Az én édes testvérem egészen ki van fordulva önmagából. Félő, hogy a következő intézkedésében egy szentéletű apácát fog megszállni, hogy együtt zsolozsmázzanak pirkadatkor a fájdalmas Szűzhöz.
Közbelépésre van szükség,  nincs helye az puhaságának, nem olyan családból valók vagyunk mi.  Vért akarok, káoszt és rombolást, pont, ahogy a régi szép időkben. Lehetne a szárnysegédem és kárhozatba kergetnénk kisebb falvakat. Jóleső borzongás jár át, összedörzsölöm a tenyerem, csapnunk kell egy kifordult éjszakát.
A bordélyban csak biccentek, nem most látnak először.  Szegény szentéletű Bradley mélykeresztény nagyanyja - akinek nyomására a Noah nevet is megkapta a kisded- biztosan félrenyelné Krisztus testét, ha tudná, hogy az unokája porhüvelye milyen parázna helyeken járatos.
A biztonsági őr némán biccent az emelet felé, mintha nem érezném a Fátyolon túl is  bátyám energiáit. Egy lány nekem simul, illata az orromba kúszik, istenem a testem csupa ösztön, eljátszok a gondolattal, hogy megváratom Cyl-t és eltűnök a nővel egy órára. De nem, nem szabad, gondolnom kell az idősebbik Mrs Weston lelki üdvösségére is.
Próbálok halkan menni, a lépcső ropogása beleolvadt a bordély fülledt atmoszférájába. Nem kopogok csak benyitok, szívből remélve, hogy az a gyökér nem valami luxuskurvát pakol hátulról az asztalon. Annyira 2009 lenne.
- Csá, te fasz.  - pofán csap a szexszag, felröhögök.   - Előléptetés volt? -  piát töltök, azt se nézem mi az, kérdezni se kérdezek, otthonosan mozgok mégha ezt nem is nézi tán jó szemmel.  
- Pakolj össze, tíz perc és indulunk. Égető szükségünk van egy kis káoszra. - sercen az öngyújtó az ujjam alatt, beleszívok a cigibe, remélem agyfaszt kap tőle, hogy telefüstölöm a szobát. Nem tudom mennyire lett pedáns az utóbbi időben.
- Elég szarul nézel ki egyébként, ölsz te rendesen? - hiányoznak a régi kalandok, amikor mély lenézéssel figyelte az ámokfutásaimat. Berozsdásodtunk, vissza kell hoznunk a Földre a személyes poklunkat.

Kérdezd meg miért foglalkozom bordéllyal ha egyszer nem vagyok valami wicca szerzet. Nincs szükségem rá semmilyen rítushoz, se a kozmoszt nem tervezem vele variálgatni. Egy csomó ostoba halandó azt hiszi, hogy ez a világ körülbelül legjobb munkája, mert ingyen vannak a nők, - akiknek te veszed az összes szarját, tesztekre küldöd őket, berendezel nekik mindent mert az se mindegy milyen matracokon teljesítik azt a 20, kötőjel 50 percet, keresel valakit aki hallgatja őket, csak ne neked kelljen, fizeted a számlákat, már ha mindent úgy intézel - meg a pia - amit megrendelsz, ellenőriztetsz, megint engedélyeztetsz és a többi szar - is. Szóval, fogalma sincs sokaknak, hogy ez itt csak egy lelkisegély központ, némi járulékos keféléssel. Bár van, ami eléggé szórakoztató benne - a kamerarendszer - .
