Képesség
Kitsune alak.: Egy fekete lilás formájú állati alak, amely tíz farokkal rendelkezik. Valóban igaz, hog annyi farka van a rókáknak, ahány ezer évet leéltek. De vajon tényleg ez áll az igazság mögött? Ezt az alakot ritkán használja,  teljesen. Legfeleljebb annak illúzióját láttatja a halálra ítélttel.
Fél kitsune: Amikor emberi alakban van, a végtagjait állativá tudja alakítani. Ekkor látszik a háta mögött mind a tíz farok, vagy nem, ha úgy akarja. Ezeket az alakokat leginkább másik feyyel való harc közben ölti fel magára, ha az erőviszonyok megkívánják.
Állati alakjának kivetülését  minden esetben fekete, lilás miazmás anyag keretezi.

Jól ért az elme irányításhoz, emellett a villám elemet is könnyedén használja, szinte bármilyen helyzetben.
Szembogara, ha az erejét használja, lilás villám alakúvá változik,így ha valaki óvatlan, és nincs meg az ellenállása az elme irányítás ellen, még könnyebben tudja a maga bűvkörébe vonni az áldozatát.

Mint minden kitsune, bár ő nogitsune, rendelkezik az ellenállhatatlan vonzerővel. Csakhgy ő nem ad, és nem segít, inkább elvesz, és csak a kellemetlenséget hagyja maga után. Már, ha rá jössz, hogy épp egy nogitsunével volt dolgod, és túlélted a vele való találkozást.

Jellem
A magam, és a családom érdekeit nézem. Nekem az az érdekem, hogy a határ vonal eltűjön, még a gondolata is kitörlődjön az emberek és seeliek fejéből, szabad átjárást akarok a két világ között. Nem megkötött testet, sajátot. Ez a célom, hogy elérjem ne kelljen megszállni senkit, saját testem legyen, és engem imádjanak az enyéim.
Önzőség? Le van szarva. Nekem így jó és így érzem magam jól. Az igazi énem pedig senki sem fogja megismerni, az ascendandomon kívül, akiket mindig igyekszem a leggondosabban megválogatni.

A történetem igazán régre nyúlik vissza, fiam. Én , magamnak találtam ki ezt a rendszert, hogy fennmaradjon a vérvonalam. Hiszen gondolnom kellett a magam jövőjére is, ki tudja, mi történhet egyszer. S lám, most… Marcus megtöri a párás tükröt, ami a fürdőből kilépve fogadta. A fejében hallható hangot figyeli
Most itt vagyok, hogy veled együtt vigyem véghez a tervemet. A fátyolnak nem szabad bezáródnia, és te, meg én leszünk azok, akik ezt megakadájozzák. Nem mondom, hogy nem lesz könnyű, mert nem lesz az. Meg ilyen frankó lelkesítő beszédekbe se akarok bele menni, de ha nem ellenkezel, akkor sokkal tovább használhatjuk ezt a testet, sőt, kevesebb eséllyel sérülsz meg.

Az ő kék szemein keresztül pillantottam magunkra, kettőnkre, és meg kellett állapítsam, jó harcos a fiú, és törődik a testével. Tudok mindent ,amit ő , és azt is amit én, így könnyedén fogjuk használni a testét.

Hogy történet? Szinte egyszerre emlékszünk vissza arra az estére. Kint játszott a pagodák alatt egy pöttyös labdával, hogy pontosan hol? Nem lényeges el-el szórtan vannak házaim világszerte, ami az ősi japán-kínai stílust idézi, és mindegyikben van egy-két leszármazottam. Azon az estén pedig…

Marcus:

