A dolgoknak olajozottan kell működnie mindig és minden esetben. Talán kicsit mániákusnak hathatok azoknak, akik nem ismernek annyira. Kevés dolog van, amit nem kívánok ellenőrzés alatt tartani. A kedvenc informatikusom nem véletlenül épített ki nekem olyan rendszert a falakon belül, hogy bárkinek fel tudok nézni a seggén keresztül a torkába. Egyszerűen nincs olyan, amire nincs rálátásom, beleértve a dolgozói mosdókat is. Ezen a helyen nincs magánélet. Nem azért, mert olyan aggódó lennék, hanem mert jobb szeretem tudni ki jön be, mit akar és mit csinál végtére is mindenki az én pénzemből él ezen a helyen. Jöhetnének túlzó nagy szavak azt illetően, hogy felépítettem a helyet és emiatt fényesítgetem minden nap, csak épp nem lenne igaz. Nem az enyém volt, közöm sincs az alapításához sem. Szolgáltam a régi tulajdonosát, mielőtt úgy döntött elhagyja Dublint és inkább Londonba teszi át a székhelyét. 14 hónapig tartott mire kifizettem az árát. Azóta az enyém. Talán a dolog kedves iróniája, hogy az üzletvezetőm egy vérleopárd. Na persze ez sem ilyen fekete és fehér, az elején merev és elutasító volt, a szőrös fele fennhordta az orrát és nem akart engedelmes cica módján a kezeim alá simulni. Ha nem az lennék ami, viselnék tőle emlékeket. Azóta persze megegyezésre jutottunk és hagytam őt kibontakozni. Nem teszek különbséget alakváltó és alakváltó között. A szemeimben egyformák, feltölt a vérük friss erővel és energiával.
Éppen ezért minden biztonsági alakváltó vagy vámpír, ahogyan a dolgozók nagy része is az. Egymásnak ne okozzunk kellemetlen meglepetéseket ugyebár. Egyszerű sztriptízbárként és pénzmosodaként funkcionált a hely korábban, mára már kénytelenek voltunk szolgáltatásokat bővíteni. A külvárosban senkit sem érdeklünk és minket sem érdekel senki más. Olajozottan működünk, mondhatni.
Amíg be nem csúszik pár anomália, mint például a távollétem és egyesek figyelmetlensége. - Hogy hogy nem voltál a helyeden, Lucas? - megadom az esélyt, hogy javítsa a tévedését. Korrigáljon, szedje össze a félrebeszélését. Hebeg-habog, bocsánatot kér, sokfelé kellett figyelnie, mert Seth falkaügyben jár el és tényleg nem gondolta. - Nem ellenőrizni kellene mindenkit aki lányt kér? - halk a hangom, mint egy gyerekekkel foglalkozó tanáré, aki nagyon szeretné hallani a jó választ. Bólint az okos cica. - Nem sikerült kiszagolnia a többieknek, hogy egy VÉRFARKAS az? - emelek a hangomon, mire lesüti a pillantását. Tehát nem. Tehát azok sem gondolták, hogy nem tud kontrollt tartani és deformáltra töri az állkapcsát a lánynak. - Hol van most? - a lány, nyilvánvalóan. Az elkövetőt a farkasok magukkal vitték. Tartoznak nekem némi elszámolással. - MIFÉLE ORVOS? - könyörgöm, a rendőröket nem hívták fel nagy igyekezetükben? - Egyáltalán hogy jutott be? - Lev rendszerén nem igazán jöhetett keresztül csak úgy. Hacsak nem valami varázslóval van dolgunk. A monitorokra nézek és a rengeteg kameraállásra. Látniuk kellett. Végig kellett jönnie vagy a főbejárattól lefelé vagy a személyzetin oldalról. Végig fogom nézni azt a bizonyos aktust is, ami idáig juttatott ma minket. Most azonban az a fontos, hogy megtaláljam a rést a pajzsunkon. Ha beállít egy ember ennyi felfokozott érzékű lény közé, akkor komoly problémánk van. A rúnák nem aktiválódtak, semmi fátylon túli nem jött közénk. Akkor meg ki ez a bizonyos doktor?
- Tűnj innen és tartsd szemmel mi történik odalent. Normálisan, ha kérhetem. - addig én visszanézek pár felvételt. Cserfesnek volt ideje kitanítani, noha az ő tempóját nem tudom követni, de már egészen belejöttem az elmúlt hónapok alatt. Immár van szerencsém látni a kedélyes doktort, ahogy úgy jön keresztül az embereimen, mint bohóc a vasárnapi zsúr résztvevői között. Felállok és a kis kártyát csippantva zárom az ajtót magam mögött. Fő a biztonság ugyebár.
Lefelé látok sajnálkozást, ijedtséget, úgy párolog kifelé a váltókból, mint az asztalon felejtett csirke illatfelhői pár nap után. Hasonlóan haladok át közöttük, mint az a különös orvos. Már ha egyáltalán tényleg orvos és nem valami rosszabbat engedtünk be magunk közé. Így is későn értem ide és már nyitok is be, pedig mondatának az utolsó foszlányait hallom. Bezárom magam mögött az ajtót is.
- Szóval maga lenne Dr. Craft. - nem is kérdés, inkább egy állítás - Hogy van a lány? - lépek oda mellé, nem számít holmi intim szféra és társai. - Megtudhatom mit művel éppen? - nagyon visszafogott és agressziómentes a kérdésem. Még azt sem kezdem forszírozni, hogy ugyan hogy a francba jutott be ide. - Ők az én dolgozóim, azért vagyok roppant kíváncsi. - egy haláleset most nem tenne jót az üzletnek. De valami unseelie imádó warlock kezdemény pedig főleg nem. Már ha az. Ajánlom neki, hogy ne az legyen.