It's gonna be a wild ride with
Aston Hayden | Aston Hayden » beküldték: Vas. Okt. 04, 2020 3:47 pm |
|
Aston William Hayden Maybe life is random, but I doubt it. | születési idő: 1993. augusztus 11. születési hely: Dublin kor: 27 csoport: Ascendant rang; falkatag: nincs beállítottság: mindegy mit szív foglalkozás: Pultos, futár play by: Yuri Pleskun |
Képesség Amellett, hogy sokak szerint a világ legidegesítőbb görénye? Képes a meggyőző befolyásolásra. Ha valakitől információt szeretne megtudni, meg kell érintenie olyan helyen, ahol elég vékony a bőr, és máris készségesen felelnek a kérdéseire.
Jellem Ha csóró proliként nősz fel, azt nem lehet levetkőzni. A suliban pontosan tudatosítja benned az összes kis görény, hogy nekik valamiből szebb van és jobb van. Papolhat akárki az elfogadásról, meg a többi szarról, ott mind megváltozunk. Nem arról van szó, hogy egy szánni kellene, mert szar életem volt. A magam módján szerettem. A haverjaimat is, akikkel elég volt egy összenézés és már egységként néztünk szembe akárkivel a környéken. Mindannyiunk családjára rányomta a bélyegét a válság. Ráadásul a nevelőfateromat lecsukták valami piti baromságért, így anyám nyomta kettőjük helyett is. Mellette, miatta a megjátszás elég hasznossá vált. Amit tudok, hogy nem akarok olyan lenni mint az a seggfej aki felnevelt és nem akarok belefásulni sem abba, ami adatott. Tudom mire vagyok képes és nem kell mellé asszisztencia.
Egy sötét éjjelen... Nekidöntöm a hátam a durva betonlépcsőnek, messzire fújom a füstöt. A St. Michael's, amit azért építettek, hogy megmutassák mennyire segítik a munkásosztály családjait. Mi, csak úgy mint az összes fasz a suliból, ugyanúgy itt lakunk egy kétszobás förmedvényben. A konyha annyira kicsi, hogy nem lehet leülni egy családnak. Akkor sem ha teljes. Átadom a spanglit Marneynak. Klassz csaj, csak elbaszott jellem. - Szóval tényleg terhes anyád? - kérdezi ezt olyan hányaveti, színtelen hangon, ami megnyugtató zöngét ad. Itt tényleg mindenki szarik a másikra, mert minden lakásban hasonló gondokkal küzdenek. Mindenki tudja, hogy a nevelőfaterom sitten van. Ja, meg anyám terhes. - Az. - meghúzom a bort, amire elég nehezen dobáltuk össze a lóvét. Mire a földszinti nyanya, Mrs. Wingslow elérhető közelségbe került, magam is meglepődtem, hogy bevette a dumát. Még lóvét is adott. - Szívás. - megint ez a semmilyen hang. Nem szívás baszd meg, ez katasztrófa. Ha az a fasz kijön, ezért minimum kinyírja. Anyám meg úgy viselkedik mintha a szentlélek rakta volna belé azt a gyereket. Szentül hiszi, hogy minden rendben lesz. Annyira hihetetlen, hogy ez a gyerekes naivitása még mindig megvan. Ennyi idősen, két gyerek és a fasz tudja hány rossz kapcsolat után. - Le kéne innen lépni, Marn. Semmi értelme. - utálom, hogy a fűtől ilyen témák merülnek fel bennem mindig. Jön az elvágyódás, a tervezgetés, mindigek, sohák és a vége ugyanaz lesz. Hazavánszorgunk a sajátnak hitt penészedő épületünkbe és vége. Holnap ugyanonnan folytatjuk. Hümmög, azzal az érdekesen ívelt szájával, csak ennyire képes. Hümmögésre. - Megint lehet kapni narancsos cukrot Fitzroynál. - megrökönyödötten felsóhajtok. Ezért nem tartunk sehová, ezért nem lesz semmiből semmi. Kibaszott narancsos cukor. Az eszem megáll. Eloltom a jointot. Jó lesz még otthonra, vagy valaki más mellé. - Most akkor leszopsz vagy nem? A fű nincs ingyen. - ilyenkor, vele mintha nem lennék a testemben, hanem csak felülről nézném magamat. Az izmok és ingerek maguktól jönnek, pedig unom. Marney szerencsétlen, semmire sem jó, csak erre. Pár éve még jókat dumáltunk idefent. Csak felzabálta a taposómalom.