Most a szemöldököm moccanása jelzi a meglepettségem. A fivérem felbukkanása általában váratlan, mégis teljesen törvényszerű. Ha a kamera felvehetné a vigyorom alakját, megtenné, de még nekem is vannak korlátaim. Legutóbb, mikor a semmiből beállított, agydarabkákat suvickoltam a hajamból két órán keresztül - ezért sem hordok már hosszú hajat - . A többit meg hagyjuk is. Előre kiröhögöm. Ezzel az arccal még nem láttam. Hogy a picsába intézte el? Elsőre is kurva nehezen találkoztunk, arról is a Seelie-k tehetnek, nem hajlandóak észrevenni, hogy milyen felszínes pöcegödör ez a hely még mindig, a régi dolgoknak meg nyoma sincs. Magukra lettek hagyva, kifejlesztették hát, hogy hogyan gyilkolják egymást halomra. Hit meg smafu. Mi megmondtuk. Előre megmondtuk, hogy ez lesz. Persze egy rakás sérültnek lehet magyarázni a világrendről, ha egészen mást akarnak meghallani. Jelzek lefelé, hogy jöhet, persze. Neki zöld minden. Még az időt is mérem, hogy mennyi idő alatt mászik fel hozzám. Melegen ajánlom, hogy semmi nő, semmi kitérés. Semmi. Lassú!
- Nálad meg visszalépés? - állok fel, muszáj kicsit körbejárnom. Megszemlélnem a magazin imidzset amit magára öltött - Honnan kukáztad? A MEN - Top50-ből? - felröhögök, kiszolgálja magát. Ahogy az lenni szokott, megintcsak. A saját készletemből megkínálom már magamat is, ha már volt oly kedves, hogy kihagyott a rituáléból hirtelen. Visszaülök a székembe, mindig annyira fekete-fehérben gondolkodom, hogy most minden fekete-vörösben pompázik. A flancos fényesre nyalatott íróasztalomon még az arcunk körvonala is látszik. Kedvtelés, nem merik összetaperolni a retkes kis kezecskéikkel. Nem mintha Myl'azht ez különösebben érdekelné...
- Beállítasz ezzel a csinipofival, aki...fogadjunk már megint halandó, hogy húzzunk el? - minden sötét zsigerem megmozdul a szavaira. Ah, milyen rohadt hosszúnak tűnik a meghúzódó idő, amíg ezzel az egész kócerájjal foglalatoskodtam. Szinte már villog bennem erre egy hatalmas igenpersze. - Semmi kötött pulcsi, meg nyakkendő ajándékba az elmaradt karácsonyokról? - villan egy semmilyen mosoly. - Nem nézek ki szarul.. - sosem nézek ki szarul! - a válasz meg nem. Még rendetlenül sem. Ez a szar lefoglalt mostanában. Kit érdekeltek valamikor holmi szaros papírok? Meg nem mindegy honnan van a pia a bárba? - döntöm a hátam a támlának. - előveszek egy képet a fiókból. - Apropó, emlékszel még rá? - egy surmó mosoly kíséretében odatolom elé a képet. A kis hülyegyerek, aki magát Mephisto szolgájának nevezi, amit nem tudom honnan szed..sok sorozat, talán. - Nála van a köved. - az a rúnakő, ami a visszaidézésnél szükséges hozzánk. Nehogy valami esetleg félrecsússzon és egy arra alkalmatlant húzzunk vissza. - Megtaláltam. - na ez a mosoly már a féregé, aki szívesen csinálna karácsonyfadíszt a gyerek beleiből. - Igaz, már idősödött. Nem is keveset. Érdekel? - a végén még én teszek neki ajánlatot.

- Neked még a gladiátor porhüvelyedben se volt ilyen kockahasad, baszdmeg! - hát nehogy páros lábbal lépjek a nyüzge kis gerincoszlopába. Hiába, kettőnk közül mindig nekem sikerült szebb, ám annál ostobább jelmezeket találnom. Mondjuk sokat nyom a latba, hogy ritkán küzdök ascendantokért a halandók pedig mind haszontalanok.   - Barbie mellé adták ajándékba. - jó, tényleg úgy nézek ki, mint Superman , de ezt dobta a gép, legalább több alantas élvezet jut nekem is általa.
