Képesség
Különleges képességeim közé tartozik a gyógyítás, melyet előszeretettel képes vagyok használni munkámban is, mikor senki sem figyel. Ezen kívül az elmémmel tüzet tudok gyújtani, amit még kicsit kontrolálatlanul tudok kezelni. Rá kell jönnöm a fortélyokra. Azt meséltem már, hogy mennyire jól megy a szerencsétlenkedés? Hogy nem? Akkor most elárulom a saját lábamban is simán felbukok.

Jellem
Nos, hol is kezdhetném? Nem szeretem, magam jellemezni inkább ismerjenek ki az emberek, de megpróbálom a kedvetekért. Szóval, mint már említettem fentebb a saját lábamban is képes vagyok 1 másodperc alatt felbukni. Természetesen rögtön felállok és körbenézek ki is látta. Sőt néha ki is röhögöm magam. Imádom a kalandokat és a veszélyt. Orvosként törekszem a legjobbat adni magamból. Érdekes vagy inkább szerencsére a munkámban sosem vétettem semmilyen hibát. Munkamániás, maximalista vagyok így nincs, családom pedig mindennél jobban szeretnék egy férjet, akivel mindent meg tudok beszélni, nem is beszélve a körülöttünk szaladgáló gyerkőcökről. Nem mondom, hogy teljesen feladnám a karrierem, de visszafognám magam, ha lenne kiért. Az az ember vagyok, aki akármennyire is szerencsétlenkedik, mindig visszaszól, ha nem tetszik valami. Talán ennek köszönhetem, hogy még nem rúgtak ki. Sőt! Imádok beszólogatni, és ha kell, egy bunyó sem maradhat el. Nagyon gáz? Akkor kerülj messziről!

Hol is kezdhetném a történetemet? Annyi minden van, amit szeretnék elmondani, de nem tudom, hogy nem lesz e túl sok. Sok – sok évvel ezelőtt Los Angelesben születtem egy forró nyári éjszakán. A szüleimet sosem ismerhettem meg, mert ott hagytak egy idegen ház küszöbén.
A gyermekotthon falai között sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon miért tették ezt velem. A választ a mai napig nem találtam meg rá. Ahogy megtanultam járni első dolgom az volt, hogy magamra borítsam a karácsonyfát. A gyerekkorom sem állt ki másból, mint a felfedezőtúrákból, a bajba kerülésekből és én egyszerűen élveztem.
Persze a nevelők a frászt kapták tőlem és a kis barátnőmtől. Vonzottuk a bajt, hiszen érdekeltek a kalandok és a veszélyes helyzetek. Ráadásul nem egyszer rángattam bele Inést ilyen butaságokba. Persze végül mindig a legfurcsább helyekről szedtek össze minket.
Olyan 6 – 7 éves lehettem, mikor elválasztottak tőle és nevelőszülőkhöz kerültem. Jól emlékszem, hogy nagyon féltem, hiszen annyi rosszat lehetett hallani. A gyerekek hamar visszakerültek, ha csak egy rossz mozdulatok volt már az is baj volt. Nekem szerencsém volt.
Már egész fiatal tini korom óta érdekeltek a természettudományok, az emberek megsegítése így, amint lehetett szociális munkásként kezdtem el dolgozni. Ekkor jöttem rá, hogy én orvos szeretnék lenni. Gyógyítani akarok.
Apránként kezdtem felfedezni önmagam, hogy nem vagyok átlagos. Kezdett megmutatkozni, hogy talán különleges képességeim vannak. Ez megijesztett, de igyekeztem nem mutatni. Jelentkeztem az orvosi és azt hiszem ez volt az egyik döntésem.
Azonban egyre jobban érdekelt, hogy honnan származom, ki lehetek én. Mire elvégeztem az iskolát már volt munkám. Úgy döntöttem munka mellett utazgatok. Világot akartam látni. Tudni akartam, hogy milyen az igazi kaland, a veszély és a felfedezés. Üldöztem a balszerencsét, kerestem önmagam, a szüleimet és a múltamat. Megismertem a szerelmet és szenvedélyt egy jóképű fickó képében. Repültem a boldogságtól. Hiszen annyira egyformák voltunk, de mégis különböztünk.
Mikor már azt hittem minden tökéletes és jó. Mikor azt gondoltam egy tündérmese kellős közepébe csöppentem a balszerencse üldözőbe vett. Már csöppet sem voltam olyan szerencsés, mint eddig. Más irányba kezdett kacsintani. Megcsalt és elkezdett inni. Szakítani akartam vele, de…
Teljes filmszakadás. A kórházban tértem magamhoz. Állítólag csúnya balesetet szenvedtünk. Greg azonnal szörnyet halt én pedig épphogy túléltem. Sőt! Azt mondták nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt élek. Az nem volt biztos, hogy valaha lábra fogok állni. Ám nem adtam fel. Tudtam, hogy nekem még dolgom van.
Talpra álltam és folytattam a keresést, miközben egyre jobb lettem a munkámban és megtanultam használni a képességeimet is.
Be akarnak húzni a málnásba gondoltam. Időbetelt mire meggyőztek, hogy menjek velük és segítenek nekem. Mit ne mondjak cseppet – na, jó nagyon – féltem. Nem tudom, hogy mi fog történni, de elmagyarázták, hogy beavatnak.
Hogy mit csinálnak? Na, jó leléptem. Ennél a pontnál én is beijedtem. Ne nézzetek bolondnak. Végül újra megtaláltak és ismét meggyőztek. Folyamatosan figyeltem, hogy mit csinálnak. Volt bennem egy kettős érzés. Le is akartam lépni, de érdekelt is ez a beavatás. Maradtam, s immáron én magam is egy boszorkány vagyok.
A boszorkányságot köszönhetem ennek a beavatásnak és úgy is próbálom használni, ahogyan azzal bánni kell. Néha megfordulta fejemben a lottó ötös, de úgy vagyok, vele mihez kezdenék egyedül azzal a sok pénzzel?

„- Dr. O’Dell – hallatszott egy hang a fejemben – Dr. O’Dell – ismétlődött, mire feleszméltem.
- Mi történt? – érdeklődtem kíváncsian.
- Megjött a beteg laborja – nyújtott át nekem egy papírt, amit szinte azonnal át is vettem
Próbáltam koncentrálni, de valahogy nem ment. Máshol járt az eszem. Talán nyomon vagyok a szüleimhez és ez megrémített. A nővérke ismét kizökkentett a gondolkozásomból így újra belemélyedtem a papírba.
- Rendben lesz most már. Egy kis vízhajtó és mellé káliumot beállítok neki. Néhány nap múlva megismételjük ezt a labort! – már írni is kezdtem a lázlapjára.
Ahogy befejeztem berohantam a szobámba és nagyot sóhajtottam. Vajon tényleg sikerül valamit megtudnom a múltamról? Leültem a kanapéra és aggódva néztem magam elé…”