Most!
Eltörlöm a poharat és a helyére rakom. Nem tudom miért vagyok képes arra, amire, ez egyszerűen csak hasznos. Viszont hetek óta nem alszom jól. Annyira élénk álmaim vannak, mintha tényleg elmennék otthonról, szórakoznék, kefélnék és élvezném az életet. Beszélek is magamhoz, meg fogok zavarodni. A nőre nézek, a neve valami kajához hasonlatos és kurva jó valium bank is. Kedves vagyok vele, kell nekem ami nála van. Meg némi kess. - Milyen napja volt ma Rosmarta? Szinte ragyog! - még a fogam sarka is mindjárt lepattan annyira igyekszem. - Fodrász és új ruha? - vén szatyor, nyújtsd már ki a kezedet. Mióta az enyém ez, nem érintek meg önkéntelenül senkit. Rám mosolyog az enyhén sárguló műfogsorával. - Mindig ilyen szépeket mondasz nekem Aston! Tölts még egy konyakot! Mi történt a kezeddel? - persze, még egy konyak és még egy óra szöveg. Aludni akarok, semmire nem emlékezni. Elsöpörni az érzést, hogy valaki figyel most is. Olyan valaki, aki mintha minden rohadt titkomat tudná. - Elvágtam az egyik korsóval, nézze! - kinyújtom elé, ráfektetem a ragacsos pultra. Az érintése ragacsos, zsíros, de majdnem anyai hangon szól hozzám, egy pornófilmes nagymama zöngéjével. Simogatni kezdem a csuklóját, a szemébe nézek. - Tudom, hogy csak maga tud nekem segíteni. Ad nekem váliumot és 30 dolcsi jattot. Aztán tudom, hogy haza akar menni. Iszonyatosan dobolni kezd a szívem, a torkom és a szám kiszárad. Gyűlölöm néha ezt az egészet. Helytelen, nem szabadna csinálni. A kis dobozka viszont a pulton landol. Aludhatok majd végre.
Álmomban
Előveszem a cigim a zakóm zsebéből, a nőt hallgatva rágyújtok. Mindig a rimánkodás és a sajnálkozás. Olyan szép ebben a drága ruhában, a sok ékszerrel. Az arcát, a nyakát cirógatom. Nem félek megérinteni, sőt, természetes, hogy a kutya mindig dörgölőzik a gazdája kezéhez. Lara, talán Lana a neve. Dús, hosszú haja van. Ez érték, sejtethetne gazdagságot, az igazságot viszont a részletek árulják el. - Ne szólj a dolgomba! Majd én eldöntöm meddig akarok szórakozni vele! Megvan benne minden, hamarosan kérni fogja, hogy maradjak vele. Egyre többször és tovább. Az enyém lesz, mert fogalma sincs, hogyan kell védekezni. Magáról sincs fogalma. Igaz, Én? |
|
It's gonna be a wild ride with
Unseelie Lakhely : Sötétégben
Kor : 25
Hozzászólások száma : 28
| Re: Aston Hayden » beküldték: Vas. Okt. 04, 2020 4:29 pm |
|
Aston William Hayden Elfogadva! Könnyek futnak le orcánkon. Ne tévesszen meg, örömkönnyek azok. Gyönyörű az emberi szenvedés és az elgyötört sorsok elleni küzdelem. Felesleges a harcod, hiába való minden amit teszel, hogy kitörj innen. Sorod a nyomor és keserűség, megváltásod a halál. Nyújts felénk semmirevaló kezed és fogadd be a fényük. Dönts egyszer végre hasznosan és légy egy tökéletes lény teste ne pedig más öröme, mert másra sose leszel való, alantas lény. Szenvedésed kényeztet minket. Üdv nálunk és sok sikert. Minden alagút végén van fény, de légy szkeptikus. Irány arcot foglalni. avatarfoglaló rangfoglaló |
|