- Legközelebb küldjek érted cselédszemélyt, hogy hozzon el hozzám? - átsiklok afelett, hogy igaza van és megint csak pórias emberhúsra futotta tőlem. Tudom, ha elmagyaráznám neki, hogy miért kellett ilyen hirtelen megtestesülnöm bizonyára újfent kifakadna, hogy hányszor, de mennyiszer találtam már meg én az igazit és az esetek zömében dühömben megöltem őket még mielőtt beléjük szállhattam volna.  Fiatal voltam és bohém nah. Astont nem fogom bántani vagy legalábbis csak úgy, hogy ő is élvezze egy darabig.
- Veszünk útközben bögrét meg zenélő képeslapot csak ne kéresd már magad királylány. - forgatom a szemeimet, régen láttuk egymást, puszi-puszi, legközelebb gyakrabban és jobban tartjuk a kapcsolatot, nem hagyunk ki egymás létéből kósza évszázadokat.  
- Mikor lettél ekkora csinovnyik? Régen azért is feldaraboltál valakit, ha neked nem tetsző hanglejtéssel mondta a neved. Most meg zsibbasztod magad a bürokráciával, ne legyél már ennyire seelie. - menten aggódni kezdek, hogy a bátyám valaha volt duhaj lelkét nehéz mázként vonta be a rozsda. Gyanúsan méregetem, ahogy a fiókjában matat.
- Ha most valami régi közös képet veszel elő, tényleg tökön szúrok valakit... - lemondó sóhajjal nézek a fotóra, de hirtelen sűrűsödik össze bennem néhány leszületésnyi harag és mélysötét gyűlölet. A indulat ökölbe rántja a kezem, erőset vágok dizájner asztala pénzzel polírozott lapjára, az se érdekel, ha ezer vékony csíkban szalad szét rajta a repedés.  Az idegtől megremeg az ujjam, ahogy a gyűrött képért nyúlok,  kedvem lenne négy részbe tépni és a cigaretta tüzével pernyévé égetni.
- Reméltem, hogy halálra kínozta és szikkadtra szívta egy utolsó vámpírgeci. Nyomorék, szarházi, utolsó féreg. - elönti az agyamat a szar, a sötétség adrenalinként spriccel szét az ereimben.
- Hol találtad meg? Hogy? Mikor? - visszadobom az arcmását, a saját hajamba tépek, üvölteni akarok, lemészárolni az összes nőt ebben a retkes házban. Bosszút akarok. Átbaszott, kurva csúnyán átbaszott és egyetlen óvatlan pillanat elég volt, hogy lelépjen a kövemmel.
- Tudod mit, nem érdekel. Majd útközben. Indulunk! - megrántom Cyl karját, zsebre gyűröm a fotót és hirtelen felindulásból kirúgom ajtót. Mármint, konkrétan kirúgom, a talpam nyoma egy homorú lyukat üt a lapjába miközben éktelen csattanással esik további darabjaira a földön. Hallom, ahogy a kilincs egy kerekded része tovább pattog a végtelenségbe. Pár szerencsétlenben lehet benne ragadt most az orgazmus.
- Szerintem átbasztak, ez nem tömörfa.  - azért pislogok kettőt, ezt én sem így terveztem és hát szerintem Cyl’azh sem.  Na mindegy, valahol le kell vezetni a feszkót és legalább nem a biztiboyok fejével kezdtem lengőtekézni. Csak pozitívan vagy mi.
Dúlt vadként vágtatok le a lépcsőn, jól nevelten térnek ki előlem az emberek ők is érdeklődve figyelnek felfelé, magyarázatot várva keresik a bátyám tekintetét, amit mondjuk nekem sem ártana.
- Vezetsz vagy vezessek? - megállok a lépcső aljában, várom, hogy lejöjjön ő is. Érdekes módon most nem simul hozzám egyetlen kurvája sem.

