Kedves Naplóm!
Ma kaptalak apától és anyától annak jeleként, hogy lassan kilépek a rugdalózóból. Nem teljesen értem miért mondják ezt, de megvan az oka biztosan. Amúgy, mit gondolsz? Szeretnéd, hogy elnevezzelek? Nem olyan személyes, ha csak Naplónak szólítalak... mit szólnál a... hmm... Skade-hoz? Tudod... az északi hitvilág vadász istennője, mint a Görögöknél Artemis vagy a Rómaiaknál Diana.
Huh... mit mondhatnék magamról. Apa és anya egy szem leánya vagyok, nagyon szeretem őket, úgy érzem ők is engem, bár a tanulmányaimért nagyon is harapnak. Legutóbb egy rossz pontért kicsi híja volt, hogy le ne harapják a fejem, víz hangzott az egész lakás.
Anyával sokat vagyok a konyhán, már egyszerűbb ételeket és sütiket meg tudok csinálni és képzeld! Apának ízlett a levendulás sütim. Annyira boldog voltam, hogy az hihetetlen.
Azt mondták a ma estének jelentősége lesz az életemben. Nem tudom miért, vagy hogy értik, de izgatottan várom.
Légy jó Skade és vigyázz magadra, meg a kis titkaimra!


Kedves Skade!
Olyan jó hogy itt vagy nekem! Annyi, de annyi minden megváltozott szeptember óta.
Nem emlékszem arra a teliholdas estére, vagyis... emlékfoszlányaim vannak. Elmentünk apáékkal egy erdőbe, ahol megannyi idegennel találkoztunk. Talán húsz-harminc fő lehetett ott. Anya büszkén állt mellettem és bizakodón vállamra helyezte tenyerét, apám szintén büszke mellkassal állt mellettem. Aztán...
Csak arra emlékszem, hogy szaladok. Ők ott vannak mellettem. Mintha hallottam volna az avarban megbújó apró vadat, a bokrok és fák lombjában suttogó szél lágy dallamát, az orromba kúszó moha, prém és avar szagot és a ránk nehézkedő eső töménységét. Mindent amit emberként addig nem éreztem, mindennapossá vált. Utálom a járművek és a város bűzét.
Reggel viszont sokkal kipihentebbnek éreztem magam, mint eddig valaha. Apa és anya is megdicsértek és anya szemében könnyek csillogtak a büszkeségtől. Azt mondták, majd megértem idővel. Remélem is...
Ne haragudj Skade, de mennem kell. Lassan le kell szállnom a buszról. Légy jó és őrizd továbbra is titkom!


Kedves Skade!
Olyan nehéz mindent jól csinálnom!
Jelenleg úgy érzem minden a feje tetejére állt. Sosem jó semmi amivel a szüleimnek kedveskedni szeretnék, hiába teszek meg mindent. A tanulmányaim romlanak, hogy itthon állandóan stresszes vagyok, víváson sem tudok koncentrálni. Mintha csak egy újabb bukása lennék szüleimnek.
Én... én tényleg igyekszem, mindent próbálok úgy csinálni, hogy megelégedjenek velem de úgy tűnik ez kevés. Talán a munkahelyi stressz okozza nekik, mi rajtam csattan? Fogalmam sincs. Csak azt, hogy egyre jobban azt érzem megfulladok, a telihold is hív, mintha csak segíteni akarna. De vajon tud is?
Apám azt mondta fontos dologról akar velem beszélni... már most aggódom.

Apáék odaígértek egy másik embernek! Mégis... miért? Nem tettem semmit! Egyáltalán nem értem miért teszik ezt? Vajon mi történt azon a vacsorán?
Ami pedig még foglalkoztat... mit kell ott tennem?!


Kedves Skade!
Képzeld! Ma egy unokatestvérem átköltözik hozzánk!
Szüleim azt mondták, hogy sok mindent kell tanulnia, és ezt tehetnénk együtt. Kicsit furcsa ez a Pál-fordulás amit csinálnak, de én csak örülök. Rég láttam és jó újra látni.

Nem gondoltam volna, hogy lesz még egy bizalmasom rajtad kívül. Sokáig abban a hitben éltem, hogy majd egy nagy halom macskával az oldalamon fogok megöregedni és meghalni. Valahol csábító is, valahol nem. Nem tudom. De örülök neki, hogy itt van. Úgy érzem nem vagyok egyedül.


Kedves Skade!
Úgy érzem egyre jobban csúszom le azon a bizonyos lejtőn. Mintha nem lenne vége és nem lenne felfele út, csak a csúszás.
Apáék üzletet kötöttek, aminek fontos szerepe van mind a két cég életében. Ma haza állítottak a másik féllel. Ugyan úgy egy család, csak fiúval. Bátorítottak, hogy ismerjük meg egymást, mivel ha minden jó, egymás oldalán fogunk állni.
Na szép, már most be akarják kötni a fejem és gyűrűbe szorítani az ujjam. Vajon a másik erről hogy vélekedik? Ő mennyire van elragadtatva az ötlettől? Egyáltalán tudja? Tudja, hogy éjjelente bundát öltve rohanok át az erdőn? Hogyha az égi ara szólít nincs mese menni kell?
Zavarodott vagyok, riadt és úgy érzem űzött vad...

Talán a kedves lelkületem mondatja, hogy a szüleid minimum bitófát érdemelnének amiért képesek voltak ezt tenni veled ilyen fiatalon. Az örökös megfelelési kényszer, mellé a mellőzöttség és a sikertelenség keserűségével pedig nem jó társak. Vajon a házasság megoldás lesz mindenre? Meg tudsz majd nyílni egy kvázi idegen férfinak és önmagaddá válni? Remélem, nálunk megtalálod a válaszokat minél hamarabb.

Futás játszani!