldalról. Végig fogom nézni azt a bizonyos aktust is, ami idáig juttatott ma minket. Most azonban az a fontos, hogy megtaláljam a rést a pajzsunkon. Ha beállít egy ember ennyi felfokozott érzékű lény közé, akkor komoly problémánk van. A rúnák nem aktiválódtak, semmi fátylon túli nem jött közénk. Akkor meg ki ez a bizonyos doktor? - Tűnj innen és tartsd szemmel mi történik odalent. Normálisan, ha kérhetem. - addig én visszanézek pár felvételt. Cserfesnek volt ideje kitanítani, noha az ő tempóját nem tudom követni, de már egészen belejöttem az elmúlt hónapok alatt. Immár van szerencsém látni a kedélyes doktort, ahogy úgy jön keresztül az embereimen, mint bohóc a vasárnapi zsúr résztvevői között. Felállok és a kis kártyát csippantva zárom az ajtót magam mögött. Fő a biztonság ugyebár. Lefelé látok sajnálkozást, ijedtséget, úgy párolog kifelé a váltókból, mint az asztalon felejtett csirke illatfelhői pár nap után. Hasonlóan haladok át közöttük, mint az a különös orvos. Már ha egyáltalán tényleg orvos és nem valami rosszabbat engedtünk be magunk közé. Így is későn értem ide és már nyitok is be, pedig mondatának az utolsó foszlányait hallom. Bezárom magam mögött az ajtót is. - Szóval maga lenne Dr. Craft. - nem is kérdés, inkább egy állítás - Hogy van a lány? - lépek oda mellé, nem számít holmi intim szféra és társai. - Megtudhatom mit művel éppen? - nagyon visszafogott és agressziómentes a kérdésem. Még azt sem kezdem forszírozni, hogy ugyan hogy a francba jutott be ide. - Ők az én dolgozóim, azért vagyok roppant kíváncsi. - egy haláleset most nem tenne jót az üzletnek. De valami unseelie imádó warlock kezdemény pedig főleg nem. Már ha az. Ajánlom neki, hogy ne az legyen.
It's gonna be a wild ride with
Ian Craft
Hozzászólások száma : 8
Re: Bloody Tales (Lyre & Ian)
» beküldték: Pént. Jún. 10, 2022 10:58 pm
Számomra az aranynál is értékesebb a folyadék a tasakban. Gyakran megesik, hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak mikor az élet csodái keverednek a szemem előtt. Biztonságos környezetben, a testen belül mindennek megvan a maga rendeltetése. Teherautók száguldanak a sztrádán rakterükben minden jóval, minden szükségessel, köröttük rendőrök cikáznak felügyelve, lesve minden bűnre mi megzavarná szűntelen műszakjuk rendjét.. De most? A tasakban csend honol, nincs mi keverje, hajtsa őket, szinte céltalanok. Még.. A második delikvensen fejezem be épp a begyűjtést mikor nemvárt légáramat frissíti fel a szobát. Mély, lemondó sóhajjal járja meg a tüdőmet.. -Milyen kíváncsi..-Emelkedik jobb mutatóujjam feddőn, majd egy kósza gondolat után továbbhalad a mozdulat, a halántékomnál enyhíteni egy kis túlnyomást..-Hogy én? Áhh.. így már érthető!- Futó pillantásnál többre nincs időm, hisz lefoglal a begyűjtés, így a tasakot a fény felé tartva, s azt vizslatva folytatom.-Ön is érdeklődő? Rajongó? Mondjuk nem publikálhatok semmit a témában, de elképesztően hasznos ha tudja a módját, igen.. A lány? Az asztalon fekvőhöz visz pár lépés, és engedem, hogy pár pillanatra kizökkentsen a lassan már tolakodóvá váló közelség. -Művelek!? Látja pont ezért nem állhatom ha hozzá nem értők ütik az orrukat a munkába.. Hmm.. Pattog bennem a feszültség, a kilátásba helyezett magyarázkodással töltött időt rengeteg más.. hasznosabb dologgal is eltölthetném.. majd a szavak átérnek a felháborodásom felhőjén eggyel türelmesebb fokozatba kapcsolva mindent.. -Hmm.. Legyen, Legyen!