Egész sértés, hogy porhüvellyé degradálja azt, amit a halandók rám álmodtak. Lesújtó pillantással küldöm mellkason. Mindig ilyen ócska szójátékokkal bábozzuk le a Trónok Harcát. Ez a szeánszunk ha úgy tetszik, általában meg tudja az édes halál, hogy mi tetszik. Egyszer komolyan vettük az origami tanfolyamot és velőkből hajtogattunk rózsákat. Agyvelőből. Csodás világ volt.
- Az a férgek képzeletében volt Mars, nem süllyednék le holmi gladiátorokig! - helyesbítem, mintha csupán egy iskolai eseményt tárgyalnánk le újra. Az ő verziója szerint egyest kaptam, mert hülye vagyok. Az enyém szerint meg azért, mert rosszat súgott. - Hogy nézett már ki Néró? Egy hízófélben lévő, bomlott elméjű szépfiúszármazék volt csupán. - pöckölöm vissza a fikát, azt hiszem ott kiakadtam. Nem a porhüvelyen, az nem számít. Egy kedvtelés volt. Hanem, hogy FELGYÚJTOTTA A KIBASZOTT VÁROST! Azt, amelyik úgy imádott minket. Amivel megannyi háborút megnyertem. Dagonyáztak a vérben és a halálban, közben engem imádtak. Ez, kibaszott jó üzlet volt! Amíg nem jöttek...ugyebár. - Legközelebb magadra is húzhatnád Barbie-t, szerintem passzolnátok. - már felsejlik a mosolyom dicső ígérete is. Véres kardként vonszolnám körbe a városon mint szilikonmacát. Lenne selfie, polaroid, sima fénykép, festmény, sőt még mozaik is a pillanatokból. Egyszer, valahol kész szenzáció lett, mikor megtalálták egy szent dekorációnkat. Lehet, hogy Mózesnek nem volt akkora farka mint amekkorát rajzoltunk neki, de az biztos, hogy azzal vezette a népét. Szerintünk. Picsogva öregszem. Ohmy...
- Mondjuk kezdetnek, üzenj. Érdekesen élvezed a modernt, közben meg valahol a kőkorban tartasz. - csóválom a fejem egyre, amúgy még csak az hiányzik, hogy valami követőjét, szolgáját ide küldözgesse. - Utána jöhet az alázatos szolgád. - fel kell röhögnöm. Ha már itt tartunk egyébként lövésem nincs mit művel újabban. Addig jó, ha meg már házhoz jött, szándékomban áll átrajzolni a szemszínét. Érezni a haragját mindig jó móka, sőt, valami annál is nagyobb kezdete. Egy legyintéssel engedem el a képeslapjait.
- Honnan veszed, hogy most nem teszem? - sóhajtok könnyedet, kávé mellé illőt. Bátorkodom magabiztosan kijelenteni, hogy még mindig nem jelentenek semmit az emberi életek. Hazugság lenne, hogy nem próbáltam megjátszani, csak a mély valódiság kimaradt a dolog mögül. - A fasznak kellenek a vadászok. Ez az üzlet legálisan Marké. Őt pedig egyre többen ismerik. - nyitva marad a vége, a jó Mr. Taylorhoz nem kötnek mocskos dolgokat. Pár rendőrségi ügyet korábbról igen, az meg kit is érdekel. Nem egy zsaru jár ide civilben kúrni, ráadásul nem egy van, aki mást keres a hótiszta szex mellé.
- Magadat.. - dobom elé a képet, majdnem apai örömmel figyelem közben az arcát. Fordulnak a kerekek, helyére billennek az információk. Szűkül a pupilla. Mfff...tökéletes, máris célt kapnak az energiái és remélem hosszan tervezi végrehajtani, mert ha két percért lőcsöltem bele az időm a kis féreg megtalálásába, akkor feltálalom vacsorának a fivéremet. Az asztallap reccsenése ugyan Mark pénzéhes és egyébként sóher lelkét rögtön megrezegteti...drága volt, hjah öcsi, de a pénzt nem te kerested meg rá! Az édes-édes energia pedig sötét izzásként kavarog elő Mylből, szinte harapható.