Kiszöktem, mert elegem volt abból, hogy a nevelőm a kötelező pihenő időt akarta betartatni velem, még nem voltam álmos, és a vacsoráig volt bőven idő, az elméleti oktatást pedig már reggel letudtam. Így kint, a hatalmas kertben rúgtam a bőrt, és kergetőztem az árnyék alakokkal, akiket magam alkottam. Nem volt egyiknek sem emberi sem pedig kimondott állati alakja, inkább amolyan alaktalan valamik ,de velem fociztak. Amikor becsapódott mellém egy oroszlánnál is nagyobb méretű valami, én először megijedtem. Aztán végül a kíváncsiságom győzött. Családunk totem állata hevert előttem, zihált, és morgott, ahogy közeledtem felé. Hatalmas orrával végül körbe szagolt, és letette a busa fejét a fűre, nyugtatni kezdtem, mire hamarosan átalakult. Egy keleti asszony feküdt előttem hosszú fekete haja vértől csatakosan terült el mögötte, s felbámult rám sötét szemeivel.
- Segíts Marcus! - azonnal segítettem neki, tizenkét éves voltam, így nem mozgatott meg a teste úgy, de földöntúli szépségnek gondoltam, a fekete angyalnak. Felsegítettem, és elindultunk a fő ház irányába, itt amint meglátták a nőt felborult a rutin, és a legjobb szobát kapta, én pedig ott sertepertéltem a közelben, belopóztam, amikor már evett és azt hittem ügyes vagyok, de észre vett.
Összebarátkoztam vele, az ősöm, a család feje, aki alapította a klánt, és mára elég messzire elnyúlik annak a keze.

Elder:

Nem érdekelt semmi, csak az ,hogy megakadályozzak minden arra irányuló tervet, ami a fátyol bezárására irányul.
Marcus pedig pont kapóra jött, hogy abban a házban megismerkedtem vele, és közel férkőztem hozzá, sosem számított, hogy a leszármazottaim milyen külsőben vannak, férfiak-e vagy nők, ha az erejük rezonált az enyémmel, akkor nem érdekelt semmi.
Yuri testében voltam, amikor rám talált, és ott lábadoztam a házban, meséltem neki a régi korokról, és még időnként rá tudott venni arra a srác is, hogy vele focizzak, vagy épp fogócskázzunk. Sokan azt hiszik, hogy lelketlenek vagyunk, mert nem érdekel minket semmi sem. Akkor… nem ismerik a nogitsune legendáját sem.


A legenda:

Valaha régen , az emberek szerették volna, ha valaki kiáll mellettük, ehhez nem volt szükségük épp egy olyan hősre, aki fényeskedik, mint Buddha segge, egy sunyi róka is megtette, ha épp arról volt szó, hogy gyanútlan férfiakat, vagy nőket csábítson el valaki, én megszereztem az információim, a szex az mellékes volt, és mindegy volt ,hogy ki az, persze válogattam, mert akinek két kapa hegy hiányzott a mosolyából, olyat azért nem.
Ezen kívül, hogy másokkal is ágyba bújtam, gonosz-gonosz tetteket is végre hajtottam, átkozódások, falvak közti viszályok kirobbantása, vagy épp elsimítása. Kevesebb a jócselekedeteim száma, mint amennyi a rossz, hogy jellemezném magam? Afféle szürke folt, aki mindig a maga malmára hajtja a vizet, mikor milyen kedvem van.
A fő célom, mégis az ,hogy ne legyen bezárva a határvonal, én jól érzem magamat így.
Hogy hány farkam van? Azt már jó ideje nem számolom, de ezer évente egyet mindig növesztek.


Az öröklési ceremónia:

Ezt én magam találtam ki, egész jól működik, nem mondom, hogy akadnak nehézségek, mert nem minden utódom olyan kezes mint amilyennek én szeretném, de akadnak kivételek.
Amikor itt az ideje, egy ceremónia kiséretében megszállom a következő kiszemeltemet.


Marcus:

Már minden készen volt arra, hogy besétáljak a ceremóniára, és kiválasszanak. Ám, ő már itt volt bennem. Mégis adnom kellett a látszatra. Yuri óhaja volt, hogy a ceremónia előtti éjszakán, csak ketten legyünk ott az eseményen. Megkedveltem a nőt, és annyira nem viselte meg az, hogy a testét adta az ősömnek, mint amennyire gondoltam. Azt mondta, hogy ez az együttműködés miatt, ha nem harcolok majd az Őssel, akkor nem kell tartanom semmitől. Hiszen egyébként is ismertem őt már elég rég óta.

Az embereket már hallottam odabent, fekete öltönybe bújtam, mivel európai a külsőm, ami az ősöm elég sajátos utód nemzési és létfenttartási módszereihez vezethetők vissza… nem… végül is… Leszarom, az ember kereskedelem sem áll tőlem messze. Meg az ölés sem. Hiszen erre készítettek fel gyermek korom óta. Yuri marad a báb a Yakuza klán élén, amíg bírja, én pedig a jobb keze leszek. Látszólag. A szűk családi kör tudni fogja, hogy az Ős engem szállt meg.