Futok ahogy csak a lábam bírja, ép csak befordulok a poros öreg sikátor sarkán. -Rob! Gránátvető! Gránátvető!!!!- Hogy miért? Mögöttem egy cirka 8 tonnás Gargoyle becsalódik a falba mint egy bontógolyó mert nem tudta bevenni a fordulót. Tégla, vakolat hullik, port kavarva amiből a lomha kőhalom kikel és újra utánam ered.
- Azt ne mond hogy... - Ne tahózz! Lőjj! Ezt nem basztam meg, eskü. - Vetődök át egy kukán ami néhány másodperc múlva tompa fémes zajjal száguld át fölöttem. Hú az istenit az vagy 200kg volt... Látom ahogy a társam célra tart így nekem nem maradt más elhasalok és bízok benne, hogy a kevlár fogja felfogni a rapeszeket nem a seggem.
Durran az első lövés amitől sípol a fülem így nem hallom ahogy a kőóriás megbillen és elesik, csak társam vigyori arcából tudom, hogy mehetek tovább.
- Te most komolyan nem hiszel nekem? - Max azért mert nincs rajta lyuk... de ha lenne egy ütvefúród. - Ne hagyf ki a csöcsöket. Nagy kő csöcsök amiket
Michelangelo mesteri keze faragott hibátlan gömölyűre. Akkor meggondolandó lenne.- Felix te ugye most nem...-  Megmozdul   a bestia. Bár a bal keze lerobbant és őt ez sajnos kicsit sem zavarja. Felkel és újból utánunk ered. Mi meg ketten futásnak indulunk. - Most nézd meg... kockás has, bicepsz és denevér fej. Neked ez bejön!? - A baj, hogy te nem zárod ki ebből a kérdéskörből. - Dögölj meg!- Zihálom és egy villanyoszlop kidől mellettünk, szerencsére nem ránk.- Ne csináld Dávid csak vicceltem. Mind a ketten botladozunk pár lépést és újabb sikátorba fordulunk be. Nagy és gyors az a dög, de manőverezni akkora testtel nehéz. Ezt ki kell használni. Újra halljuk a tégla ropogását, az itt ott bedőlő öreg falakat.
- De komolyan, hol tartasz? Mi nem volt még? Pixie? -  Na az még nem... de készülj, most lefekszel velem. - Matatok magam előtt és a mellényemből kiveszek valamit.
-Hülye vagy? Nem! - Egy adag előre bedetonátorozott plasztikot a falra tapasztok. Futunk még vagy harminc métert és hasra vetődve rányomok a mókás piros gombra. Ez ma már a második robbanás és ebből némi kőpor is hullik ránk nem csak a szokásos építési törmelék. - Oké így lefekszek veled.... de csak így. - Ne sipítozz, ha buzi lennék se vágynék arra a randa szőrös valagadra. Kimúlt? - Nézek hátra. Rob válaszolna, de bennakad a szó, mert a porból még mindig a Gargoyle kerül elő. Szárnyai letörtek, bal odalából méretes darab szakadt ki csakúgy mint arcának bal feléből. Pechünkre ez sem érdekli. Már tápászkodik fel. - Futás? - Futás. - ÉS meglepő módon, futunk. Lőni felesleges. Nincs nálunk olyan puska ami megsebezhetné. A géppisztolyaink gyönyörűen kilyuggatták a vámpírt, szar se maradt belőle amit napkeltével a madarak széthordhatnak, de ki hitte, hogy a nyakéket ha megérintem ez lesz. Most... hát maradt a futás. Megint sikátor, megint kanyar. Még jó hogy egy üzemen kívüli kikötőben vagyunk. Ezt nehéz lenne eltusolnia a fürkészeknek. Így is a bögyükben vagyok,  de csak mert végzem a dolgom... lelkesen végzem. - Ez nem mehet így örökké. Az a szar nem fárad el!- Megtorpanok És szembefordulok üldözőnkkel mert igaza van. - Felix... nem.- Kiveszek egy gránátot a mellényemből és megint hülye vagyok. -Félix de... Leeeeeroooooy! - Hé hé.. ne! - Rob kérése kőfalba ütközik mert futok és élesben tesztelem az ötletem. Az a dög most vesztette csak el a bal oldalát... Tuti nincs hozzászokva. Meg is torpan és ütésre készül de én balra térek ki. Ugrok és egy ablakpárkányra taposva tovább lököm magam fel a bal lodala mellett a nyakába lendülve. - Randa egy geci vagy! - Tömöm a kő pofába gránátom és ugrok le róla. Még megfordul és bumm... megint repkednek a betondarabok amik most jól meg is dobálnak. - Felix! - Ne sirass már... Segíts fel. - Te idióta... - Az az... de legalább halott az a, Awww fuck...- Feje sehol. Jobb keze már csak csonkán lóg a teste mellett de még keresgél minket, csak nem lát. Ez nem igaz. - Én figyelek rá. Te visszamész plasztikért? Jó sokat hozz mert már a faszom ki van vele. - Elég macera dolog egy ekkora valamire vigyázni ami meg is akar ölni. Kóborol, csapkod, de ha megdobom és elfutok akkor odarohan keresni. Ezt tíz percig csinálhatja aztán a következő kődobás amire odafut 8 kg vegyes robbanószerbe vezeti amiben van trotil, gránát, plasztik és lőszer. Nem voltunk készülve rá, hát improvizáltunk. Bummm! És végre, vége. Kifekszik sok darabban.
- Akkor itt a mai nap vége. Te hívod a fürkészeket. Én meglátogatom Lunát. - Ki fogja tekerni a nyakad.- Elviszem valami húsvacsorára. Azzal mindig le lehet kenyerezni. Max megöl... ennyit megér.- Azt hiszem a sztori többi része maradjon titok.