- Hasonlóban reménykedtem. - fűzöm össze az ujjaimat. Baszott sok kellemetlenséget csinált nekem is az a kis görény. Ez a kő a kulcs a fivéremhez. Ha bármi történik, ha beüt a szar, ezzel utat találok hozzá. HA tudnék ebből a haragból zabálni, kigurulnék a kirohanás után. Viszont nem tudok, nem ez vagyok. Elcsitítani sem megy, nem mintha akarnám. Jobban mutat rajta a kifelé álló tüskékkel tűzdelt nyakörv mint a sokkolós. Fahszom.. - Nem mindegy? Megvan. De ha akarod... - elreszelődik a vége, mert elrángat...ELRÁNGAT mintha a hisztis kurvám lenne, aki nem kapott cipőt a plázában a lábára és ezért végig kell vonszolnia a tükrösre polírozott járólapokon. A GECI AJTÓM MEG KIRÚGJA. Kezd felmenni az idomuló testem vérnyomása, amit meg én tekergetek felfelé. - Bazdmeg, megőrültél?? - az hiányzik, hogy elkezdjenek kérdezősködni, hogy miféle jeti járt nálam ilyen lábizmokkal. - A fejeddel tesztelem le perceken belül. - a biztonságiakra nézek akik nem igényelnek magyarázatot, Myl'azh energiája ugyanis forró forgószélként süvít végig a helyiségek minden pontján. - Takarítsátok ezt el és cseréltessétek ki. - parancsot vakkantgatok, erősen visszafogom, hogy ne most robbanjon el az utolsó kábel az agyamban. Leérve a tarkójára markolok és magamhoz rántom. - Higgadj le bazdmeg, nagyobb figyelmet trombitálsz mint kellene. Ha nem megy, tégláig rágatom veled a falat. - óhm ez a zabolázatlan hasonló energia, annyira jól esik, hogy a lábujjaim külön életet kezdenek élni tőle. - Fegyelmezd magad, öcsém. - szigorúvá válik a hangom, hűvössé. Tényleg kiverem mind a 32 fogát a falnál. - Vezess, hátha jót tesz. - elengedem, bízom benne, hogy van kocsija mert az enyémet nem fogjuk feláldozni. Anyagias vagyok bassza meg, de gáz... - Remélem nem busszal jöttél, mert elsüllyedek szégyenemben. Tempót tartod, akkor mesélek. Mmm? - ez most alku, vagy mi a fasz...??

A kép szinte perzseli a tenyerem, a hirtelen indulat meg bőrszíjjal csapkodja a hátam. Hát nekifutásból ölök meg valakit, a faszért nem tudok teleportálni, lábjegyzet magamnak: legközelebb valami kvantumfizikus agyában kell fészket raknom. Tajtékzom, nem számít a mocskos drága asztal sem. Cyl’azh energiára az enyém köré fonódnak, a kis mocsok legalább boldog attól, hogy felbaszott.
- Ne hisztizz már baszdmeg, ez csak egy ajtó, mindjárt kirúgom az oldalfalat is. - a bosszúvágy pattanásig feszíti minden izmom, meg kell ölnöm valakit, lelkeket akarok vért és pusztítást. Káoszt akarok, ha kell, akkor ezt kuplerájt  döntöm rá az összes kéjes kedvű kurvára.
- NE MONDD, HOGY FIGYELMET TROMBITÁLOK, MERT EGYÁLTALÁN NEM TROMBITÁLOK FIGYELMET! - sikerült mindezt olyan halkan kiabálnom, hogy tán még a walesi bárdok is megrezzenek a sírjukban tőle. Rámarkolok a lépcső melletti korlátra, ha Weston ereje nem lenne ennyire satnya kirángatnám azt is a helyéről.
Zihálva rontok ki a bordélyból, friss levegő kell és cigi, de abból vagy egyszerre fél doboz. Cyl’ atyáskodó hangja csak még tovább ránt a sötétbe, mindjárt kiszedem a testéből őt is.