-távozik a feszültség maradéka egy sóhajjal, balom most a jobb csuklómnál játszik.- Roppant kellemetlen, hogy magyarázkodnom kelljen Főnök úr, de az emberei ilyen állapotba kerültek mivel akadályoztak engem..-Vonom meg a vállam cseppnyi bűnbánat jeleként Ujjaim eltűnnek az ing szegése alatt. A felső hámréteg egy igen vékony kesztyű formájában kerül le előbb a jobb majd a bal kezemről s landol a táskában puhán. -Az emberei ideiglenesen megbénultak, közbenjárásomat térítendő..-fordulok feléjük-csapolásban részesültek.- Nyugodt, rugalmas léptekkel a kanapén aléló harmadik felé.-Aminek köszönhetően először is..-Mutatok a plafonra- Hamarabb magukhoz fognak térni. Mársésztről..-Csatlakozik még egy ujj, ahogy lehajolok a következő zacsiért-Ez egy előre elfogadott fizetési forma a részemre. Ohh majd elfelejtettem..-Zsebemből kesztű kerül elő, mint az előző, csak kevésbé.. használt. Szakszerűen kerül pillanatok alatt a kezeimre, mintegy második bőrként símul, hisz az is..-Ahogyan az is elfogadott Alakváltókörökben, hogy nem zavarnak meg munka közben. Gondolatok jönnek-mennek. Inkább a sötétebbeket nehéz elhesegetni. Ujjaim ráfognak a harmadik delikvens korábban már meggyalázott vénájára, a tű életidegen anyaga ellen még mindig zúgolódik a rendszer, de még mindig tehetetlen. Előhalászok egy zsebkendőt, majd megszabadítom a testet a tűtől, a kendő felfogva egy csepp vért be is teljesítette létének értelmét, újra zsebbe vándorol. Végül egy újabb tasak vér kerül az asztalon fekvő szépség mellé. -Ohh kérem nézze el a modortalanságom, hogyan szólathatom.. Főnök Úr?-Ujjaim a leány torka köré fonódnak. Tapogatva kényszerítem magam, s a figyelmem a betegre.-Hmm.. nincs allergiás reakció. Remek!-Engedem el, hogy elmerülhessek a táskám tartalmában. Előbb egy kis üvegcse kerül elő, a benne lévő vérvörös folyadék már állagában sem hasonlít a vérre. Büszkeségemen elmerengek kicsit, majd az asztalra kerül, hisz még szerepe lesz. Egy kis praktikus szerszámosláda a következő, a pántok kikapcsolása után azonban nem olajfoltos csavarhúzókon csillan meg a lámpafény, hanem steril fém orvosi.. eszközökön. Előkerül még egy kis véső, egy kalapács valamint egy befőttben lebegő kis pixie is egy méretes fecskendő társaságában. -Hol is tartottunk?-Tapogatom meg megint az állkapcsát, egy pillanatra rászorítva le is tesztelem.-Még mindig kitart, helyes!-figyelmem most a gondosan test mellé helyezett fogakra szegeződik, kendő kerül elő, tisztítás és sorbarendezés közben rosszallón állok meg az utolsónál, a szemfognál. -Sajnálom.. úgy tűnik csak három menthető. Hmm.. Be kell vonni egy fogorvost is, hogy újra teljes legyen..-A fog ívben indul meg a táskám felé a levegőben. Nem szeretek szemetelni.-De nyugalom, a másik három még mindig megér egy próbát. Vissza is tesszük szépen! Teljes nyugalommal veszem magam elé a kalapácsot, vésőt, a szerszámosdobozt, aztán minden ki is ugrik a kezemből mikor pillantásom véletlen az idegen vállai fölé pásztáznak. Adrenalin kergeti a vérem végtelen körforgásban, csörömpölve hullnak az eszközök mindenfelé, oxigénre szomjazó tüdőm kétségbeesetten próbálja felvenni a szívem ritmusát, balom a mellkasomra szorul, benntartani kalapálóm, jobbom az asztalra szorul... lassan áll helyre a rend. -Maga meg... mit keres még mindig itt!? Itt.. Khmm.. komoly beavatkozás van folyamatban.. Huhh.. Teljesen ki is ment a fejemből, hogy még mindig itt van.. Ideadná azt a.. Mutatok a cipője mellett heverő tekerentyűs eszközre két légvétel között.