Képesség
Shillelagh - Daire, mint minden beavatott druida rendelkezik egy megbűvölt sétabottal, amin keresztül képes a Dagda erejét használni. Hogy ne legyen feltűnő, a bot használaton kívül egy nagyjából négy centis pálcikának tűnik, amit a nyakában hord bőrszíjra kötve, de egy egyszerű mágiával előhozható az igazi alakja. A bot kettős tulajdonsággal bír, az egyik vége pusztításra van, ezért lényegesen (kilencszer) nagyobbat üt, mint illene. A másik vége a gyógyításé, és érintéssel képes sebeket gyógyítani. Ezen kívül a boton keresztül Daire képes természetmágiát használni, indákat, ágakat mozgatni, növényeket növeszteni, gombákat (igen, akár varázsgombát is) teremteni megfelelő környezetben. Az egyetlen hátulütője, hogy ha elveszik tőle, csak egy vézna srác marad bármiféle varázsbizgere nélkül.

Jellem
Druidának lenni menő, oké? Vagy hát az volt régen, most inkább hippinek hisznek vagy füvesnek. Nem állítom, hogy tévednek, de na, azért sokat vesztett a szakma a presztízséből. De én szeretem, van benne valami ösztönös rezdülés, ami miatt végtelen nyugodt vagy mindig. Mint a THC. Semmi para, semmi megkötés, ha úgy is te vagy a helyi fura kölyök, akkor legalább élvezheted is. Ezért nem is veszek nagyon komolyan semmit, kivéve, amit az öreg mondd, de azt is csak minimálban. Kicsit azért néha zavar ez a virsliparti, de hát a szokások a szokások. A jó csajok a wiccáknak jutottak. Még szerencse, hogy nincs velük harag, baromi unalmas lenne csak pasik között varázskodni. Így megkötések nélkül viszont baromi gyorsan változik, hogy épp mi köti le a figyelmem. Ki lehet-e tenyészteni jobb psilocybint? Van a galambok között hierarchia? Mi a legjobb kombinációjú fűszerkeverék egy tökéletes pizzára? Tényleg olyan gáz a Spórás Kör a DnD-ben? Ki tudja! Ideje kideríteni. Csak előbb valamit enni kellene.

Tudni akarod hogyan élnek ezek a fura, füves faölelők? Egyébként utáljuk az alliterációt, bizony. Meg az iróniát. Azt főleg.
Van az öreg, vagy hát Martyn, ha az igazi nevét akarjátok. Ő az apám, a druida kör vezetője. Meglepően mogorva egy alak druidának, mintha nem érezné a természet dallamát és sose kóstolta volna a tündérborokat meg tudjátok. Ő inkább az a fajta, aki szerint a Dagda a nyakunkra lép, ha nem tiszteljük rendesen, szóval ő nagyon komolyan veszi a dolgokat. Naptárat vezet, holdállásokat figyel, esőzéseket jósol. Egyébként meteorológus, bár nem a tévében szereplős fajta, ő a tényleges megfigyeléseket csinálja. És csal, mert hát nem tudja mindenki három bottal meg egy levelibékával megmondani pontosan milyen idő lesz. Ő igen.
Mikor gyerek voltam valamivel kedélyesebb volt, próbált játékosan belevinni az egész történetbe. Sokat kirándultunk, megkereste nekem a legjobban rejtőző szarvasbogarakat, megmutatta milyen íze van az ehető virágoknak, rókalyukakba nézelődtünk kölykök után, egész felhőtlen volt a dolog. Azt hiszem hét lehettem, mikor ott hagytuk Newportot és átkompoztunk a tengeren, a gyönyörű smaragdfüves Dublinba, de nekem mindegy volt. Erdők itt is voltak, meg pockok, ráadásul itt lettek haverjaim. Más druidacsemeték, meg a wiccák fiatalabbjai, néhány thuata tisztelő boszi, minden tiszta jó volt.
Ja igen, az anyám. Róla még nem beszéltem, de nem is tudok sokat. Meghalt, mikor négy voltam, annak rendje és módja szerint visszaadták a természetnek, bár abból még sokat nem fogtam fel. Valószínűleg lett miatta valami elrejtett traumám, csak  senki nem vette a fáradtságot, hogy kiássa a sok szóvicc alól. Néha hiányzik, pedig alig emlékszek rá. Csak úgy jó lenne, ha lenne másvalaki az öregen kívül.
Mit is mesélhetnék még... A hozzám hasonló faölelőket beavatják. Tizenhét, tizennyolc, ez nincs kőbevésve, általában akkor, ha készek vagyunk rá. Ezt általában az arkok döntik el, meg az adott csemete családja. Nekem ez a kettő egybeesett, szóval az öreg tizennyolc éves koromban úgy döntött, ideje úgy istenesen (értitek) betépnem az erdő közepén, míg hallucinálni nem kezdem a Dagdát. Ő egy fey, egy nagyon menő arc ráadásul. Az egy dolog, hogy a druidizmus megtestesítője, de emellett istennők megfektetője is, ráadásul még így is képes megtartani a Morrigant. Azért az nem kis szó. Bár ahogy mesélték ővarjúsága sem a hűség mintaképe, ha Cu Chulainn sztorijából bármi igaz, de maradjunk a tárgynál.
A Dagda általában valami erdei állat alakjában jön el a rituális beszívás közben, csak hogy a frászt hozza ránk úgy poénból (mondom én, hogy nagy forma), aztán megméri a lelkünket. Ha szerinte megértünk a feladatra, ott hagy egy ágat, ami a hallucináció végén is megmarad, de senki nem tudja honnan jön. Ebből kell aztán kifaragnunk a saját Shillelagh-nkat. Ez úgy hangzik, mint egy elcseszett eufemizmus a péniszre, de nem az, egy elég komoly varázstárgy. Persze mindenkié kicsit már, valakié hosszabb, valakié vastagabb, de hát az a lényeg hogyan használjuk, nem? Az enyém például valamiért szeret tüskés indákat növeszteni, amik aztán úgy csapkodnak, mint egy polip. Hogy honnan szedte ezt a Dagda, arról fogalmam sincs, de hé, egy ekkora csanádot nem kérdőjelezel meg.
Ha már a betépésnél tartunk, az egyetem óta szent meggyőződésem, hogy ha az ősi druidák ismerték volna a cannabist, semmi szükség nem lett volna a többi varázsfűre. Erő? Bátorság? Gyógyítás? Nyugalom? Minden egy csomagban. Tiszta szerencse, hogy a botanika tanszéken senkinek nem tűnik fel a sok zöld között egy kicsit másabb zöld, különben azelőtt kivághattak volna, hogy elkezdem a majoromat. Még nem tudom mit akarok kezdeni a botanikával, de az elválik. Lehet kertépítőmérnök leszek, vagy az állatkertben gondozom a növényházat. Egyelőre viszont szereznem kellene egy zacskó chipset. Vagy hármat.