]b] - Hogy? Hogy a faszomba fegyelmezzem magam? Az a kis korcs megkeserítette majd egy évszázadomat! Mepfisto, persze. Az a mesefigura a sarkon sincs, ahhoz a köcsöghöz képest. [/b] - idegesen hadarok, egyik slukkot szívom a másik után, csóró Bradleyt könnyen lehet, hogyha nem én, akkor a tüdőrák dönti a fejfa alá.  
- Egyáltalán hogy találtad meg? ÉS MIÉRT NEM KERESTÉL MEG VALAHOGY KORÁBBAN, HOGY ELMOND? - a gallérjánál fogva rántom magamhoz a bátyámat, a csikk meg valahol félúton esik ki a kezemből, remélem lyukat is éget a kis blúzára. Megráznám, de bevillan, hogy itt ő az atyaszentfasz még a végén elkísérnek a biztonságiak és baszhatom az egészet. Elengedem, hacsak nem ő lök el magától hamarabb és szánalmas módon elrúgok egy aprócska kavicsot. Hát ide jutottunk, a nagy Myl’azh kövekkel focizva vezeti le felesleges feszkót.  Mi lesz következő? Dühösen kergetek lepkehálóval pöttyös pillangókat?
 - Ott parkolok. - semmi bocsánat vagy hasonló, nem szokás az mifelénk. - Szar, de ha be mersz szólni rá a kocsi mögé foglak kikötni és onnan navigálsz. - mert nyilván természetvédő ez a fasz porhüvely, vagy legalábbis annak hazudja magát. Valami mindenre alkalmatlan, gyorsulni képtelen elektromos dodzsemje van, amit majd le fogok cserélni, de egyelőre még nem értem el odáig. Kicsi, de legalább gyorsan is merül. Merül baszdmeg, merül. Régen rabszolgák húzták alattam a szekeret, most meg konnektorba kell dugnom az autómat.
- Mondjad merre, én meg nem kenem fel magunkat az első fára. - hát mondjuk ezzel a szarral nehéz is lenne, vajon mennyire ütközik törvénybe, ha arra kötelezünk néhány hitvány embert, hogy kapja a vállára a tragacsot és szaladjon velünk?  
Beletaposok a gázba, megyünk is van negyvennel rögtön, tud ez még gyorsulni azért, de legalábbis kurvára ajánlom neki.  Nagyanyám gyorsabban megy hátrafelé biciklivel!
Gurulgatunk addig, amíg valamennyire elhagyjuk az ismerős környéket és kiérünk a kertvárosi burzsujságba. Behúzom a kéziféket, nem mintha nagy változás történt volna, mert nagyjából eddig is csak álltunk.  
- Azt! - rámutatok gazdagék Challengerére, tudtam én, hogy láttam erre valami élhetőbb verdát. - Tudsz még kocsit lopni, te erénylovag?

Frankón bizsergek ettől az energiától ami belőle áramlik. Tudom, hogy tudja. Kár lenne tagadni, meg amúgy megkérdezni sem fogja...elég, hogy tudja, hogy tudom amit ő tud. Vagymi...Viszont az ajtóm valami olyasmit jelent, ami az anyagias világnak a része, a működéshez szükséges...mármint az ittenihez. Igazából valahol kurva fölösleges, úgyis mindent látok, hallok és tudok ami az épületben történik...ezért szórtam ki a kis minionjaimat. Akire hinnénk, hogy átlag halandó...valójában nem az. Persze a porhüvely imitációknak ezt nem kell tudni. Persze Myl'azh könnyedén megnevezhetné mindegyiket...ha nem lenne az agya olyan, mint egy túlfűtött kazán. Höhö, már vártam a pillanatot, hogy a képébe dörgölhessem ezt a fényképet. Eredetileg idegesítőbbre terveztem, de hát amikor feltámadnak a fasz ötletei, akkor a leghatásosabb ha mást adunk a kis kezébe, hogy ténykedjen vele.
- Akkor ezt most úgy is veszem, hogy kifizeted. - a porhüvelye remélem geci gazdag, sőt még annál is. Ideje befektetnie az üzletembe, meg hasznossá tennie magát. Oly szépen eltervezem, hogy degeszre tömöm Mark barátom bankszámláját az öcsém közreműködésével, hogy csak pislogásra futja amikor az arcomba picsáskodik hirtelen.
- Hány éves vagy? 15? Mikor lettél nő? Viselkedj bazmeg! - nem hiszem el, mintha egy beteges vicc kezdene megelevenedni. Egyik oldalam viszont marhára arra vágyik, hogy Myl'azh energiái elérjék a pattanásig feszült szintet és egyszerűen kirobbanjanak belőle. Vulkánként akarom látni ezt az energiát, ami szétporlaszt mindent maga körül. Talán a kis féreg mellett összejöhet. Mikre nem gondolok...katasztrófát előidézni egy dühös unseelie segítségével? Jaajh...bizony ez lesz. Majdnem vidáman követem kifelé.
- Leszarom, hogy hogyan. Markot tisztelik a beosztottjai, egy idegen faszi ne hisztizzen odabent mint egy fürdőskurva. - valami b fokozatú világban meg most vállon veregetném, netán adnék neki zsebkendőt meg ilyenek... - Megölheted, ígérem. Megérdemli. - mire elfordul már vigyorgok is. Öljük meg, koncolja fel, nyúzza meg...amit csak akar. Boldog születésnapot, öcsi!
Hálából meg rángat is, mindjárt leverek egy olyat, hogy sajnálni is kezdem. Kíváncsivá tesz. Az alantas test szíve dörömböl a bordaketrecben. Azonosítani kellett egy seregnyi kicsinyes érzelmet. A meglepettség is ezek közé tartozik. Mert MEGLEP...az indulatai már az ereimet forrázzák. Mennyei. Nem kezdek nevetni a nagy örömben...a végén tényleg baromságot csinál.
- Nem volt meg a kő, te barom. Az meg kicsit nonszensz, hogy járjam a világot bolondok után kutatva, hogy vajon melyik is lehet az én drága öcsikém éppen. - idiótán mormogok neki totál békés hangszínnel. Valahogy ő is kapcsolhat..vagy talán a porhüvelyében indul el a változás? Lehet még mindig munkálkodnak benne a csicska emberi ösztönök? Bruhaha..
- Esetleg adjak egy homokozólapátot is? - megigazítom az ingemet. A frusztráció is szar egy dolog...mármint alapból nem lehetünk frusztráltak, mert semminek nem kéne azzá tennie egyikünket sem. Az emberi test viszont nem így működik. Remélem azért dühében nem rugdossa el az összes kavicsot a parkolóból. Az elhatározás viszont csak addig tart míg meg nem látom a "kocsiját". Felröhögök.
- Kit választottál te ki már megint? Nem ilyennek képzelnék egy sorozatgyilkost, vagy ha már itt tartunk... - végigmérem, tovább röhögök. Sose értettem mi alapján válogat és miért nem keres erre valami követőt, aki az igényeinek megfelelő személyt megtalálja. Már ha létezik egyáltalán olyan. Inkább beszállok az ökomobilba.
- Persze, csak... - lenyelem a röhögést - vezess. - már ha lehet ezt a szart egyáltalán vezetni. Az öcsém klímaharcos. Micsoda szégyen és még engem baszogat! Rögtön kérnék egy inkvizíciós kibaszott bíróságot, hogy csináljanak vele valamit...űzzenek ördögöt, haha. Kár, hogy akkor megint ő tűnne el. Már csak esküszöm azt akarom hallani, hogy pöfékelünk mint a rajzfilmes kisvonat. Itt jönnek a balfaszok tütűűű. Tekergetem addig a rádióját. - Ha tele van Madonna lemezekkel ez a kurva mp3 lejátszó, akkor buzi is a porhüvelyed. - ami mondjuk egy ilyen kocsi mellett nem lepne meg. - Együtt is élsz a párjával? Kötött kardigánok meg minden? - a többivel már nem is szopatom. Ha a porhüvely az is, Myl'azh az aktív. Nyíltan mérem végig, tudja csak nyugodtan, hogy min gondolkodom. Nem titok.
- Azt mondtam balra menjünk, mi a faszért lassítunk? Kifogyott a földi energia? - nagyon kérdőjeles az arcom, noha Mark legalább hazudozni tud. Nem úgy nézek ki közben, mint egy belőtt csiga aki a szemeit sem tudja kontrollálni. Kinézek az ablakon vajon mégis mire mutathat. Óh! - Azt hittem sosem kérdezed meg, muci. - még csókot is dobok felé.
Nem akkora teljesítmény odasétálni a kocsihoz, a reflexből körülnézés viszont nem az én berögzült sajátom, hanem Marké. Lévén akkora bűnlajstrom sorakozik a yardon a neve alatt, hogy kitapétázhatnám vele a budit is....nem volt könnyű elhinteni, hogy kurvatisztes vállalkozóvá avanzsált ilyen hirtelen. Csak annyi az egész, hogy kicsit baszogatni kell a zárat, amihez viszont nekem nincs türelmem...viszont muszáj. Kurvára azt csináld amit ilyenkor szoktál! A háttérből szemlélem az eseményeket. Mark az ablakkal baszakszik, hogy kiüsse a központi zárat. Annyival könnyebb lenne leszedni a fél ajtót....Mark meg se rezzen amikor a kocsi riasztani kezd, mert már be is száll és bemászik a kormány alatti részhez, hogy kiberhelje a vezetékeket. Kiszakítsa a kéket és ezzel elkussoljon a kocsi. Összeérinti a pirosat meg a sárgát, már kis híján a farka is mocorog a nagy örömtől, hogy megint csinálhat valamit. Takarodj! A szétgyalázott elméjének én vagyok az ura, örüljön, hogy még pislákolhat a láncok végén...
Myl'azht ledudálom a faszba a kanyarodásban. Kiszállok, de csak a kéziféket tartom behúzva. Különben megint jöhetnek a vezetékek, tehát vissza kell engednem Markot ami nem mindig egyszerű. Még jó, hogy egy barom... - Gyere mucikám! Megengedem, hogy vezess valami normálisabbat is. - kurva előzékenyen ki is szállok. - Egyébként annyira nem tévedtél nagyot. Az a majom hat utcával lejjebb lakik és jelenleg Jacob Calrsson névre hallgat. Értékesítési tanácsadó, fiatal feleséggel és egy kissráccal. - darálom monoton hangon, mintha érdekelne annak a fasznak a kamu élete. - A bőréből viszont nem tud kibújni. - vagyis hamarosan meg fog minket érezni. Már ha egyáltalán otthon van. - Feljebb parkolj le. Majd azt mondjuk szerencsejáték tartozás. - valami filmben volt, mindig beválik. Már ha a nője is tyúkész. Bőszen verek bele a karjába nagyjából az ötödik utcánál. Elég lesz. - Jó lesz itt. És ne úgy mint a kibaszott vonat! - egyébként meg az járná, hogy a féreg járul elé és a beleit kiokádva kéri bocsánatát. Nem az, hogy házhoz jövünk mint a pizzás fiúk. Nagy levegőt veszek, egyszerűen csak figyelek. Lehet Mark miatt vagyok süket mindenre?
- Ez nincs itthon. Megvárjuk, addig is keresd azt a kurva követ! - érünk a ház elé. Mark megint körbenézet. Persze, kell is. - Fogd meg a kilincset. - majd biztos magamra zúdítok valami férges warlock varázslatot... - Gyerünk!